Min múlik egy csapat eredményessége vagy eredménytelensége, akár egy olyan topligában, mint az angol, német, olasz vagy spanyol bajnokság (nem erő-, csak abc-sorrend), akár a magyar vagy bolgár élvonalban – kit ne foglalkoztatna ez a kérdés, akár szakvezető, akár játékos, akár (főleg!) szurkoló.
Csak taktika az egész, futballstatisztika, xG-k és hasonló unalmas adatok? Vagy az egyéni képességek számítanak inkább? Vagy a lélektan, a csapat összhangja, az öltözői egység? A jó edző, aki meccs közbeni változásokra jól reagál? Az étkezés? Az időjárás? Vakszerencse?
No, nem kell tovább találgatni. A Nemzeti Sport mint egykor az úttörő, ott segít, ahol tud. Most ott, hogy elmagyarázza: min múlik egy csapat eredményessége, táblázaton elfoglalt helye.
Dobpergés, alig megnyikorduló székek, visszafojtott lélegzet. Újabb dobpergés.
A megszerzett, vagyis el nem veszített pontok számán!Ezt kapjátok ki, fotel-márkórosszik! Erre a megfejtésre jutott a felcsúti csapat idei őszi szezonját elemezve Phd Habil. Md Borsos László és a lap szakmai stábja, aki vitathatatlan alapokon álló
Túl sok pontot veszített, ezért csúszott le a dobogóról a PAFC
címmel tette közzé esszéjét (a PAFC egy puskásos névlenyúlás miatt van a felcsútiak nevében, ne törődjetek vele). Tehát a cikk fő állításai, az arisztotelészi logika szabályait követve (ld. még: Bognár L.-Forrai G.: Esszéírás és informális logika, 4.1 Arisztotelészi szillogizmusok):
És ezek után természetesen nem kérdés, hogy azok a csapatok, akik (amelyek) nem veszítenek túl sok pontot, jól szerepelnek, hiszen nem csúsznak le a dobogóról. Minél kevesebb pontot veszít egy csapat, annál inkább nem, aki pedig a legkevesebb pontot veszíti, az annyira nem csúszik le a dobogóról, hogy egyenesen annak a legtetején végez, úgynevezett bajnok lesz. Őrület, nem?
Mocsai Lajos, tessék, lehet jönni, vinni a sportegyetemre a Tudást!