Nem a győzelem mámorát, hanem a fájdalmát érzi a Gyulaházát 48 éve vezető tanácselnök-polgármester

• Bardi Béla László 1976 óta vezeti a szabolcs-szatmár-beregi Gyulaházát, előbb tanácselnökként, majd polgármesterként.
• A polgármester 48 év után most először kapott kihívót, amit nem élt meg könnyen. Dávid Norbert Gyulaházán nőtt fel, de Nyíregyházán él, és végül szoros küzdelemben kapott ki.
• A szocializmusban halálra ítélt Gyulaháza sorsát egy Nyírkarász elleni élet-halál focimeccs fordította meg, ami után az akkor még tanácselnök Bardi egy öltözőasztal tetejéről pucéran üzent a gúnyolódó ellenfélnek.
• Egy véletlennek köszönheti, hogy 22 évesen, Rákóczi-frizurásan meglátták benne a tanácselnököt.
• Gyulaháza nagy szülötte Farkas Bertalan, az első magyar űrhajós, akivel gyerekkori barátok.

„Lehet, hogy ez komoly figyelmeztetés volt, és tényleg abba kéne hagyni, nem tudom.” Bardi Béla Lászlóval, Gyulaháza polgármesterével jártuk a közel 1800 lelkes, Kisvárdához közeli falut, amikor kibukott belőle ez a mondat. Ő a legrégebb óta hivatalban lévő tanácselnök-polgármester, 1976 óta vezeti a falut, soha nem volt ellenfele – egészen mostanáig. És most is sokáig azt hitte, egyedüli induló lesz a június 9-ei választáson.

Farkas Bertalan, a lottóötös

Gyulaházán egy ideje minden Farkas Bertalanról szól. A falu addig igazán semmiről sem volt nevezetes, bár 1966-ban készült egy tévéfilm-komédia Othello Gyulaházán címmel, de ahhoz semmi köze nem volt a falunak, ráadásul együgyű településként ábrázolták. Az áttörésre 1980-ig kellett várni, amikor a gyulaházi születésű Farkas Bertalant első magyar űrhajósként kilőtték a világűrbe. Bárdi Béla László és a nála öt évvel idősebb Farkas Bertalan gyerekkori barátok voltak. Mindkettőjük édesapja cipész volt, sokat gombfociztak, pingpongoztak, fociztak, volt, hogy kettejük alatt szakadt be a jég. A vadászpilóta Farkas egyszer Moszkvából magnót hozott fiatalabb barátjának, hogy könnyebben tanulhasson az érettségire.

„El lehet képzelni, mekkora felhajtás volt itt 1980-ban. Egy zsákutcás település voltunk, mert bár el lehet menni arra Nyírmada irányába, de voltam vagy 20 éves, amikor először jártam ott, minek is mentem volnaó? Az űrrepülés után jöttek az újságírók, írtak a Berti életújáról, mentek a kocsmától az iskoláig, Nők Lapja, Népszabadság, minden újság velünk volt tele. A fogadás napján tízezrek jöttek a faluba. Mi az iskola olajos padlós termében fogadtuk a párt, az állam, a szovjetek nagy embereit. Nem volt könnyű ezt megélni, elfogott a szégyenérzet a körülményeink, a padló miatt. De nagy hajtóerő is volt a későbbiekben, hogy ne kelljen soha többé szégyellni magam a falu miatt.”

Gyulaházát az égbe röpítette volna az űrközpont