Nagyinterjút adott a Hvg360-nak Stefano Bottoni olasz–magyar történész, aki Orbán rajongójából lett annak egyik legkomolyabb kritikusa (mi ez év elején beszélgettünk vele az egy tál lencséért eladott demokráciáról, a putyini típusú álellenzékről és a leválthatatlan hatalomról, azt a podcastot itt találja).
A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy a NER működésének a logikája a társadalmon belüli törésvonalak léte. Ezek már 2002, a kokárdás kampány óta velünk vannak, de mára sokat mélyültek. Annyira, hogy ezek biztosan végigkísérik a NER-t, de egy ideig még utána is velünk maradnak. Mostanra mindkét oldal beásta magát a lövészárkokba, de a 2010 utáni kurzus lövészárka „rögtön mélyebb volt, töltényekben gazdagabb és büszkén hirdetett kirekesztő, antidemokratikus eszméket”.
Bottoni szerint sok baj fakad a 2002-es kvázi kétpártrendszerből (volt a Fidesz és volt az MSZP), de a helyzet mostanra akkor is alapvetően megváltozott, ha a két főszereplő ugyanaz, csak húsz évvel öregebb. Mára lényegében egypártrendszer van, az ellenzék arra kell a Fidesznek, hogy azt mutathassa, mi még nem vagyunk Belarusz, az ellenzéki politikusok nincsenek börtönben.
De a helyzet romolhat. Egyfelől „ellenzéki oldalon látszik a folyamatos erózió, fogyóban az energia és az erőforrás”, Bottoni ellenzéki önámításról és ezzel összefüggő pofára esésről, valamint Tölgyessyt idézve demokrácia-apályról is beszélt. Másfelől szerinte az elmúlt 3-4 évben több jel utalt arra, hogy
a NER elkezdte a felkészülést egy olyan etapra, amikor szorosabbra kell fűzni a társadalom feletti ellenőrzést és nyíltabb konfliktusokat kell felvállalni a főhatalom megtartásának érdekében.
Szerinte Magyarország valóban nem Belarusz, de ez csak azt jelenti, hogy van még hová süllyedni. „Nem biztos, hogy ezen az úton fognak majd végig menni, de fel kellene készülni (...) a fizikai kényszer alkalmazására, a nyílt erőszakra” is, mondta.
A NER-t szerinte a Fidesz Orbán nélkül nem tudta volna megvalósítani, és kétséges, hogy nélküle fenn tudja-e tartani. „A körülötte lévő szereplők – Lázár, Szijjártó -, a másod-harmadvonal százszor gyengébb, stílusában, beágyazottságában”, indokolja, miért nem lát a mostani rendszerben olyat, aki követhetné. Szerinte ha bármi változás jönne is, az uralmi elit kiköveteli magának, hogy megmaradjon a vagyona, ami már tízezer milliárdos nagyságrendű, és mivel ez magánvagyon, ezt nem lehet erőszakosan elvenni, hiszen az törvénysértő.
Beszél Orbán Moszkva iránti kiszolgáltatottságáról is: „az orosz szálnál érezhetően valami nagyon komoly dologról van szó, Orbán maga jelezte az EU-nak és a NATO-nak, hogy nem tudott kitérni a Putyinnal való találkozó elől. Ez egy ritkán küldött jelzés (...) Azt mutatja, hogy bizonyos értelemben meg van kötve a keze”.