Török Zoltán: Van negatív gazdasági hatása a különutas európai uniós politizálásnak

• El kell felejtenünk a 320-as, vagyis a mostaninál sokkal olcsóbb eurót.
• Az infláció csökken, de a két-három évvel ezelőttinél 40-50-60 százalékkal magasabb árak velünk maradnak.
• Magyarországon egyetlen politikai erő sem akar euróbevezetést, pedig az a vállalatoknak kifejezetten jó lenne.
• A kormány különutas európai uniós politizálásának vannak gazdasági kárai, de ezt nehéz konkrétan kimutatni.
• Természetes, hogy a gazdaságpolitikai irányítói között vannak ellentétek, de az nem mindegy, hogy jelenik meg ez a nyilvánosságban.
• Ha ragaszkodnánk a szigorú költségvetési politikához, abból nem lesz növekedés.
• Interjú Török Zoltánnal, a Raiffeisen vezető elemzőjével.

A múlt héten közzétett adatok szerint az infláció idén januárban tovább csökkent, a költségvetés is pluszban zárt az előző két év mínuszos januárjai után. Azt lehet mondani, hogy minden rendben a magyar gazdaságban?

Hát attól függ, hogyan akarjuk nézni. Persze mondhatjuk azt, hogy egy évvel ezelőtt, amikor 25 százalék fölött volt az infláció, és gondolkoztunk, hogy mi lesz ennek a lefutása, szerintem senki nem volt, aki azt mondta volna, hogy a következő januárra bejutunk az inflációs célsávba. Még az a gondolat is megosztó volt, hogy egy számjegyű lehet-e az infláció.

De azért nézhetjük ezt az inflációs adatot nem a makroközgazdász szemszögéből, hogy hó per hó, meg év per év, hanem úgy is, hogy két vagy három év távlatában milyen árváltozások voltak. És azért ott azt látjuk, hogy 40-50-60 százalékkal emelkedett azoknak a termékeknek és szolgáltatásoknak az ára, amiket naponta, vagy legalábbis nagyon gyakran vásárolunk.

Tehát azért ez egy durva inflációs történet, és bár most kijövünk belőle, de azért az árak ott maradnak, ahová felmentek. Még ha van is egy-két termék, amire rá lehet mutatni, hogy például a vaj, az volt ezerkétszáz-ezerhatszáz, most meg hétszáz-nyolcszáz forint az ára. De azért az ritka, ahol tényleg csökkenés van. Felmentek az árak, és most annyi történik, hogy arról a magas szintről csak lassabban mennek feljebb.

Ha már előkerült az utca embere szemszöge: az is meglepő volt, hogy amikor több tíz forintot emelkedett januárban az üzemanyag, a KSH árcsökkenést mért.

Ugye a statisztikai hivatal azt csinálja, hogy megnézi az első húsz nap átlagárát, és annak alapján mond egy számot. Tehát itt azért ezért elő tud fordulni, hogy a KSH olyasmit mond, amire egy átlagfogyasztó azt mondja, hogy hát ő a benzinkutaknál nem éppen ezzel szembesül. De ez szerintem módszertani kérdés, én nem verném emiatt ostorral a KSH-t, hogy hazudik vagy ilyesmi.

A lényeg, hogy akkor a tavalyi nagy ellenséggel, az inflációval idén minden rendben van, még ha a maginfláció például még 6 százalék fölött van is.

Az embereket nem a maginfláció érdekli, és ha azt nézzük, hogy tavaly, tavalyelőtt milyen ütemű áremelkedés volt a probléma, akkor az, hogy 2024 négy százalék körül mozgó inflációról fog szólni, az ebből a szempontból, az elmúlt két év tükrében egy nagyon nyugalmas év.

A magas infláció idején azt hangoztatták például a jegybanki vezetők, hogy az infláció megeszi a növekedést, ráadásul az elmúlt két évben komoly egyensúlyi problémák is voltak.

