Valószínűleg senkiből sem vált ki jó érzést a gyermekpornográfia kifejezés, de abba kevesbé gondolunk bele, hogy mennyire stigmatizáló ez a terminus a gyerekáldozatokra nézve. Ráadásul a kifejezés nagyon félrevezető is, ugyanis a gyerekek szexuális jellegű megjelenítése valójában a gyerekek szexuális kizsákmányolását takarja, nem pedig azt, hogy a gyerekek önként egyeztek bele ilyen felvételek készítésébe. Ez a kiskorúságuk miatt sem lehetséges. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogalkotási javaslatot tett, hogy a döntéshozók felülvizsgálják a gyermekpornográfia kifejezést.

Mi a baj a gyermekpornóval?

A magyar büntetőjogi szabályozás jelenlegi a „gyermekpornográfia” kifejezést használja a 18. életévét be nem töltött személyt ábrázoló pornográf felvételekkel, illetve 18. életévét be nem töltött személyt szerepeltető pornográf műsorokkal kapcsolatos bűncselekmények gyűjtőneveként.

A Hintalovon szerint a kifejezéssel az a probléma, hogy:

• nem fejezi ki, hogy valójában ,,a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléseket, a gyermekek szexuális kizsákmányolását kívánja üldözni”,
  
• azt fejezi ki, hogy a gyermek beleegyezését adta a tevékenységhez, ami gyerek esetében lehetetlen kiskorúságoknál fogva,
  
• a megjelölés alkalmas a sértettek stigmatizálására,
• ami azért komoly probléma, mert a technológiai lehetőségek bővülésével (pl.: mesterséges intelligencia) párhuzamosan drámaian nő a gyerekeket érintő szexuális tartalmakkal való visszaélések száma és aránya.

Magyarországon a „gyermekpornográfia” terminológiát alapvetően kettős értelemben szokás használni: egyrészt az elkövetési magatartást, másrészt pedig a produktumot, vagyis a fénykép- és/vagy videófelvételt nevezik meg ezzel.

Mivel a felnőtt pornográfia a modern társadalomban már egy elfogadott, de legalábbis megtűrt dolog, ami azon a feltételezésen alapul, hogy a felnőttek saját beleegyezésük okán szerepelnek a felvételeken (kivéve a bosszúpornót és a deepfake pornót), addig a gyermekpornográfiában egyértelműen nem erről van szó, hanem arról, hogy egy felnőtt visszaélt a gyerek testével. A gyermekpornográfia mégis valahogy azt implikálja, hogy egy konszenzusos dologról van szó.

Miért fontos a változás?

Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója a 444-nek elmondta, hogy bár úgy tűnhet, hogy "ezek csak szavak", valójában a szavaknak nagyon nagy erejük van. A jelenlegi kifejezés alkalmas lehet arra, hogy újratraumatizálja az áldozatokat.

Gyurkó Szilvia szerint a trauma-szenzivitásról ma már sokkal több tudásunk van az elmúlt 5-10 év traumatkutatásaiból. Mostanra lett bizonyíték arra, hogy a verbális erőszak, a szavakkal okozott érzelmi bántalmazás ugyanazt az agyterületet aktivizálja, és ugyanúgy képes traumatizálni, mint a fizikai erőszak, vagy a szexuális.

„Tehát ha arról beszélünk, hogy az igazságszolgáltatás ne legyen re-traumatizáció és re-viktimizáció - vagyis az eljárások a túlélőknek ne okozzanak ismételten bántást, fájdalmat, és ne abuzálják őket, - akkor nagyon fontos, hogy milyen szavakkal írjuk le azt, ami velük történt. A tényállás megnevezését látják majd minden idézésben, minden aktában, minden hivatalos papírjukban. Nagyon nem mindegy, hogy a tényállás őket stigmatizálja-e, vagy az elkövető felelősségéről szól” – fejtette ki.

