„Miért ne lehetne a fiataloknak egy saját médiumuk?”
Pár hete ebédszünetben hevesen pörgettük az Instagramot, amikor szembejött két, padon ülő srác, akik a Budapest-bérletről, Lázár Jánosról, pedagógus-béremelésről és Novák Elődről beszéltek, kvázi instahíradó formátumban. Nem tűntek többnek 17-nél, meglepő volt, egyrészt, hogy középiskolásként közéleti témákról beszélnek, másrészt, hogy ilyen profin kidolgozott az arculat, a koncepció, és a név is: Jéghideg.
Legelső videójukban arról beszélnek, hogy szeretnék, ha nem abból állna a politikai diskurzus, hogy az „Orbán szar, de a Gyurcsány is szar, és igazából minden szar”, céljuk pedig, hogy gyors és közérthető formában szélesebb rétegeknek is eljuttassák a híreket.
„Abból áll a közélet, hogy ez az oldal szar, legyetek velünk, a másik meg ugyanezt mondja, csak fordítva. De legalább mi ne ragadjunk le ezen a szinten, és kicsit lássunk jobban dolgok mögé" – mesélte a 444-nek Farkas Ádám, a Jéghideg alapítója. A bevárosi gimnazistát régóta érdekli a közélet, rengeteg politikai témájú csatornát néz és olvas, és pont a fókuszcsoportos Vona–Puzsér–Márki-Zay beszélgetés után döntötte el, hogy elindítja a Jéghideget.
„Úgy voltam vele, hogy ez egy tök értékes beszélgetés, ezt mindenkinek hallania kéne, de ki hallgat végig két és fél órát?Valaki bent van az iskolában hét órát, hazamegy, tanul, elmegy edzésre, nem fog egy 150 perces videót megnézni, inkább tiktokozik. De az meg, hogy mi is történik valójában a politikában, nagyon nehezen elérhető, ezért gondoltam erre a rövid hírösszefoglaló formátumra. Tőlünk megkapja a lényeget, ha valakit meg érdekel ezek után is, simán rá tud keresni" – mondta Ádám. A Jéghideg műsorának szereplői mind gimnazisták, többnyire évfolyamtársak – például Pados Szilárd, Bánfalvi Dóra és mások –, egyelőre a közösségi médiára gyártanak tartalmat.
Az Instagram algoritmusa valószínűleg érzékelte, hogy sokat nézegettük az oldalt, el is kezdett hasonló tartalmakat feldobálni, így találtunk rá a Balzacra, amit szintén két gimis, Weiner Daniel és Kenyeres Kristóf alapított.
A Jéghideggel ellentétben az ő fő felületük a YouTube, videóriportokat készítenek tüntetésekről és más rendezvényekről. „Eleinte vágtam, de mostanában videoklipeket csinálok és koncerteken is fotózok” – mondta Kristóf. Daniel története egy fokkal érdekesebb, hatodikos korában elkezdett a nagymamájával holokauszt túlélőkkel interjúkat készíteni. „Egyszer eszembe jutott, hogy én csináltam interjúkat, Kristóf tud vágni és kamerázni, akkor miért nem csinálunk egy videót?”
Első videójukat 2022 decemberében, az egyik tanártüntetésen készítették, azóta már 16 fős a csapat, ebből 5-en vannak a keménymagban. Van aki fotóz, más videózik, de van olyan tag is, aki a pénzügyekkel és a pólók árusításával foglalkozik. Bár Danielék a Közgazdasági Politechnikumba járnak, a Balzacba idővel több különböző iskolából csatlakoztak, barátaik mondták, hogy szívesen segítenének, és jöttek a Radnótiból, az AKG-ből és a Vörösmartyból is.
Mit is csinálnak?
„A Balzacot mi újságnak szeretjük nevezni, mert szerintem ez ad egy komolyságot a dolognak” – mondta Daniel. A youtuber, tiktokker jelzőt inkább mellőznék, azt érzik, hogy ezekkel együtt jár az az előfeltételezés, hogy csak összesűrítenek, leegyszerűsítenek valami témát, hogy azzal gyorsan, könnyen minél nagyobb nézettséget érjenek el. Elsősorban YouTube videókban gondolkoznak, magukon és környezetükön is azt tapasztalták, hogy az könnyebben fogyasztható. „Az hülyeség, hogy a fiatalok nem olvasnak, de azért hogyha van egy videó vagy cikk, akkor előbb fogják a videót választani” – fogalmazott Kristóf.
