A közrádió riportere nem merte megkérdezni, hogy megy-e Orbán Moszkvába

Úgy adott interjút Orbán Viktor pénteken reggel a Kossuth Rádiónak, hogy az őt rendszeresen szállító honvédségi Boeing ott melegített a Liszt Ferenc repülőtéren és fél Európa azt figyelte, hogy az Unió soros elnökeként tényleg elrepül-e Putyinhoz Moszkvába. De a közrádió riportere annak ellenére nem mert egyenesen rákérdezni, hogy odamegy-e, hogy az adás bevezető részében hosszan kérdezgette a Zelenszkij ukrán elnöknél most tett látogatásáról. A riporter végül annyit mert kissé zavarosan megkérdezni, hogy a Zelenszkij-tárgyalás után mi lesz a következő lépése, amire Orbán azt mondta, hogy majd elmeséli, ha megtörtént.

A miniszterelnöki interjút megnyitó Zelenszkij-blokk elején Orbán arról beszélt, hogy „nehéz felmérni egy ilyen találkozó hatását” és hogy Magyarországnak tudnia kell a helyét meg a súlyát, mert a háború kérdését a nagy országok fogják elintézni. Az önmagához képest visszafogott Orbán meglepő módon úgy látja, hogy „mindenről van szó a nemzetközi politikában, de a háború katonai és civil áldozatairól alig”, miközben - a hírekben legalábbis - semmi másról nincs szó évek óta.

A visszafogott hangnemben indító Orbán gyors egymásutánban kétszer is elismerte, hogy az a tény, hogy a rotációs rendszerben Magyarország lett az Unió soros elnöke, nem jogosítja fel őt arra, hogy az Unió nevében tárgyaljon. A miniszterelnök ezzel Charles Michel, az Európai Tanács elnök csütörtöki szavaira reagált. Michel ugyanis tegnap leszögezte, hogy Orbán nem tárgyalhat az Unió nevében Putyinnal. Orbán szavai a felszínen meghátrálásra utalhattak volna, csakhogy a miniszterelnök nem azt mondta, hogy nem tárgyal Putyinnal, hanem azt, hogy nem az Unió nevében teszi azt.

Orbán a Zelenszkijjel folytatott megbeszéléséről azt mondta, hogy alapvetően
azt akarta felmérni, hogy az ukrán elnöknél hol van nála a vörös vonal, vagyis meddig lenne hajlandó elmenni Zelenszkij a béke érdekében. A saját szerepét Orbán a témában maximum abban látja, hogy esetleg elindíthat valamit, mert „nincs se mandátumunk, se nemzetközi politikai súlyunk a békéhez.”

A magyar miniszterelnök önmagához képest szinte megértő szavakat ejtett Zelenszkijről, mondván nehéz elszánnia magát a tűzszünetre, mert a tűzszünetet kötő mindig azt hiszi, hogy azzal a másik jár jól.

Mi a következő lépés? - kérdezte ezen a ponton a riporter elég ködösen, de talán arra gondolt, hogy tényleg megy-e ma Putyinnal tárgyalni. Orbán erre azzal reagált, hogy a következő lépést akkor meséli el, ha az megtörtént.

A műsorvezető akkor sem kérdezett vissza és kért neveket, amikor Orbán azt állította, hogy mostanában Európában járva nemcsak politikusokkal tárgyalt - akiket egyszemélyben mindenről döntő politikusként „döntéshozó nagyfejűeknek” nevezett - hanem egyszerű emberekkel is beszélgetett. Ezek az egyszerű emberek azt mesélték Orbánnak, hogy azt szeretnék, ha Európa csökkentené a háborús feszültséget a határai közelében.

Azon hallgatók kedvéért, akik soha nem jártak az ismert kontinensen és nem olvasnak híreket, Orbán azt állította, hogy Európában „mindenütt háborús infláció van” plusz megélhetési nehézségek.

Az általa gründolt, Patrióták Európáért nevű tervezett szélsőjobboldali EP-frakcióról azt mondta, hogy több olyan párt is akad, amelyek már eldöntötték a csatlakozásukat, de azt csak a hétfői alakuló ülésükön fogják bejelenteni.

A német kancellár pártjának extra gyenge EP-választási eredményéról szót ejtve a kókadt Orbán egy pillanatra feléledt, ezzel a tételmondattal:

„Nincs miniszterelnök Európában, aki ne cserélne szívesen velem.”

