Összességében magabiztos győzelmet aratott Spanyolország a 2024-es futball-Európa-bajnokság negyedik nyolcaddöntőjében. Luis de la Fuente az első félidőben adódó nehézségeken túllendülve ott folytatta, ahol a csoportkörben abbahagyta, így továbbra is a torna fő esélyesének tekinthető. Igaz, az elődöntőig is csak úgy juthat el, ha legyűri az eddig szintén meggyőző, ráadásul házigazda Németországot.
Nem kérdés, hogy melyik csapat volt a spanyol–grúz esélyese, mind az Európa-bajnokságon eddig mutatott játék, mind a történelmi előjelek szempontjából. Igaz ugyan, hogy a grúzok szenzációs teljesítménnyel verték a portugálokat a csoportkör utolsó fordulójában – továbbjuttatva önmagukat és mellesleg hazaküldve a magyar válogatottat, nem csoda, hogy mindezek láttán részletes méltatásra ragadtattuk magunkat –, ráadásul a tudásszintjükhöz képest impresszíven fociztak a törökök és a csehek ellen is, de a spanyolok klasszisokkal komolyabb labdarúgást produkáltak. Miszerint gyorsat, fantáziadúsat, eredményeset.
Ezt mutatta az is, hogy egyedüli együttesként hibátlanul jutottak a legjobb tizenhat közé, úgy, hogy az utolsó meccsükön sok más favorithoz hasonlóan ők is a B-vel álltak fel az albánok ellen. Nagy különbség, hogy a botladozó többiekkel szemben ők ezt a számukra tét nélküli találkozót is behúzták. Ami a történelmet illeti, arról legyen itt elég annyi, hogy az Eb-selejtezőkön ugyanabban a csoportban voltak a felek, és az egyik összecsapást 7-1-re, a másikat 3-1-re nyerték a spanyolok.
A kölni nyolcaddöntő pontosan úgy kezdődött, ahogyan azt előre sejteni lehetett. Luis de la Fuente együttese haladéktalanul nekiugrott ellenfelének, Pedriék nem vártak a 95. percig az első kaput eltaláló lövésükkel – mint a gyámoltalan angolok –, Mamardasvilinek már az 5.-ben be kellett mutatnia első bravúrját, majd a 10.-ben a következőt, egy még nagyobbat. Ehhez képest remekül tartották magukat a grúzok, sőt a 18. percben el is szaladtak kontrával, Kvarechelia kitette Mikautadzénak, a gólkirályjelölt bepasszolta középre, Le Normand besodorta, 1-0 a kiscsapatnak, ez volt az Eb nyolcadik öngólja.
A spanyolok csak egy-két percre zavarodtak meg, utána mentek tovább teljes erőből, a labda szinte állandóan náluk volt, jellemző adat, hogy összesen 9 szögletig és 16 kapura lövési kísérletig jutottak negyvenöt perc alatt. Mamardasvili viszont csak védett és védett, akárcsak az előző mérkőzésein. Ám egy alkalommal már ő sem tudott, a 39. percben Rodri lőtt takarásból, a grúz kapus nem sokat láthatott a lábaktól, besurrant a labda a bal alsóba, 1-1.
A második játékrész elején Kvarachelia ijesztett rá a spanyolokra, a félvonaltól lőtte rá, Unai Simon kint állt, a labda elkerülte a kaput. Az 50. percben aztán fordítottak a spanyolok, Mamardasvili védett nagy bravúrral egy szabadrúgást, az oldalra paskolt labdát nem hagyták kimenni, Lamine Yamalhoz tették át, a barcelonai tinédzser tökéletesen adta be, Fabián Ruiz közelről befejelte, 2-1.
A folytatásban kicsit leült a meccs egy időre, egyfelől a grúzok képtelenek voltak megújulni, másfelől a spanyolok nem erőltették már annyira, mert minek. Egészen az utolsó húsz percig, amikor viszont megpörgették a focit megint, és ennek meg is lett az eredménye. Előbb a saját térfeléről induló Niko Williams kapott nagy labdát a 75. percben, átjátszotta az emberét, majd beverte a léc alá, 3-1. Valamivel később, a 83.-ban Dani Olmo verte át Mamardasvilit, aki mozdulni sem tudott a jobb alsóba passzolt labdára, 4-1.
Ezzel összeállt a negyeddöntős mezőny fele, a spanyol–német csúcsrangadó mellett a svájci–angol csata is biztos már, de addig még van további négy nyolcaddöntő hétfőn és kedden.