Tuzson Bence már a miniszterjelölti meghallgatásán nyomás alá helyezte a bíróságokat

13 évnyi kormányzás után pontosan lehetett tudni, hogy milyen koreográfia szerint zajlik majd Tuzson Bence igazságügyi miniszterjelölt bizottsági meghallgatása, és a rendszer nem is okozott csalódást. Egyedül az ellenzéki képviselők szereplése volt kicsit meglepő. De csak kicsit.

Akit nem érdekelnek a részletek: a parlament Igazságügyi Bizottsága 8 igen és négy nem, valamint 0 tartózkodó szavazat mellett támogatta Tuzson Bence igazságügyi miniszterré való kinevezését. A bizottsági képviselők támogatásához vezető út pedig még a várhatónál is döccenőmentesebb volt. Ennek egyik oka az volt, hogy a fideszes többség Vejkey Imre elnök javaslatára azonnal úgy döntött, hogy Tuzson az összes kérdésre a végén, egyben válaszoljon, eleve kizárva a visszakérdezés és a vita lehetőségét.

Ezután következett a jelölt expozéja. Tuzson amúgy 2014-ben hagyta ott jól futó ügyvédi praxisát a parlamenti képviselőség kedvéért, és hamar kormányzati megbízást is kapott: 2015 óta különböző posztokon államtitkárként dolgozik a Miniszterelnökségen. A programbeszédből csak az érdekes részeket említem, az udvariassági és a száraz, helyzetértékelő köröket képzelje mindenki hozzá.

Tuzson miniszteri jelölésével szinte egyszerre jött a hír, hogy az európai uniós ügyek az IM-től visszakerülnek a Miniszterelnökségre. Ezt Tuzson a saját döntéseként próbálta tálalni, ami már csak azért sem tűnt életszerűnek, mert politikusi pályafutása alatt lényegében semmilyen érdemi saját ambícióval, kezdeményezéssel vagy megszólalással nem sikerült magát észrevetetnie. Most ezzel kapcsolatban többször is elmondta, hogy az egy év múlva kezdődő magyar uniós elnökség miatt a terület olyan vezetőt kíván, aki teljes figyelmét a felkészülésnek tudja szentelni.

Ezután kezdett az expozéja érdekesebb lenni, kiemelt ugyanis két területet. Az egyik a „szuverenitásvédelem”, itt némi kacskaringók után rátért a lényegre, hogy bár Magyarország (egész pontosan a kormánytöbbség) nem ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, ezt nemrég az EU megtette, amivel az uniós jogalkotáson keresztül olyan nemzeti jogalkotási területre nyomul be, ahol semmi keresnivalója, miközben a nemzeti érdekek védelme Tuzson szerint elsődleges fontosságú. Mivel a Fidesz soha nem említett tartalmi kifogást a nők elleni erőszak leküzdését célzó nemzetközi egyezménnyel kapcsolatban, hanem azt – mivel Magyarországon szerintük minden rendben van a nők elleni erőszak leküzdése terén – „politikai hisztinek” titulálták, nagyon reméltem, hogy valamelyik képviselő majd rákérdez, pontosan miben is látja Tuzson itt a veszélyt.

A másik, a miniszterjelölt számára kiemelten fontos terület az „ítélkezési gyakorlat figyelemmel követése”. Azt mondta, hogy vezetése alatt

az igazságügyi tárca nagyon oda fog figyelni, hogy milyen ítéletek születnek a bíróságokon.Miután a kormányoldal az elmúlt 13 év legnagyobb vereségét szenvedte el nemrég, amikor az Európai Bizottságnak engedve kénytelen volt a bírói függetlenséget védő garanciákat visszaépíteni a bírósági intézményrendszerbe, elég nagy jelentőségűnek tűnik, ha a szakminiszter-jelölt arról beszél, hogy amennyiben nem a „jogkereső magyar állampolgárok és intézmények” elvárásainak megfelelő ítéletek születnek, készek változtatni a törvényeken.

