Uj Péter: Palotai Zsolt 1961–2023 (A rendszerváltás eufóriája)

• Az alábbi szöveg részlet Uj Péter heti hírleveléből. Ha szeretnéd elolvasni az eheti, 169-es számú hírlevelet, aztán minden szerda éjjel, esetleg csütörtök hajnalban megkapni a friss írásokat, fizess elő a "444 Közösség" vagy a "444 Belső Kör" csomagra.

A CEU-tüntetésen találkoztunk utoljára. Bulikba már évek óta nem jártam, de talán már ő sem nagyon tolta akkor, a Corvintető bezárt, az A38-as Rewindoknak (Cadik Palikával) is vége lett néhány évvel korábban, a Lánchídon viszont tolta a biciklijét, már a CEU-tüntetésen, azzal a szomorkás félmosollyal, amit szinte mindig magán hordott. „De mi lesz itt, Péter?” – költőikérdezett, megmaradt a hangsúlya, az arckifejezése. Nem nagyon érezte jól magát a saját városában.

Mindig keveset és nagyon nyugodtan beszélt, alapvetően szomorkás tónussal, de határozottan érezhető volt a szomorkán átszivárgó mély belső derű.

(...)

Fogalmam sincs, hogyan értékelhetők, kanonizálhatók vagy egyáltalán detektálhatók a didzsééletművek. (Azt sem állítom, ha nem ráz ki a hideg egy pillanatra, és nem látok magam előtt rossz arcú, hatvanas faszikat keverőpult mögött májerkodni műfüstben táncoló bikinis tinilányok előtt, ha meghallom a dídzsééletmű szakkifejezést.) Egyáltalán, hogyan lehetséges életművelni olyasmiben, ami „csak a pillanatnak szól”. Ezt ő mondogatta elég gyakran, hogy ezért nem is izgatja a lemezkészítés, neki a zenéket valós időben kell bemutatnia, mert a zene információ, olyan, mint az újság, csak a legfrissebb érdekes, meg a sok évtizeddel korábbi, de a tegnapi sosem.

Aztán szép csöndben, szinte észrevétlenül megmutatta: így kell életművet létrehozni.

(Címlapkép: DJ Palotaira emlékeztek a néhai Corvintetőnél 2023. november 19-én. Fotó: Bankó Gábor)