1945 áprilisában megrázó jelenetek játszódtak le az egykori Maros utcai zsidó kórház udvarán. Tizenhárom elfogott egykori nyilas pártszolgálatost vonultattak fel a hatóságok, akiknek végig kellett nézniük, hogy egy tömegsírból egymás után 84 még ép holttestet ásnak ki. Az ő áldozataikat, akiket három hónappal korábban mészároltak le és ástak el. A sáros holttesteket kötéllel húzták ki a gödörből, sorban kiterítettek őket, többeket helyben fel is boncolt az agnoszkáló orvos. A tetemre hívásnál jelen voltak a meggyilkoltak hozzátartozói és a környékbeli nézelődök is. A hangulat a korabeli leírások alapján hisztérikus volt.

Az egész holokauszt történetében kivételes álló és mozgó felvételek készültek az exhumálásról, amiken együtt szerepelnek az áldozatok és az elkövetők is.

A nemzetiszocialisták itthon és külföldön is nagy energiákat fektettek abba, hogy a tömeggyilkosságaiknak ne maradjon nyoma. Két nappal később a pár utcával arrébb lévő Bíró Dániel kórházban ugyanezek a gyilkosok majd kétszer annyi ártatlan embert mészároltak le, de a halottakat az épülettel együtt felgyújtották, alig maradt nyomuk. Ugyanebben az időszakban nagyjából százszor annyi zsidónak minősített embert lőttek bele a jeges Dunába, ami elsodorta a nagy semmibe a holttesteket, akiknek nem maradt nyomuk. A Maros utcában más volt a helyzet. Itt a vérengzést nem lehetett eltagadni, nem lehetett másokra kenni, nem lehetett kifogásokat találni. Súlyos nyomuk maradt.

Ez egy olyan ritka eset, ahol az összes áldozatnak és az összes elkövetőnek neve volt. Nem csupán „nyilasok” és „zsidók”, nem csupán számok, hanem konkrét személyek. A kamera a tettükkel szembesített elkövetők arcát közvetlen közelről mutatta meg. Volt közöttük gyűrött, megviselt, sunyi, gúnyos, de volt finom vonású, szelíd, félénk tekintetű is. Az egyikük ruházata szegényes, viseltes, a másik kifejezetten elegáns, szinte módosnak tűnő. Hétköznapi emberek, XII. kerületi lakosok voltak.

Olyanok, mint Vidra Mihály fodrászüzlet-tulajdonos vagy Kasza Vince pincér, akik részt vettek például Roth Marcell sebész és felesége, Roth Marcellné meggyilkolásában, és a felvételeken ott állnak áldozataik holtteste fölött. Magyar emberek, akik minden ok nélkül meggyalázták, megverték, megkínozták, megerőszakolták, kirabolták, majd fejbe lőtték és egy hideg gödörbe dobták saját honfitársaikat.

Ez a rövid, alig több mint egyperces Híradó felvétel és a hozzá tartozó fotósorozat adta a lökést, hogy 2021-ben elkészítsük a Gyilkosok emlékműve című filmünket, ami bemutatja a kirívó kegyetlenségéről elhíresült 12. kerületi nyilasszervezet tevékenységét és a kerületben hagyott örökségüket.