Az ország vezető bulvárlapját és legnagyobb példányszámú napilapját megszelídítette a NER, de továbbra is közölnek a kormánynak kellemetlen anyagokat. Olyan viszont eddig nem igazán volt elképzelhető, hogy alig burkoltan lemondásra szólítsák fel a rendszer egyik oszlopát.
Márpedig nehéz máshogy olvasni Tibay Gábor, a Blikk főszerkesztő-helyettesének publicisztikáját. Először végigveszi, hatásvadász mondatokkal, kinek adott kegyelmet a köztársasági elnök, majd úgy folytatja: „Orbán Viktor miniszterelnök pedig most úgy tesz, mintha át kellene vágni a gordiuszi csomót, és ő bizony át is vágja: gyámság alá veszi elnökét és a mindenkori államfőt. Pedig az alkotmánymódosítási javaslata – ti. hogy az államfői kegyelem ne vonatkozhasson gyerekek elleni bűncselekmények miatt elítéltekre – tovább vastagítja az egész ügy köré tapadó, végeredményben levakarhatatlan sarat”.
Amikor Novákra tér rá, nem válogatja meg a szavait: „az államfőnek vagy az erkölcsi mércéje hibás, vagy szellemi képességei nem megfelelőek, esetleg mindkettő.” De a kormány felelősségét is felveti: „csináljanak az alaptörvénnyel bármit, az nem mossa le a szégyent. Nem teszi meg nem történté a bűnt, mely innentől bármikor a kegyelmet adó Novák, és a kegyelmet ellenjegyző volt igazságügyminiszter Varga Judit – és végeredményben az alapértékeit az elmaszatolással szintén vállára vevő kabinet – fejére olvasható”.
A szerző felteszi a kérdés, hogy „így, összekenve ezzel, így kell jelképezni a nemzet egységét. Lehet? Lehet megmutatni, hogy a családokért vagyunk? Hogy összetartozunk?”
„Így, összekenve kell megsimogatni a gyerekbuksikat.”
Végül azzal zár a Blikk cikke, hogy „ez elől nem lehet jogászkodással tovább menekülni. Visszahullik újra meg újra, egészen addig, míg már csak egyetlen lehetőség marad”, és „a végső a kérdést” Nováknak kell megválaszolnia.