Orbán, a hurkatolvaj és a befőttek befőttjellege
Kérdezi: akarjuk-e, hogy egy család kezében legyen a fél ország? A gyermekeinket rémisztő propagandával fenyegessék? A fiataloknak el kelljen hagyniuk az országot a boldogulásához? Lerohadjanak a kórházak, elüldözzék a kormányunkat, legkorruptabb ország legyünk az unióban? Stb.
Mindegyik kérdésre NEM a válasz, a tömeg lelkesen kiabálja is.
De ha nem akarják, akkor szavazzanak a Tiszára - ajánlja Magyar, nagy tapsot kap.
A tömeg előtt megfogadja, hogy számonkérhetően, tisztán, becsületesen teljesíti ezeket az ígéreteket: bevezetik az eurót, csatlakoznak az Európai Ügyészséghez, hazahozzák az eu-s ezermilliárdokat.
Elég volt az urambátyám világból - mondja Magyar.
Elég volt - skandálja a tömeg.
Magyar ezután új képet fest a miniszterelnökről, aki vendégségbe érkezik disznóvágás idején, nagy mosollyal az arcán. Aztán teletölti a táskáját kolbásszal, hurkával, kolbásszal.
"Milyen vendég az ilyen? Gondoljatok bele. Ti beengednétek a házatokba?" NEM - válaszolja a tömeg.
Még a végén fülöp-szigeteki vagy vietnámi munkásokat telepít a házatokba, a lánya nevére íratja a fürdőszobátokat, a spájzban a befőttek elvesztik befőttjellegüket az oligarchái miatt - sokkolja érzékletes hasonlatokkal Magyar a tömeget. Ebből elég volt, mondja.
A házunk, a hazánk a miénk - zárja le végre ezt a gondolatkört.
