T. múlt pénteken a Sajón túrakajakozott, amikor Kazincbarcika magasságában a távolból azt látta, hogy egy döglött marha fekszik a folyóparton, az iszapba ragadva.
Az állat mozdulatban volt. „Első gondolatom az volt, hogy biztos elpusztult már, a feje is mintha a vízbe lógott volna.” - írta róla T. Közelebb érve azonban látta, hogy a bika pislog, a nyelvét nyújtogatja és fújtat. A lábait azonban „már a legminimálisabb szinten sem tudta mozgatni”.
A sodrás gyorsan továbbvitte a kajakost, ő azonban ráeszmélt, hogy „egy fotót talán érdemes lenne készíteni, ami segítségre lehet - így visszaeveztem nehezen és lefényképeztem őt.”
Ezután kikötött, a telefonján keresett egy helyi fb-csoportot és a helyszínt is meghatározva kiposztolta oda a képet, „hátha eljut a hír az állat gazdájához.”.
T. igazán lelkiismeretesen járt el az ismeretlen barom érdekében, hiszen a 105-öt is felhívta, a katasztrófavédelem forró vonalán azonban „nem volt túl barátságos a diszpécser.”
Hogy ez mit jelent? A bajba jutott állat sztorijának hallatán olyanokat mondott T.-nek, hogy
„majd felkel", „biztos van gazdája és már feltűnt neki", és „mit tudnánk csinálni este a sötétben”.A vége ennek ellenére happy end lett:
„Szerencsére ma reggel kaptam egy üzenetet egy helyszínhez közeli farmról, amiben megköszönték a jelzést és tájékoztatott a tulajdonos, hogy sikerült kimenteni az állatot, megviselte szegénykét a történet, de már jól van.”
T. különösen örül a végeredménynek, mert
„sokáig nem tudtam feledni azokat a reményvesztett, kétségbeesett, szomorú szemeket.”