Az egyensúly kérdése 2022-ben került elő, amikor a külső egyensúly az energiaárak miatt borzasztó mértékben felborult. Annyira, hogy lehetett a kezünket tördelni, és gondolkodni azon, hogy ez a magyar modell, ami arról szól, hogy nyersanyagokat, energiát importálunk, feldolgozzuk, exportáljuk, hogy ez működőképes-e. De szerencsére az energia ára konszolidálódik, és a külkereskedelem áruforgalmi egyenlege visszament a mínusz 9 milliárdból a plusz 9 milliárd euróba. Így a fizetési mérleg is, amiben sok egyéb tétel is benne van, egy nagy mínuszból, a GDP 8 százalékából szintén átfordult.

Ez miért fontos?

Azért, mert ez roppant mértékben meghatározza az ország kockázatosságát és ezáltal mondjuk a forint árfolyamának az ingadozásait. Tehát annak, hogy 2023-ban stabilizálódni tudott a forint árfolyama, az egyik jelentős oka az, hogy a külső egyensúlyban ez a visszabillenés megtörtént.

De azért a magyar költségvetési politikában mindig azt látjuk, hogy vannak biztató jelek, meg hatalmas ígéretek, csak a számok másként alakulnak.

A covid idején nemcsak Magyarországon, hanem Európában, sőt világszerte is óriási, 6-7-8 százalékos deficitek voltak a korábbi 3 százalék alatti hiánycélok után. Csak aztán Magyarországon nem nagyon tértünk vissza, és ugye évről évre bebizonyosodik, hogy az eredeti kormányzati elképzelések a hiány csökkentésére nem valósulnak meg. Már erre az évre is látjuk, hogy nem lesz 2,9 százalék GDP-arányosan, hogy mennyi lesz, majd meglátjuk, az alapfolyamatokból inkább 4,5-5 százalékra gondolhatunk.

De a magyar gazdaságpolitikában most van is egy filozófiai különbség, a pénzügyminiszteri szigorral szemben a nemzetgazdasági miniszter azt mondja, és nem csak Magyarországra, hanem az egész EU-ra, hogy el kéne engedni a maastrichti kritériumokat, és a gazdaságot élénkíteni, mert próbálhatunk mi a költségvetési szigorral lavírozni, de akkor Kína és az Egyesült Államok még sokkal jobban elhúz.

Valóban van arról gondolkodás, hogy ezeket a maastrichti kritériumokat célszerű-e átalakítani, és ha igen, akkor hogyan. Mert ez valóban növekedési problémát jelent Európának, az Európai Unió legtöbb országának. Akkor, amikor egyébként is azt látjuk, hogy az európai gazdaság súlya csökken, miközben az ázsiai országok jelentősége rohamosan nő, és a globális gazdasági súlypont Keletre tolódik. Közben Amerika is igyekszik még a hegemóniáját a világpolitikában, amennyire lehet, megtartani. Ehhez ugye kell gazdasági súly is. És ha ránézünk az amerikai gazdaságra, azt látjuk, hogy ott van egy viszonylag egészségesnek tűnő gazdaság. Épp a hét elején jelent meg a Financial Timesban egy cikk arról, hogy magas nyomású gazdaság van az Egyesült Államokban, és ehhez képest Európa a saját maga állította korlátokkal az eljelentéktelenedését gyorsítja fel.

De azért nagyon sok összetevős ez a történet. Tehát csak arra kihegyezni a kérdést, hogy akkor a költségvetési fegyelem milyen mértékű, és ebből mi következik a gazdasági növekedésre nézve, az túlzottan leegyszerűsítő szempont. De abban nyilván igaza van a nemzetgazdasági miniszternek, hogy ilyen óvatos vagy szigorú fiskális hozzáállással itt nem lesz nagy növekedés.

Mármint egy szavak szintjén meglévő fiskális szigorral. Mert azért azt látjuk évek óta, hogy már nyáron elfogadják a következő évi költségvetést ilyen bizalomerősítő céllal, de aztán folyton át kell írni, és dupla akkora lesz a deficit, ahogy ez 2023-ban történt. Szóval mostanra már önmaga paródiájává válik a dolog, nem?

Hát ezt inkább nem kommentálom.