Rászóltak a rendőrök zsarolóra, hogy ne mozduljon, de végül úgy kapták el, hogy elesett

„Hét nyíregyházi nyomozó filmbe illő akció során fogott el egy zsarolót, aki a bűncselekményt is úgy szervezte, mintha az ötleteit krimikből kölcsönözte volna.”Ezzel a felütéssel kezdődik a rendőrség Zsaru magazinjának legújabb beszámolója, amely már-már inkább egy eposzi magasságokba emelkedő bűnbeesés történet, magvas tanulságokkal és nem várt csattanóval.

Propozíciója így fest:

„A kétségbeesés rossz tanácsadó, főleg, ha a kilátástalan anyagi helyzetbe került egyén bűncselekmény elkövetésében látja a megoldást. Aki ilyenkor a zsarolást választja, a bizonytalanságát csak hatványozza, hiszen semmilyen garancia nincs arra, hogy megfélemlített áldozata a fenyegetés ellenére a rendőrség segítségét kéri. Annál is inkább, hiszen a zsaruk mindenkinek azt tanácsolják, ilyen esetben azonnal vonják be őket.”

Ezután lép színre a rendkívüli hős, a nyíregyházi vállalkozó és a rendkívüli téma: hősünket ugyanis 5 millió forinttal próbálta megrövidíteni egy zsaroló.

Az expozíció tömör, velős: „Szeptember 13-án reggel titkosított elektronikus levelezési címről kapott ímélt egy nyíregyházi vállalkozás vezetője... A feladó azzal fenyegetőzött, hogy ha nem kap még aznap 5 millió forintot, feljelenti a céget a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, továbbá a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságnál.”

Hősünk a zsaroló levél olvasása után egyből a hatóságokhoz fordult, akikkel gyanúját is megosztotta, mondván, sejti, ki lehet az elkövető (anticipáció, ugyebár):

„A cég egyik priuszos alkalmazottjára gondolt, aki már követett el bűncselekményt a vállalkozás sérelmére...” A rendőrség nem tétlenkedett: „Mivel a megnevezettet már rabosítottuk, és ennek során rendőrségi fényképfelvétel is készült róla, így pontosan tudtuk, kivel lehet dolgunk” - derült ki egy röpke epizódból a történet mögött felsejlő háttérsztori, amely azonban nem került kifejtésre.

Hősünk mindeközben hősiesen húzta az időt, megígérte a zsarolónak, hogy másnap elviszi a megadott helyre az 5 millát. Szerzett táskát, tett bele pénzt, bár nem annyit, amennyiről szólt a fáma, annyija ugyanis nem volt, így csupán 50 ezer forinttal töltötte meg, majd elhelyezte ott, ahol kellett.

Ezen a ponton kapjuk meg a kötelező enumerációt: Orosz Krisztián hadnagy, a Nyíregyházi Rendőrkapitányság élet- és ifjúságvédelmi alosztály nyomozója és egyben a történet elbeszélője drámai felütéssel alapozza meg a seregszemlét:

„Ekkor már hat kollégámmal álltunk lesben a környéken, a táska ötvenméteres sugarában. Jómagam egy közeli raktárépületben figyeltem és várakoztam.”

Orosz Krisztiánon kívül az élet- és ifjúságvédelmi osztály négy nyomozója, Baranyi János zászlós, Fecskovics Norbert hadnagy, Szőke Attila zászlós és Szulics Gergő törzsőrmester vett részt szeptember 14-én délután az elfogásban, illetve ketten az operatív csoportból: Bartha Árpád főhadnagy és Csegei Tibor hadnagy vett részt az akcióban.

Innentől a szó Orosz hadnagyé:

„Két kolléga a cég telephelyénél várakozott civil szolgálati autóban, és telefonon hívtak minket, amikor a feltételezett elkövető onnan rolleren távozott. Azonnal felismertük, amikor a külső vasútállomás, azaz a pénzestáska felé közeledett. Először elment a háromtörzsű fa mellett, de feltűnően arrafelé nézett, majd megállt, megfordult, visszament a fához, kutatni kezdett a körülötte lévő növényzetben, és egyszer csak felvett onnan egy táskát.”

Figyelem, deus ex machina következik!

„Ebben a pillanatban kiáltottunk neki, hogy «a törvény nevében, ne mozduljon!», de a rendőri felszólítás ellenére futni kezdett a sínek felé.

Nemcsak azért nem jutott messzire, mert elfogtuk, hanem azért sem, mert elesett.”

A tetőpontot értelemszerűen perorácó követi: „Gyanúsítotti kihallgatásán N. Balázs elismerte a bűncselekmény elkövetését, védekezésében előadta, hogy anyagi gondokkal küzd, sürgősen szüksége volt nagyobb összegre, és azt feltételezte, munkaadója rendelkezik ekkora summával.”

A cselekmény lezárásaként pedig érkezik az eposzi igazságszolgáltatás:

„A bíróság elrendelte letartóztatását.”