A Jéghideg másik formát választott: „Gimnazisták vagyunk, nem újságírók, inkább közéleti csatornaként definiálnám magunkat” – mondta Szilárd. „Nem csinálunk tényfeltárást, nem írunk saját cikkeket, hanem összeollózunk egy rövid szöveget, és azt mondjuk el mindig”.
A Balzac stábját különösebben nem feszélyezte sosem, hogy arccal és névvel készítenek politikai témában tartalmakat. Családjuk támogatta őket a kezdetektől fogva, bár óva intették őket, hogy azért túl nagy hülyeséget ne csináljanak, mert annak nyoma marad. Az iskolájukban is tudnak a Balzacról, magyartanáruk például minden videójukat kielemzi. „Szeretem ezt csinálni, talán foglalkoznék ezzel a későbbiekben is, nincs bennem az a félelem, hogy kiállok a kamera elé arccal és, hogy jaj mit fognak majd gondolni rólam” – mondta Daniel.
A Jéghidegnél is hasonlóan állnak ehhez, nem félnek felvállalni a véleményüket a közéleti témákban. „Csinálok valamit, ami talán több emberhez eljuttatja a híreket, hogy ha ez a jövőben vissza is üt, hát legyen.” – mondta Ádám, hozzátéve, hogy ha valami gáz, akkor arról ki fogják mondani, hogy gáz. Dóra szerint azért fontos, hogy odafigyeljenek, ő leült a szüleivel átbeszélni, hogy mit kell csinálni akkor, ha odamegy hozzá valaki, és megkérdezi, hogy miért mondta ezeket. Arra azonban figyelnek, hogy ha valaki nem akar szerepelni, nem erőltetik.
Mivel a közösségi médiát használják, természetesen rengeteg kommentet kapnak, amik közül több negatív. „Írták, hogy nem ilyen elfogultra számítottak. Ha a hét híreit mondjuk el, akkor kvázi egyértelmű, hogy a kormánypártról lesz több hír, nem pedig az ellenzékről. Nem tudjuk minden héten elmondani, hogy nem csinálnak semmit, mert az unalmas egy idő után” – mondta Ádám.
„Mi már az interneten szocializálódtunk, elolvasunk minden kommentet, amik között akad ócsárolás is, de ezek ösztönösen leperegnek rólunk” – fogalmaztak a balzacosok, hozzátéve, hogy helyén tudják kezelni, hogy mi építő kritika és mi az, amikor egy mi hazánkos politikus libsiknek és kislányoknak nevezi őket egy videójuk alatt.
Új nézőpont
„Fontos, hogy legyen valami, ami érdekel minket és amit szeretünk” - mondta a két balzacos, hozzátéve, hogy rengeteg tapasztalatot is szereztek, ami majd később a hasznukra válhat. Lesz majd weboldaluk is és akkor majd írnak cikkeket, bár a két interjúalanyunk állításuk szerint diszgráfiás, de hát nagy a csapat. Egyszer majd úgy akarnak működni mint a nagy régi online újságok, mondta Daniel és egy pillanatra huszonévesekként is idősnek éreztük magunkat.
„A diáktüntetéseket is diákok szervezték, megmutatták, hogy nem kell szavazókorúnak lenni ahhoz, hogy reflektáljanak a politika történéseire. Azt gondoltuk, miért ne lehetne a fiataloknak egy saját médiuma?”Daniel szerint nem töltenek be űrt, csak a közéleti események más aspektusát tudják bemutatni. „Kicsit máshogy látjuk ezeket, mint mondjuk nagyobb újságok, vagy másra tudunk fókuszálni pont azért, amiért diákok vagyunk. Mi egy másik nézőpontot tudunk behozni a játszmába”. Eddig többnyire eseményriportokat készítettek, viszont a jövőben inkább hosszabb, egy-egy témával mélyebben foglalkozó projekteket vinnének.
„Ha egy fiatalt megkérdeznek, hogy miért mondjuk az adott pártra szavazott, akkor ne csak azt mondja, hogy azért, mert, hanem, hogy legyen véleménye, ne csak a politikáról, hanem a minket körülvevő világról” – mondta Szilárd. Dóra szerint az a gond, hogy a korosztályából sokan nem tudják, hogy működik a közélet. „Én se tudtam sok mindent, amíg nem csináltam videókat”. Ádám szerint már hatása van a Jéghidegnek. „Sokszor első kézből tapasztalom, hogy hasznos az oldal, a suliban is odajöttek már, hogy jé, nem is tudtam, hogy olcsóbb lesz a BKK-bérlet. Szerintem ez az egész lényege, ezért csináljuk”.