A legnagyobb sztori, újra elmesélve

Mindannyiunk életében vannak sztorik, amiket nem lehet megunni. Egy részüknek mi magunk vagyunk a főszereplői, a többit csak hallomásból ismerjük. Az emberiség egészének is vannak ilyen történetei, amiken évszázadok óta lehet ámuldozni, rettegni, amik már a tábortűz körül is terjedtek, ma pedig internetes kommentekben élnek tovább. Ami 1972 végén az Andokban történt egy uruguayi rögbicsapattal, az az emberiség nagy történetei közé tartozik. Lehetetlen megunni, akárhányszor mesélik el.

Annyira erős ez a sztori, hogy gyorsan kiderült, ismeretségi körömben sem én vagyok az egyetlen, aki pontosan emlékszik, kitől és mikor hallott arról először, hogy mi történt, miután leesett az uruguayiak repülőgépe.

A magukra maradt, sorsukat a saját kezébe vevő fiatal fiúké olyan szimbolikus erejű történet, amit nem véletlenül dolgoztak fel olyan sokan a világirodalomban, a Kétévi vakációtól a Legyek urán át egészen akár a Pál utcai fiúkig. Az uruguayiak sztorijának másik fele pedig az extrém körülményekkel küzdő felfedezőké, a hegymászóké és az antarktiszi fagyban éhen halt Scott kapitányé.

Olyan erős sztori, amiről, akárcsak a saját életünk megunhatatlan történeteiről, csak azt lehet mondani, hogy ilyet kitalálni sem lehet. Vagy hogy ha nem lenne, akkor ki kellene találni. De az a helyzet, hogy ilyet tényleg nem lehet kitalálni. Ez a sztori ugyanis elsősorban se nem kalandfilm, se nem extrém körülmények közé cseppent fiatalok csoportdinamikai tanulmánya, hanem a valaha volt egyik legsikeresebb megfogalmazása a kérdésnek: és te, kedves befogadó, mit csinálnál? Csinálás alatt barátaid és rokonaid felfalását értve.

Az 1972-es tragédia óta a sztorit sokan, sokféleképpen feldolgozták. Ezek közül messze az 1993-as, Ethan Hawke főszereplésével készült Életben maradtak a legismertebb – világszerte és Magyarországon is. Az a film Hollywoodban készült, 2023-ban viszont eljött az ideje egy kvázi hazai, vagy legalábbis latin feldolgozásnak. A spanyol Juan Antonio Bayona uruguayi-argentin szereposztással megrendezte a La sociedad de la nieve című filmet, amit magyarul sajnos A hó társadalmának fordítottak, pedig a „közössége” vagy legalább a „társasága” sokkal jobban adta volna vissza, amit az alkotók mondani akartak. A Magyarországon a legegyszerűbben a Netflixen megnézhető film tavaly besöpört egy csomót a spanyol Oscarnak számító Goya-díjakból, és idén a legjobb külföldi film kategóriájában induló öt film egyike az igazi, amerikai Oscaron.