Megtaláltuk az ország talán legrégibb politikai graffitijét
2023 február 21., 10:20
Amikor még minden pesti horogkereszt mellé rendőrt állítottak
Pár hete jelent meg a Fortepanon egy ezres válogatás budapesti rendőrségi fotókból. Sötét udvarok, külvárosi kocsmák, balesetet szenvedett autók sorjáznak a képeken. Meglepően sok kerék nélküli, téglarakásra állított autót fotóztak le, slágerbűncselekmény lehetett akkoriban a keréklopás. És rengeteg képnél fogalmunk sincs, mi lehetett maga a bűncselekmény, mert csak egy szürke, koszos utcarészletet látni.
A képek között visszatérő elem a politikai graffiti. Ezek nem olyan falfeliratok, amiket a párt megbízásából a gyárak homlokzatára, kőkerítésekre vagy kéményekre volt szokás írni, és az erősebb festékkel felmázoltak akár évtizedekkel is túlélték a rendszerváltást. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, Éljen november 7., Előre a szocializmus útján, ilyenek. (Tavaly ilyenkor írtunk éppen az Újlipótvárosban máig fellelhető, negyvenes évek második feléből származó, a kommunista párt dicsőségét hirdető falfirkákról.) Nem, ezek olyan mázolmányok, amik a fennálló rendszerrel szembeni elégedetlenséget fejezték ki, emiatt rendőrségi ügy lett belőlük.
Az 1971-72-es budapesti rendőrségi nyilvántartásba került legtöbb falfirka, mint látni fogjuk, többnyire rosszul felrajzolt horogkereszt vagy valamilyen ennél egy fokkal furmányosabb zsidózó tartalom. De a falra kerültek politikusok nevei is, bár jóval ritkábban, mint azt manapság látjuk. (Már az ókori Pompeii falain is olvasható egy sor név, akiket különféle tisztségekre javasolnak – vagy nem. Volt olyan jelölt, akinek a híveit azzal próbálták elbizonytalanítani, hogy ő a csirkefogók vagy a kurvák jelöltje.)
A korabeli lapokban hiába is keresünk híradást ezekről, ilyet nem találni. A horogkereszteket például mindig valahol máshol, általában Nyugat-Németországban, Olaszországban vagy Franciaországban festették a házfalakra, idehaza ilyen bűncselekmény nem létezett – legalábbis hivatalosan.
A kizárólag a belügyi állomány tájékoztatására szolgáló Magyar Rendőr 1966. május 14-i száma Szerenád és horogkereszt címmel egész oldalas riportban számolt be arról, hogy az osztrák határhoz közeli Balfon és Kópházán olyan fiatalokat fogtak el, akik horogkereszteket és „ellenséges feliratokat” mázoltak a falakra. Mindkét településen a tanácselnök értesítette a rendőrséget.
Az igazán durva politikai falfirkákkal amúgy is ritkán találkoztak a járókelők, mert, mint a jelenségről a rendszerváltás előtt nem sokkal tanulmányt író Balázs Géza megjegyezte: „Ezeket a közterületek őrei szinte azon nyomban eltüntetik — ez a kényes ügyelés, gyors cselekvés bizony meglehetősen nincs összhangban a közterületek általános elhanyagoltságával.” De nem csak emiatt lehetett ezekkel ritkán találkozni, Balázs szerint ugyanis „ezt a kommunikációs módot leginkább kiélezett politikai küzdelemben alkalmazzák”. A szocializmusban pedig minden volt, csak kiélezett politikai küzdelem nem.
„Az alacsonyabbrendű politikai-közéleti graffitit az egyszerű, sőt olykor primitív nyelvhasználat (és írásmód), az elkeseredett vagy uszító hang és az agresszivitás jellemzi” – írta Balázs, és ez a jellemzés szóról szóra igaz az 1971-72-es politikai graffitikre.
Az újságírásnak hatása van.
Támogasd a munkánkat, csatlakozz a Körhöz, hogy elérd az exkluzív tartalmainkat!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!