Elmondása szerint nemzetközi befolyás hatására a '70-es évek óta egyre több figyelmet fordítanak arra Magyarországon is, hogy a jogszabályok egyfajta trauma-szenzitív nézőpontot képviseljenek. A 2012-es Büntető Törvénykönvy (Btk.) már sokkal szenzitívebben fogalmaz, mint a 1998-as. Például a „megrontás” bűncselekménye meglehetősen tisztán hordozta annak a stigmáját, hogy amelyik gyerek szexuális visszaélés túlélője, az „meg van romolva/el van rontva”. Ez pedig egy nagyon rossz üzenet. Ugyanígy a gyermek prostitúció tényállása is kikerült, és helyette már az emberkereskedelem szót használjuk.

„Ezekből is látszódik, hogy míg korábban az áldozatokra fókuszáltak ezek az elnevezések, úgy ma már az elkövetőkről beszélnek inkább ezek a terminológiák. Arra reflektálnak, amit ők csinálnak. Ez egy biztonságosabb út, ezért lenne fontos, hogy a gyermekpornográfiánál is így legyen” – mondja Gyurkó Szilvia.

Mi kellene helyette?

A Hintalovon szerint a fent írtak alapján a „Gyermekpornográfia” szövegrész helyébe kellene lépnie annak, hogy a „Gyermek szexuális kizsákmányolását megjelenítő tartalommal visszaélés”. Nemzetközi szinten is egyre több hatóság és gyermekvédelmi szervezet kérdőjelezi meg a kifejezés helytállóságát. A terminológiaváltás kérdésével már az Európai Parlament is foglalkozott 2015-ben, amikor kiadták a „A gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről” szóló állásfoglalást.

A Parlament ebben azt az álláspontot képviseli, hogy a „gyermekpornográfia” helyett megfelelőbb lenne a „gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatos anyagok” kifejezést használni, különös tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések online megjelenítésére.

Ugyanis az Európai Parlament álláspontja szerint a „gyermekpornográfia” esetében nem pusztán arról van szó, hogy gyermekekről szexualizált tartalmak készülnek, hanem ezek a tartalmak konkrétan egy gyermek szexuális kizsákmányolását jelenítik meg.

A szexuális kizsákmányolás pedig különböző formákat ölthet: a gyermekeket meggyőzik vagy kényszerítik arra, hogy küldjenek, illetve töltsenek fel magukról
kifejezetten szexuális tartalommal bíró képeket, vegyenek részt szexuális tevékenységekben webkamerájuk vagy okostelefonjuk segítségével, legyenek részesei szexuális tartalmú beszélgetéseknek szöveges üzenet formájában vagy online, ami együtt jár azzal, hogy a zaklatók vagy az interneten „vadászók” megfenyegethetik őket, hogy elküldik a képeket, a videókat vagy a beszélgetések másolatait barátaiknak és családtagjaiknak, ha nem vesznek részt további szexuális tevékenységekben.

Mivel ezek a képek és/vagy videók jóval a szexuális visszaélés megtörténtét
követően is megoszthatók és az interneten bárki számára szabadon elérhetők maradhatnak, így az áldozatokat állandóan az a veszély fenyegeti, hogy ismét áldozattá válhatnak és megbélyegezhetik őket.

Az NMHH is kiáll a lecserélés mellett

A Gyermekjogi Bizottság 2019-ben javasolta, hogy az ENSZ tagállamok a „gyermekpornográfia” kifejezés helyett használják a következő elnevezések valamelyikét: „gyermekek felhasználása pornográf előadásokban és anyagokban”, „gyermekek szexuális bántalmazását ábrázoló anyag” vagy „gyermekek szexuális kizsákmányolását ábrázoló anyag”.

De nem csak az uniós és nemzetközi fórumokon érvelnek a terminus lecserélésvel, hanem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is évek óta konzekvensen kiáll a
gyermekpornográfia kifejezés kivezetése mellett, ugyanis az ő álláspontjuk szerint is azt sugallja a kifejezés, hogy a gyerek a beleegyezését adta a visszaélésre.

Emellett pedig a Hintalovon szerint nem csak az európai, de a magyar bírósági döntésekben is egyre gyakrabban jelenik meg a „gyermekek szexuális kizsákmányolását ábrázoló videofelvétel” kifejezés gyermekpornográfia helyett.