A francia választások vasárnapi második fordulójának eredménye szerinte mindenképpen azonnal hatást gyakorol majd az egész kontinensre, akár abszolút többséget szerez Le Pen pártja, akár nem.

A szerepéből egy időre kieső Orbán ekkor azt kezdte hosszabban fejtegetni, hogy mennyire rossz, nehéz, nem praktikus és általában szörnyű dolog koalícióban kormányozni és másokkal egyeztetni.

A kínai állam által támogatott, mesterséges dömpingáron piacra dobott elektromos autók gyártóira az Unió ideiglenes védővámokat vetett ki, mert a kínaiak célja ezzel a nem kínai gyártók csődbe vitele. (A gyártótól függően 17,4-37,6 százalékos vámok így is töredékét teszik ki az USA 100 százalékos védővámjának.) Orbán hosszan beszélt ez ellen a szerinte „rossz és átgondolatlan” lépés ellen, ami „kereskedelmi háborúval fenyeget”.

Orbán teljes komolysággal állította, hogy „európai autógyártók azt mesélték neki”, hogy ez a védővám nekik rossz, de a bürokraták ilyen döntést hoztak az akaratuk ellenére.

A miniszterelnök ezen a ponton megint elkalandozott és két erős állítást tette:

„Európa legjobb munkásai vannak Magyarországon ”
„A legmagasabb technológiai színvonalon vagyunk.”

Az idén nyár elején tapasztalható sorozatos reptéri járatkésésekről Orbán azt mondta, hogy

„Tűrhetetlen kategória, nem lehet nem felháborodni (...) az emberség minimuma is hiányzik”.

A miniszterelnöki indulatot azzal magyarázta, hogy „nem állnak úgy a fizetések, hogy az ember kénye-kedve szerint repkedhessen”, aztán amikor az ember a nehezen megkeresett pénzéből elmenne nyaralni, ott alhat a fűben vagy a parkolóban. De ha a magyar állam megvette a Liszt Ferenc repteret, a helyzet Orbán szerint meg fog változni. Az érintett cégektől addig is több megértést és emberséget várnak.

Az üzemenyagos blokk volt a legkerekebb. Orbán nem lenne jó, ha baja esne ennek a drága fényezésnek stílusban leszögezte, hogy „a miniszterelnök ne fenyegetőzzön, legyen megértő”, majd megfenyegette az üzemanyagkereskedőket, hogy tartsák magukat ahhoz, hogy a magyar fogyasztók nem fizethetnek többet a benzinért, mint a környező országok átlagára. „Most szóval kérjük, de nem mondjuk kétszer” - fogalmazott a nem fenyegetőző Orbán. Aki a beszélgetés ezen szakaszában pár másodpercre életre kelt, amit az a közlése jelezett, miszerint

„Soha annyi magyar nem nyaralt, mint ebben az évben fog”

Az általános gazdasági helyzetről igen óvatosan úgy fogalmazott, hogy „vannak biztató jelek”, sőt egy ponton kvázi helyretette a nyaloncot, amikor az úgy foglalta össze Orbán mondanivalóját, hogy a miniszterelnök bizakodó. A feltűnően óvatos miniszterelnök szerint a biztató jeleket „nem szabad sem túl, sem alábecsülni”, mert a Kép csak akkor tisztul ki teljesen, ha vége a háborúnak.

Amikor arról kérdezték, hogy mit tesznek a gazdasági helyzet javításáért, Orbán meghökkentően sovány menüvel szolgált: valami otthonfelújítási pályázat maximum 20-30 ezer embernek, a munkaadók rávevése arra, hogy fizessenek magasabb béreket, ha már ekkora az infláció és ennyi. „Még sokat kell dolgoznunk” - ismerte végül be még Orbán is.

Feltűnő volt még, hogy milyen sokszor emlegette a turizmust mint kulcságazatot, elég zavarosan fejtegetve, hogy a turizmusból befolyó pénz az igazán jó bevétel, mert azt közvetlenül itthagyja a turista. Ellentétben az iparral, ahol előbb fáradságos munkával gyártani kell valamit, majd azt piacra dobni. Hogy a turisztikai szolgáltatás nyújtása miért nem pont olyan munka, mint a gyártás, azt nem magyarázta el, de ez az interjú nem is erről szólt.