Saját mércéjéhez mérten is hosszú beszédet mondott a Fidesz 30. kongresszusán Orbán Viktor, a párt újraválasztott elnöke.
A miniszterelnök, akit természetesen óriási ováció fogadott, megköszönte a megtisztelő bizalmat, hogy vezesse az ország, sőt Európa legerősebb pártját, és azt ígérte, hogy az odaadásában ezúttal sem fognak csalódni. Azért jelezte, hogy nincs különösebben meglepve az eredmény miatt:
„Sejtettem hogy így lesz, az igazat megvallva. Nem az alázat hiánya mondatja velem, hanem a józan ész: menet közben nem cserélünk lovat.”
Különösen mókás része volt a köszönetnyilvánításnak, amikor Orbán arról beszélt, azért sem volna jó épp most vezetőt cserélni, mert ciklus közepén jár a párt, jó az irány, és még szufla is van. Mintha tényleg azon múlna a dolog, hol tart épp a ciklus. Túl sok reményt nem hagyott az ismeretlen aspiránsoknak sem: szerinte 2025-ben érdemes dönteni a hogyan továbbról, de a legjobb korban érzi magát, akkor is jó korban fogja érezni magát, jól karban is lesz tartva, úgyhogy túl sok jóval nem tudta bíztatni nem létező kihívóit.
Orbán már a beszéd első felében utalgatott a szuverenitásvédelmi törvénycsomagra, amit keddre harangozott be a Fidesz, de még mindig nem nyújtottak be a parlamenthez. Soros Györgyöt láttatta az ellenzék mögött: szerinte a magyar származású befektető-spekuláns ernyője alatt egyesülnek a kormányváltáson dolgozó erők, médiától ellenzéki pártokig. Az egyetlen szerencse, amiért még nem jutottunk a lengyelek sorsára, hogy a Fideszben korábban megkezdték a felkészülést
„a főmacher, a pók, a bábjátékos”
ellen, és így „világra szóló győzelmet arattunk.”
Aztán komolyra fordítva a beszédet, Orbán kijelentette: „Nézzünk szembe a meztelen igazsággal, a külföldiek kilóra akarták megvenni a kormányt és az országot. Az egész baloldal ráállt erre. Ez nem tréfa dolog.”
Ha győztek volna, ma migránsok százezrei lennének Magyarországon, bandaháborúk, genderpropaganda, kötésig állnánk a háborúban szerinte, ráadásul fegyver nélkül, mert azok már úton lennének Ukrajnába. Innen kötötte át mondandóját a szuverenitásvédelmi törvénycsomagra.
„Jogászok szerint erre nem vonatkozik a hazaárulás tényállása. Akkor mi vonatkozik?”
„Pénzért büntetlenül lehet árulni a hazát? Ez nem maradhat így, ezt meg kell oldanunk" - utalt arra, hogy az ellenzék amerikai támogatásokat kapott a kampány során, majd felszólította a képviselőit, alkossák meg a szuverenitásvédelmem szabályait. Ekkor Kocsis Mátéra pillantott, mintha tényleg a frakcióvezető döntené el, mi áll majd a törvényben: „Hajrá, Máté!”
Orbán azzal folytatta, hogy ellenzékben is voltak kemény éveik, és kormányon is - 2015 után a migráció, 2020-ban a világjárvány nehezítette a pályát, de talán most áll a legkeményebb feladatok előtt a kormány.
Az orosz-ukrán háború és a szankciók nyomában energiaválság és inflációs krízis egyszerre fenyegetett - de a kormány kezelte a helyzetet. Sikerült megvédeni a rezsicsökkentést, a nyugdíjak értékét, kisegíteni a jegybankot, letörni az inflációt, kivontatni a gazdaságot a recesszióból - zúgó taps kísérte a szavait még úgy is, hogy egyik állítását sem támasztotta alá; nem is lett volna könnyű. Már csak Brüsszelből kéne pénz hazahozni, üzent az illetékes miniszterének: „Hajrá, Navra!”
Az ígéretek bekezdései következtek: lesz magasabb minimálbér, bérnövekedés, 13. havi nyugdíj marad, fejlesztik a babaváró-hitelt, nem kell félni minden jó lesz, csak Varga pénzügyminiszteren múlik a dolog: „Hajrá, Misi!”
Ezután újabb brüsszelezős szakasz következett. Többször volt az a hallgató érzése, hogy Orbán ugyanazokat a gondolatokat ismétli meg - immáron egyetlen beszédén belül is. Brüsszel tönkreteszi Európát, vesztébe rohan, keresztet vethetünk rá (ha csak nem tiltják be azt is) - egyben kell tartani az uniót, nem kiszállni kell belőle, hanem megváltoztatni, mert szétcsúszik.
Egy öregedő, fájdalmaktól kínlódó testhez hasonlította a vén Európát, amely lassan mozgásképtelenné válik a munkanélküliségtől, az adóssághegyektől, a befektetők elfordulása és a vezetői bezárkózó politikája miatt; a világ tíz legnagyobb gazdasága közül már csak egy európai, de a németek is egyre csúsznak lefelé.
A magyar modell, hiába támadják, mind ismertebbé is válik mondta Orbán, aki szerint úgy irigykednek ránk nyugaton, hogy
„a franciák, németek, olaszok, osztrákok fél életüket odaadnák, ha migránsmentes országuk lehetne. Magyarország ma Európa legbiztonságosabb országa.”
Ismét migránsgettókat és bandaháborúkat emlegetett, majd ráfordult a beszéd egyik nem várt részére, és arról kezdett beszélni: bár kevés szó esik róla, komoly zöld fordulatot hajtott végre a gazdaságpolitikájában a kormány.
Szerinte a megújuló energiák termelésében és főleg tárolásában Magyarország már ma világszínvonalon teljesít, a cél, hogy zöld ipari központtá és a zöld technológiák terén éllovassá tegyék Magyarországot. Nem szabad viszont összetéveszteni a zöld politikát a zöld ideológiával.
„Zöld energia igen, zöld ideológia nem. Magyarország nem nem hisz a színes mesékben.”
„Nem vette be a gyomrunk a barna meséket (...), a vörös meséket (...), a szivárványszínű meséket (...) sem, és és gyanakodva figyeljük a méregzöld meséket is” - mondta, mintegy azt a látszatot keltve, mintha Magyarország sikeresen elhárította és távol tartotta volna magától a XX. század pusztító ideológiáit.
Végezetül odadobott egy-két szalagcímnek való kifejezést is. Saját csapata karakánságára utalva kijelentette, hogy Magyarországnak „nindzsakormánya” van, amelyik bármilyen helyzetből képes felállni, bátor és akcióképes, és oda és úgy hajítja a dobócsillagot, ahova és ahogyan kell. Vázolta a következő hónapok feladatait: nemzeti konzultáció, kampány, önkormányzati és EP-választások.
A parlamenti válogatottat egykor edzőként vezető Lasztovicza Jenőre emlékezve zárta a beszédét. Lasztovicza egy alkalommal kizárólag csatárokat jelölt a kezdőcsapatba, mire Orbán rákérdezett, hogy ki fog így védekezni? „Hát az ellenfél” - kacagtatta meg az egybegyűlteket a miniszterelnök; akit tapsviharral bocsátottak útjára emberei, miután ellenszavazat nélkül megválasztottak a párt elnökének.