A 2022-es népszámlálás két legsokkolóbb adatának egyike az volt, hogy a 2010 óta tartó, az egyházaktól – kivéve Iványi Gábort – pénzt, paripát, fegyvert nem sajnáló kormányzati támogatás ellenére milyen kevés magyar vallotta magát vallásosnak (a másik az, hogy milyen drasztikus volt a népességfogyás). A magyarok 40,1 százaléka nem válaszolt a kérdésre, míg a további nem egészen 60 százaléknyi válaszadóból 16,1 százalék –vagyis a maradék negyede – felekezeten kívülinek vallotta magát, vagyis 100 magyarból csak 43-44 mondta magát valamilyen egyházhoz tartozónak (tíz évvel korábban még 55 százalék körül volt az arányuk).

A magukat a történelmi egyházakhoz tartozóknak vallók aránya erősen csökkent, a katolikusoké 37,15 százalékról 27,5 százalékra – 2001-hez képest pedig egyenesen megfeleződött –, a reformátusoké 10 százalék alá, de jelentősen mérséklődött a magukat evangélikusnak, görögkatolikusnak mondók száma is. A keresztények lakosságon belüli aránya a 2011-es 54,19 százalékról 43,35 százalékra esett, miközben 2001-ben még meghaladta a 70 százalékot. (Az adatokat Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök egyébként azzal magyarázta, hogy az egyházaknak túl nagy a politikai hátszelük, és ez irritáló a híveknek.)

A magukat vallásosnak vallók számának csökkenése nyomán az Ateista Társaság közlemény adott ki a napokban, amely új, legitim alapokra helyezné az állami valláspolitikát, és az állam vallási semlegességét szorgalmazta. És mit kezdett az adatokkal a Központi Statisztikai Hivatal, amely az elmúlt években a propagandaminiszter Rogán Antal alá tartozott, ami augusztus óta már közleményeik címadási gyakorlatán is látszik? (Ha bármi rossz hírt kell közölni, akkor azért a címbe, bármilyen résztémában is, de valami jót is beleírnak.) Úgy, hogy elkészítette azt a térképet, amelyen mindenki vallásos – ugyanis nem a teljes népesség vallási hovatartozását ábrázolták, hanem abból a 43 százalékból csináltak 100 százalékot, akik vallásosnak mondták magukat. Nézzétek, így egyből mennyivel szebb (na jó, a narancssárgák – milyen más színük is lenne – árnyalatai jelzik, hogy a 100-at járásonként másból számolják).

A megoldás ügyes, okos és akár védhető is módszertanilag – még ha épp nem is teljesen elegáns. Akkor ugyanis, amikor a nem válaszolók és magukat felekezeten kívülieknek mondók aránya meghaladja a népesség 50 százalékát, a társadalom egésze szempontjából hitelesebb és produktívabb lett volna a teljes népességen belül megmutatni az egyes valláshoz tartozás arányát. Igaz, akkor kevésbé lettek volna szép katolikuskékek azok a kördiagramok.

No de ha már szervilizmus, akkor merítsük fenékig a csuprot, segítettem egy kicsit a KSH-nak. Íme az Ideális Magyarországi Pártpreferencia-térkép Minden Statisztikai Veszélyhelyzeti Szituációra. Szívesen.