Megint csak abban lehetett bízni, hogy lesz ellenzéki képviselő, aki megkérdezi Tuzsont, hogy szerinte milyen figyelmeztető jelek utalnak arra, hogy fokozott figyelemmel kell kísérni a bíróságok munkáját, egyáltalán melyik ügyszakra (büntető? polgári? közigazgatási?) gondol. És hogy amikor arról beszél, hogy a jogi hivatásrendek mellett „kérdezzük meg az embereket, mit gondolnak az ítélkezési gyakorlatról”, azt milyen formában képzeli, esetleg egy igazságügyi témájú nemzeti konzultációra gondol-e.

Tuzson beszédének volt pár kifejezetten progresszívnek tűnő pontja is.

• Bővítené az áldozatsegítő intézményrendszert, és könnyebbé tenné azok elérését áldozatok számára.
• Szabályozná az online piacterek működését, ami, ha hatékony, jelentős fogyasztóvédelmi előrelépés lehet.
• És bevezetik a segítő döntéshozatal intézményét, hogy csökkentsék a cselekvőképtelen emberek jogi kiszolgáltatottságát, vagyis a jelenlegi, elavult gyámsági rendszert egy emberségesebb jogi eszközrendszer és gyakorlat váltaná fel.

Ezután jöhettek a bizottsági tagok kérdései. A DK-s Sebián-Petrovszki László, a momentumos Fekete-Győr András és Szabó Szabolcs, valamint az LMP-s Keresztes Lóránt leginkább a Pegasus-ügyet és a Schadl-Völner botrányt feszegették: lesznek-e új vizsgálatok, lesznek-e felelősök, változik-e a profitorientált végrehajtási rendszer, mit tenne, ha az államtitkára milliós kenőpénzeket kapna, mit gondol a gyermekvédelmi könyvpiaci gumijogszabály hatékonyságáról, stbstb.

Ezek mind fontos kérdések, de egytől-egyig Varga Judit miniszterségére vonatkoznak, a válaszok is borítékolhatók voltak, különösen annak fényében, hogy visszakérdezni, vitatkozni tudhatóan nem lehetett. Az ellenzéki képviselők gépiessége lett így a másik körülmény, ami megkönnyítette Tuzson Bence dolgát, aki hozta is a kötelezőt.

Minden kellemetlen témánál felmondta a jogszabályi hátteret és az igazságügyi miniszter hatásköreit, ígéretet pedig nem tett semmilyen vizsgálatra.

A sorból egyedül Fekete-Győr egyik kérdése lógott ki kicsit, aki azt is megkérdezte, hogy továbbra is lesznek-e éjszaka közepén, az utolsó pillanatban megjelenő, rengeteg embert érintő jogszabályok. Tuzson erre sem tett konkrét ígéretet.

Jakab Péter Tuzson meghallgatásán is balhézott kicsit, de nem Tuzsonnal, hanem Vejkey Imre bizottsági elnökkel, aki minden ellenzéki képviselő felszólalása után kötelességének érezte felhívni a miniszterjelölt figyelmét, hogy a nem a miniszteri hatáskörbe tartozó kérdésekre nem kell válaszolnia. Jakab úgy kiabálta túl Vejkey-t, megismételve, hogy igenis választ vár a végrehajtó maffiára meg a Pegasus-ügyre vonatkozó kérdésekre, mintha épp valami jelentős jogállami győzelmet aratna. Vejkey egyre halkulva magyarázott valamit a szó megvonásáról, de ahogy a balhé, ez is teljesen felesleges volt.

A kormánypárti képviselők kérdései még az ellenzékiekénél is érdektelenebbek voltak. A félálomból csak akkor ébredtem fel egy pillanatra, amikor a fideszes Pajtók Gábor arról kérdezte Tuzsont, hogy volt-e a (2014-ben lezárt) ügyvédi praxisában olyan, jelentős ügy, ami a Kúriát is megjárta, és ami olyan ítélettel zárult, amire büszke. Izgatottan vártam, mit lép Vejkey, de ő is épp belemerülhetett a sziesztába, mert nem szólt Tuzsonnak, hogy erre nem kell felelnie. Tuzson egyébként minden kérdésre válaszolt valamit.