„Árspekulánsként viselkednek, tehát olyan körülmények között is emelik az árakat, amikor annak semmifajta alapja nincs” – ezt mondta a „multikról” Orbán Viktor július végén a szokásos pénteki közrádiós nyilatkozatai egyikében. A kormányzati kommunikáció ezután az ötvenes éveket megszégyenítő sztahanovizmussal pörgött rá az árdrágításra. A hirado.hu például nagyjából egy hónapja osztott meg Youtube-csatornáján minden kontextus nélkül egy félperces Orbán-monológot, miszerint:
„Az áremelések mértéke nagyobb annál, mint amit egyébként a gazdasági helyzet indokol. Ezt nevezem indokolatlan áremelésnek és árspekulációnak. A multik ebben élen jártak. És erőt kellett mutatni, azt kell mondani, hogy ez nem megy.”
Orbán Viktor szeret erőt mutatni, odavan a háborús narratíváért – kivéve, amikor ténylegesen a háborúról van szó, hiszen akkor békepártinak állítja be magát –, nem csoda, hogy a kommunikációjában az infláció sem megoldandó probléma, hanem legyőzendő ellenfél. Térdre rogyasztás jár neki, fojtófogás, gyomros, kokszi, saller, ütni-vágni kell, nem apánk. Külön pikantériája a dolognak, hogy most, amikor már tartósan csökken az áremelkedések üteme, Orbán a parlamentben bejelentette, hogy a jegybank, amelynek a feladata az infláció letörése, elbukott, szóval innentől átveszi a dolgot a kormány. Hogy a fideszesek is értsék: mintha egy, a 70. percig 0-2-re álló meccsen öt perc alatt egyenlítene az emberelőnybe is került csapatunk, és akkor a klubelnök közölné, hogy innentől övé a kispad.
Viszont a háború akkor az igazi, ha az ellenség jól megragadható, méghozzá az egyszerű néplélek számára is. Az infláció nem ilyen, nem találkozunk vele a sarkon vagy a szomszéd utcában, nem foglalja el előttünk az utolsó szabad ülést a buszon, nem piszkít a kutyája a folyosóra vagy a liftbe. Kell egy olyan ellenség, akivel kapcsolatban személyes élménye van az Átlagszavazónak.
Ki az ideális ellenség? A boltok. Mindenki vásárol, vagy elmegy a boltba, vagy házhoz szállít. Vásárláskor szembesülünk a magas árakkal, a boltokban kapjuk meg a kormány jótéteményeit, az ársapkákat vagy a kötelező akciókat. Ráadásul a legnagyobb magyarországi kiskereskedelmi hálózatok (abc-sorrendben: Aldi, Auchan, Lidl, Penny, Spar, Tesco) mind külföldi tulajdonban vannak. Szóval csak a pénzünket akarja, kiszipolyoz, elvesz-elvisz. Árdrágító, spekuláns. Ellenség, nem igaz?
Nem, nem igaz.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!