Május elején vette először a szájára Magyar Pétert és a Magyar Péter-jelenséget Gyurcsány Ferenc, az ellenzék örökös vezére, akkor még óvatosan, Magyar nevét le sem írva. Tizenkét nap telt el a hosszú, a belpolitikai helyzetet, az ellenzéken belüli „érdemi átrendeződést” analizáló írása óta.
De ennyi idő elég volt, hogy a politikusi vénájú szabadverselés felkent apostola ismét feltöltődjön, és már rövidebben, de alkotói pályája legszebb sorainak hangulatát idézve essen neki ebben a prózaversben az ellenzéki politika Örök Messiása az ellenzéki politika Legújabb Messiásának.
„Aki ellentmond neki, az vagy azért teszi, mert fél az igazságtól, vagy mert a Fidesz esetleg a DK embere – mondja -, bár nála ez a kettő valóban egy. (…) Aki mást gondol, az ellenfél” – kezdi az írást, majd nyomban a második szakaszban, ahogy kell, eljut a csúcsra:
Aki kérdezni mer tőle, róla, vagy csak neki nem tetszőt, az Rogán embere. Mert kérdezni csak neki tetszőt lehet, de leginkább a gyönyörűségtől elalélva imádni, közben esetleg csurgó nyállal bólogatni szabad, sőt, ez az elvárás.
A posztban futja még egy kis messiásozásra is: „Mert a csodában, a kivételesben, az Eljött Ember Fiában nem kételkedünk! Ugye!?” A poszt vége sajnos kicsit összecsapott, a nagy csattanó ezúttal gyengére sikerül, de így is reménykeltő az írás: Gyurcsány Ferenc, a Költő még nem vonult vissza.