Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, aki mostanában azzal került be a hírekbe, hogy többek között az ingatlanvagyon einstandolásának ötletét felvetve beszólt az MNB-nek – ahol történetesen elnöki főtanácsadó a felesége, akivel éppen válnak –, az utóbbi időben többször járt Kínában, ahol rácsodálkozott a digitális gazdaságra, valamint az 1954-es svájci vébéről hazatérő vert aranycsapat lelkesedésével vásárolt órákat.

Ezt maga Parragh mesélte el a Budapest Economic Fórumon kedd délután tartott előadásában.

A kamarai elnök, aki ezúttal csak annyi energiát szentel az MNB-nek, hogy „a monetáris politika tanulási folyamatai is kerültek némi pénzünkbe” (és hogy vasárnap egész éjjel nem aludt, miután olvasta azt a jegybanki tanulmányt, hogy 65 év múlva mi is kihalunk, mint a dinoszauruszok, „komoly, hogy tudunk ilyen távolra tekinteni!”) ezúttal külgazdasági vizekre evezett. A kínai látogatásai néhány figyelemreméltó élményét és eseményét megosztva a nagyérdeművel többek között azt mondta:

„Hoztam haza, sajnos már nincs meg, odaadtam a miniszterelnöknek egy ilyen iWatch típusú órát... Kereskedelemben vettem, kétéves szavatossággal, többet is hoztam, de mindet elajándékoztam már. 3500 forint volt forintra lefordítva. Ugyanazt tudja, mint ez az óra 350 000-rért. Csak 3500 forintért...”

Parraghot nemcsak a rettenetesen olcsón kapható óra döbbentette meg, hanem a digitális gazdaság néhány fortélya is.

Nem értjük, ami Kínában zajlik. Nem látjuk. Nem használnak készpénzt. Van egy „vics” nevű rendszerük [fonetikusan nagyjából így ejtette, feltételezzük, hogy a WeChat appra gondolt], ez arról szól, hogy gyorsabban odaér a pénz a partneremhez, mint hogyha cashben adom. Két telefont összeérintenek, nincsen benne bank... Ahogy összeérinti a két telefont, átadta a pénzt. Hihetetlen módon változik a világ!"

Hát tényleg, bámulatos, hol tart már a tudomány. (Persze szívesen meghallgatnánk ez ügyben Szijjártó „Készpénz. Mindig” Péter opponensi véleményét is alkalomadtán.)