Már minden harmadik európai rendszerellenes pártokra szavaz

Az európaiak csaknem egyharmada szavaz ma már populista, szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali pártokra, a rendszerellenes politika támogatottsága egyre nagyobb a kontinensen, írja egy friss kutatás, amit a Guardian szemlézett.

A 31 ország több mint 100 politológusa által készített elemzés szerint a tavalyi választásokon az európai választók rekordmennyiségű, 32 százaléka adta le szavazatát a rendszerellenes pártokra, szemben a 2000-es évek eleji 20 százalékkal és az 1990-es évek eleji 12 százalékkal.

A Matthijs Rooduijn, az Amszterdami Egyetem politológusa által vezetett kutatás azt is megállapította, hogy a rendszerellenes szavazók mintegy fele szélsőjobboldali pártokat támogat. Ráadásul ez az arány növekszik a leggyorsabban. „A mainstream pártok szavazatokat veszítenek, a rendszerellenes pártok pedig erősödnek. Ez azért számít, mert most már számos tanulmány kimutatta, hogy amikor a populisták megszerzik a hatalmat, a liberális demokrácia minősége romlik” – mondta Rooduijn, aki szerint a populisták számára minden, ami a nép akarata és a politikaalkotás között áll, rossz. „Ebbe beletartoznak mindazok a létfontosságú fékek és ellensúlyok - szabad sajtó, független bíróságok, a kisebbségek védelme -, amik a liberális demokrácia alapvető részét képezik”.

A kutatás szerint egyre több ilyen párt kerül hatalomra: „Magyarország önjelölt illiberális vezetőjéhez, Orbán Viktorhoz és Lengyelországot kormányzó Jog és Igazságosság pártjához csatlakozva több populista szélsőjobboldali vezető és párt, köztük Giorgia Meloni Olaszországban, valamint a skandináv régióban a Finnek pártja és a Svédországi Demokraták nemrégiben kormánykoalícióba lépett” – írja a tanulmány.

„Különösen a szélsőjobboldali pártok szélesítették ki választói bázisukat, és nagyon különböző érdekeket képviselő szavazókat tudnak meggyőzni” – mondta Daphne Halikiopoulou, a Yorki Egyetem összehasonlító politológusa. „A fő témájuk mindig is a bevándorlás volt. Ez még mindig ott van, de messze túlléptek ezen a törzsközönségen, és a választói bizonytalanságok egész sorát használják ki, diverzifikálódnak”.

A politológus szerint olyanok is a szélsőjobboldalra szavaztak, akik korábban sosem szavaztak rájuk, és akiktől nem is várnánk ezt: idősebb nők, városi szavazók, a művelt középosztály. „Hajlandóak a demokráciát elcserélni valamire, azt mondani: »Tudom, hogy ez a vezető tekintélyelvű, de legalább gazdasági stabilitást hoz«” – mondta Halikiopoulou.

Cas Mudde, a Georgia Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora - aki megalkotta a populizmus széles körben elfogadott definícióját - szerint az anti-establishment, különösen a radikális jobboldali pártok alapvető támogatottsága valójában nem sokat nőtt. „Ami nőtt, az a választók azon csoportja, akik tolerálják őket. Azok, akik a francia elnökválasztás első fordulójában nem szavaznának Le Penre, de a másodikban igen”.