Haraszti Miklós: Azt akartam, hogy csattanjon

• Ötven éve, 1974-ben rendezték az utolsó írópert Magyarországon.
• A most 79 éves Haraszti Miklós vádlott nyolc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kapott, a koncepciós per mégis rosszul sült el, a hatalom tehetetlenségének volt az újabb bizonyítéka.
• A későbbi SZDSZ-es politikus egy évig dolgozott a legendás Dutrákat gyártó Vörös Csillag Traktorgyárban betanított munkásként.
• Könyve, a Darabbér kéziratban terjedt, ez volt az első szamizdat. Haraszti később maga is a szamizdatmozgalom egyik fontos szereplője lett.
• A könyvet tizenegy nyelvre fordították le, magyarul 1989-ben jelent meg nyomtatásban.

Fiatalember, gratulálok, ön elkövette a bűncselekményt. Ezt mondta az ügyvédje, miután elolvasta a Darabbért. Huszonhét-huszonnyolc éves lehetett, volt már némi ellenzéki múlt ön mögött. Mi volt a reakciója? Megijedt, vagy inkább örült, hogy provokálhatja a rendszert?

Ez már az ellenzék színháza volt. Akartam ezt a pert.

Amikor 25 évesen elment a Vörös Csillag Traktorgyárba dolgozni, addigra szakított baloldali múltjával?

1970-re túl voltam a long goodbye-on. A rendőrség 1966 óta vegzált, erre hivatkozva az egyetemről először egy évre, majd végleg kizártak. Publikáló, majd feketelistára helyezett költő voltam, amerikai protest songot fordítottam, a fiatalok énekelték a dalaimat, a rádióban is játszották, de már a nevem nélkül. Abból az időből már csak ezeket a munkáimat szeretem. Kardos Györgytől, a Magvető Kiadó igazgatójától, a Katonapolitikai Osztály volt alezredesétől kaptam utolsó esélyként egy szerződést. Bent volt nála egy verseskötetem is, a nosztalgikus forradalmi esztétika jegyében írtam, hála Istennek soha nem jelent meg. Kardos szeme előtt egy szívhez szóló gyári könyv lebegett, Moldova György megtéréséhez hasonló kanyar. Az ő szociográfiái anekdotázva, finoman kritizálták a rendszert, lehettem volna én is a szabad bírálat délibábja.

A történtek ismeretében valami azt súgja, hogy önnek más célja volt a könyvvel.

Azt akartam, hogy lássunk tisztán: nem a munkásság az uralkodó osztály, náluk lejjebb senki sincs a rendszerben. A könyvvel kifejezetten az volt a szándékom, hogy csattanjon. Visszaéltem a lehetőséggel. Kardos adott egy jónak számító, havi ezer forintos előleget, amit aztán a rendőri jelentések alapján hat hónap után megszüntetett.

Günter Wallraff kicsit idősebb csak önnél, ő a Darabbér előtt pár évvel török vendégmunkásnak álcázva magát dolgozott gyárban, ezzel lett befutott író, újságíró. Ismerte a könyvet?

Példaképem volt. A Szükségünk van rád! magyarul is megjelent. Nemzetközileg is nagy divat volt a „résztvevő szociológia”, később az én könyvem is inspirációt jelentett másoknak. Michael Burawoy, a Berkeley egyetem szociológiaprofesszora könyvet is írt róla, aztán maga is eljött Magyarországra, ő is dolgozott itt egy évet gyári munkásként. Wallraff nagy szám volt Németországban, sötét lencsét tett a szemére, a haját is befestette feketére, hogy töröknek nézzen ki. Később derült ki róla, hogy a Stasinak, a keletnémet titkosszolgálatnak is dolgozott.

Nagyon kemény munkát kellett végeznie a gyárban. Mi volt a lényege a marós munkakörnek?

Egyszerre két marógépen kellett dolgozni. A marógép az esztergagép ellentéte, a kés forog, a darab pihen. A darabbér a teljesítménybér sajátos formája, önkizsákmányolásra késztető trükk. Amit leírtam róla, azért hatott revelációként, mert a norma úgy volt megtervezve, hogy átlagos megélhetéshez jutni csak úgy lehetett, ha a munkás rájött – minden gyárban így mondták ezt akkoriban –, hogyan lehet „rabolni”. Ehhez ügyesen lazítania kellett a biztonsági és technológiai előírásokon.

Miért pont a Vörös Csillag Traktorgyárba ment dolgozni?