Tekerés holland módra: leteszteltük az egymillió forintos e-bringát, ami úgy ráz, mint foxi a patkányt, mégis élvezed

• Elektromos biciklivel járni eleve irtó kényelmes, nem hülyeség automata váltót is szerelni bele?
• A Kérdőjeles Címek Örök Törvénye szerint a válasznak nemnek kéne lennie.
• De a Decathlon újító bringáját hajtva kiderült: annyira igen, hogy simán ez lehet az elektromos biciklizés jövője.

Amennyire kényelmetlenül használhatók az elektromos autók a való életben, annyira jól működő eszközök az elektromos városi biciklik már most. A fejlődés ott tart, hogy már csak egyetlen igazi – nem durva, de kellemetlen – hiányosságuk van: nem szeretik, ha emelkedőn vált sebességet az ember. Ha mégis, akkor aránytalanul elnehezedik a tekerés, pont ott és akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne a rásegítésre. A dolog így is menedzselhető: az ember ismerős terepen hamar rászokik arra, hogy közvetlenül az emelkedő előtt váltson, előre megsaccolva, hogy nagyjából milyen fokozat lesz megfelelő. Rokon probléma, hogy erősen emelkedő utcában baromi nehéz elindulni felfelé e-bringával. Az elektromos kerékpárok ugyanis úgy működnek, hogy amíg nem kapcsol be a rásegítés, vagyis amíg nem tekertünk rajtuk legalább fél fordulatnyit, nehezebb megtekerni, mintha sima, mezei biciklin ülnénk.

Most viszont olyan, forradalmian újfajta rásegítéses e-biciklit teszteltem egy hétig, ami nemcsak ezeket a problémákat lépi át, de általában is rendszerváltást jelent a műfajban. A legnyilvánvalóbb újítása, hogy fokozatmentes automata váltója van – de ez engem mint tesztelőt őszintén szólva önmagában egyáltalán nem érdekelt. A pozitív következményei annál inkább. Fogalmatlan júzer vagyok ugyanis, és büszke erre: annak az elkorcsosult felhasználónak a szemszögéből teszteltem a gépet, aki csak rá akar ülni, és minél kényelmesebben eljutni A-ból B-be. Márpedig a Decathlon és a belga E2 Drives startup közös, egymillió forintért vesztegetett terméke ebben szinte verhetetlen – igaz, meglepő csavarral.

Nevem: Senki

Ahhoz képest, hogy a cucc milyen jó és milyen drága, egészen meghökkentő, hogy nem adtak neki márkanevet, ha azt nem tekintjük annak, hogy LD 920E. Éppen ezért innentől jobb híján Ladomérnek fogom hívni.

Az ember első – és később sem múló – benyomása, hogy Ladomér baromira kompakt. A letisztult, minimalista külső magyarázata a műszaki újításban rejlik: a gép automata váltós, és ezt a szerkezetet egybeépítették a szokásos helyen elhelyezett és szokásos méretű középmotorral.

Ezért Ladomérról hiányzik a kormányváltó, nincsenek rakta vastag bowdenek, és persze hátsó váltója sincs, így az átlagos e-biciklihez képest annyira minimalista a külseje, mint egy fixié egy átlagos bringához képest.