Gyurcsány Ferenc: „Nincs mese, fizessenek a gazdagok!”

„Vegyük újra birtokba az államot” – erre biztatta híveit szokásosan lelkes és dinamikus politikai évadnyitó beszédében Gyurcsány Ferenc. A Demokratikus Koalíció – úgy is, mint a „nagy hazafias párt” – első embere az esemény beharangozója szerint nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy bemutassa „a szociáldemokraták ajánlatát egy emberibb világra”.

Az egykori kétszeres miniszterelnök – fiatalabb olvasóink kedvéért: előbb a 2002–06-os parlamenti ciklus második felében, majd a 2006–10-es első háromnegyedében töltötte be ezt a pozíciót – mindenekelőtt mérsékelten hosszú történeti-nemzetközi fejtegetést osztott meg közönségével a hazugságról, a valóságról és arról, hogy az állam hogyan veszítette el a szerepét a világban a 80-as évek közepétől kezdve. Ezekből kiindulva arra jutott: a feladat, hogy olyan hazát teremsünk, amely vigyáz ránk, és nem basáskodik felettünk, de bennünket szolgál. Ennek érdekében „az emberek igenis vegyék komolyan, hogy az övék az állam”.

Mindezt a pulpitusra kihelyezett szlogen is aláhúzta, miszerint: „A haza vigyáz rád!”

Vagyis ránk, mindannyiunkra, ez a célunk és az akaratunk. Ez egyszer már megvolt, de miért tűnt el? – tette fel még egyszer a kérdést a DK-elnök. A rövidlátás, az önzés, a vakhit miatt, válaszolt magának, azért, mert túszul ejtették az államot. Azt hittük, a fönt lévők gazdagsága lecsurog, és csak a zsebükig csurgott. Ráadásul senkinek sem ment igazán jól. Azt is hittük, hogy ha nem ment a kereszténydemokratáknak, biztosan menni fog a szociáldemokratáknak, ha kell, bevonjuk a zöldeket, a liberálisokat, lesz valahogy.

Közben elromlottak a dolgok a nyugatos világban is, eltűnt a derű, és bár nem az a kérdés, hogy mint választók egyenlőek vagyunk-e – „jogilag persze” –, hanem sajnos ott tartunk, hogy nem egy ember, hanem egy dollár egy szavazat.

Magyarországon végképp rettenet, ami van, azok döntenek mindenről, akik „a miniszterelnökkel sustorogva a lelátón ücsörögnek”, a kormányfő „magánköreiben, magántalálkozóin” beszélnek arról, hogy maguknak mit szeretnének, nem törődnek a bánatukban hazájukat elhagyó megtiportakkal.

„Fel kell mondani a csendes belenyugvás éveit, az elfogadás sehova nem vezető magatartását, nemet kell mondani” – hirdette ki Gyurcsány, hozzátéve, helyzetbe kerülve újraosztanak mindent, a vagyont és „a közös döntések befolyásolásának a képességét” is, mert „nem lehet a keveseké ez az ország”.

Nem olyan bonyolult ez, mondta, megjegyezve, nem a szabadság világa ellen érvel, a szabadság a korábbi évtizedekben sok mindent hozott, egyre többet tudtunk elérni, csakhogy „a szabadságot ki kell bélelni felelősséggel”, sőt: „semmit sem ér a szabadság lehetőségek nélkül”.

„Ki tudunk menekülni az alávetettség és a szolgaság csapdájából” – magyarázta a DK-elnök. Majd így kiáltott fel: „Nincs mese, fizessenek a gazdagok!” Az egyik nem annyira sikeres korábbi szocialista miniszterelnök-jelölt – Botka Lászlónak hívták, jó ideje polgármester Szegeden – egykori szlogenjét újrahasznosító Gyurcsány itt kifejtette: ez nem fenyegetés, hanem figyelmeztetés, ugyanis „hazafias kötelesség hozzájárulni a haza üdvéhez”, és „jobban kell hozzájárulnia annak, akinek többje van”.

A politikus szánt néhány percet a hazafiság további elemzésére, egyrészt annak a tételnek a részletezésével, mely szerint „hazafias dalokból nem lesz hazafias politika”, másrészt definiálva, mi a hazafias tett voltaképpen. Ez: „Akinek többet adott a teremtő, azt többet ad vissza a hazának.” A teremtőhöz többször visszatért, olyat is mondott – amikor arról értekezett, hogy a DK világában mindenkinek jó lesz, és leszögezte: „a mi hazafiságunk a tett hazafisága” –, hogy „mindannyian a teremtett világ részei vagyunk”.

A DK-elnök szőrmentén kitért a Horthy Miklós megítélésével kapcsolatos dilemmákra („mi, magyarok azokat tekintjük hőseinknek, akik mentették az életet”) és a főispános-vármegyés témákra (aki ilyesmivel piszmog, az „nem konzervatív lesz, hanem bugris”), aztán hozzálátott a „magát történelmi államférfivá maszkírozni kívánó kormányfő” teljesítményének értékeléséhez.

Megállapította: az „erkölcstelen hatalmi gépezet” ténykedésének eredménye egy nyikorgó Magyarország, szétzilált gazdasággal, megélhetési válsággal. „A forint értéke szétporlad a kormány kezei között, az Orbán-forint gyenge forint, az Orbán-árak magas árak” – mondta. Kiszámolta, hogy a két évvel ezelőtti 100 forint ma 70 forintot ér, „ez a kétharmad, na, kormányfő, ez sikerült”. Ez az elmúlt tizenhárom év ámokfutásának az ára. És erről „nem Brüsszel tehet, nem a komenisták, nem az ifjabbik Soros, nem is Gyurcsány – mondta Gyurcsány –, pedig attól sok minden kitelik”.

A kormány felfüggeszti az állami beruházásokat – 270-et! – bezárja a vasúti vonalakat, Brüsszelre mutogatva nem ad fizetésemelést a tanároknak, nem vigyáz az újszülöttekre, a tönkretettség, a kizsigereltség állapotában a működésképtelenség felé tart az ország, teljes szellemi-politikai nihil van, „azt a hét meg a nyolcát”.

Ebből elég volt, „ez a mi országunk, az emberek államát akarjuk megteremteni, ami vigyáz ránk”. A Demokratikus Koalíció készen áll, hogy „utánuk tisztességesen kormányozza ezt az országot”, erről szól „minden erőfesztés és az árnyékkormány”. Lévén, hogy a DK-ban „gyülekeznek a hazájukat szerető emberek, akik másik Magyarországot akarnak”.

Az árnyékkormány – mondta a „szociáldemokrata párt” elnöke – „a következő hetekben elmondja Magyarországnak, hogy mit ajánl a kormányzati politika teljes spektrumában”. El fogják mondani, hogy van a kormánynak akternatívája, van értelme a küzdelemnek. „A hazának új kormányra, becsületes politikára, hozzáértő asszonyokra és férfiakra van szüksége” – fogalmazta meg a megfogalmazandókat Gurcsány Ferenc.

És amint eljön az ideje, a Demokratikus Koalíció békét teremt a lelkekben is, tudván, hogy ez a béke csak nélküle – azaz Orbán Viktor nélkül – képzelhető el.

Aki szeretné meghallgatni az egész műsort az elejétől a végéig, nyilván megteheti, egy kattintás az egész.