Tavaly július 13-án délután egy férfi ácsorgott egy zebránál Vámospércsen. Azt hiszem, sokunkkal előfordult már ilyen, ha nem is Vámospércsen. Nem gondolta, hogy milyen drámai félreértés részese, sőt, elkövetője és emiatt áldozata is lesz hamarosan.
Az történt, hogy meglátott az úttest túloldalán egy háromfős társaságot, akik – hogy az ügyészséget idézzem – „munkából hazafelé tartva jókedvűen beszélgettek a munkahelyükön aznap történtekről”. A féktelen jókedv feldühítette, azt hitte, rajta nevetnek. „Ezért ideges lett”, előbb „provokatív testtartással várta, hogy elinduljon felé a társaság”, majd miután a zebrán találkoztak, kötekedni kezdett a háromfős társaság egyik tagjával, (továbbiakban: a sértettel), aki fel is pofozott.
A vámospércsi abszurd azzal folytatódott, hogy a megtámadottak, mintha mi sem történt volna, folytatták útjukat. „Azonban a vádlott felhergelte magát és a sértett után kiabált, hogy meg fog halni”. És hogy nem a levegőbe beszélt: előbb megpróbálta mellkason megrúgni, de a sértett ezt a támadást elhárította, ezután „hirtelen elővett egy 12 cm pengehosszúságú kést és azzal a sértett feje és felsőteste irányába szúrt”. A megtámadott férfi a jobb kezét maga elé emelve megúszta a halálos döfést, csak a jobb alkarján sérült meg.
Miután a közeli élelmiszerüzletből kirohanók közbeléptek, a vádlott a kést eldobta és elmenekült a helyszínről. Később elfogták, és az ügyészség most vádat emelt ellene.
„Figyelemmel az elkövető ölésre irányuló kijelentésére, az elkövetés eszközére, a támadott testtájékra, fennállt a reális esélye a halálos eredmény bekövetkezésének, amely a sértett védekező magatartása miatt maradt el”, indokolja a vádhatóság, hogy miért indítványozták a támadó 5 év 6 hónap börtönbüntetését és 6 év közügyektől való eltiltást.