A Harrods luxusáruház több alkalmazottját is megerőszakolhatta a tulajdonos, Mohamed Al Fayed

Öt nő állítja, hogy a tavaly, 94 éves korában meghalt Mohamed Al Fayed, a Harrods luxusáruház egykori tulajdonosa megerőszakolta őket. Legalább 15 másik nő azt is elmondta, hogy a milliárdos, aki egész életében a brit elit elismerésére vágyott, szexuálisan zaklatta. A BBC oknyomozásából az is kiderült, hogy az áruház akkori vezetése nem avatkozott közbe, sőt, segített az elkövetőnek eltussolni a cselekedeteit. A csatorna szerint az áldozatok száma jóval magasabb lehet.

Az Egyiptomban született Al Fayed az üzleti karrierjét odahaza a járókelőknek eladott szénsavas üdítőkkel kezdte. Üzletemberré válásában komoly szerepe volt a nővérének, aki egy dúsgazdag szaúdi fegyverkereskedőhöz ment feleségül, ezzel a testvére előtt egy új világ és hihetetlen lehetőség nyílt meg.

Az Egyesült Királyságba 1974-ben költözött, a Harrods irányítását 1985-ben vette át. A kilencvenes és kétezres években a brit közélet ismert figurája volt, rendszeresen hívták televíziós beszélgetős és szórakoztató műsorokba. Fia, Dodi a világtörténelem egyik leghírhedtebb autóbalesetében vesztette életét Diana hercegnővel együtt 1997-ben Párizsban.

A nők megerőszakolása, az ellenük elkövetett más szexuális visszaélések Londonban, Párizsban, Saint-Tropez-ban és Abu Dhabiban történtek. Vallomásaik szerint Al Fayed messze nem az a bohém, kellemes társasági figura volt, ahogyan a tévénézők milliói megismerték. Néhány jellemző mondat arról, hogyan élték meg a kiszolgáltatott áldozatok a milliárdos közeledését:

„Nyilvánvalóvá tettem, hogy nem akarom, hogy ez megtörténjen. Nem adtam a beleegyezésem. Csak azt akartam, hogy vége legyen.”

„Mohamed Al Fayed egy szörnyeteg volt, egy szexuális ragadozó, akinek semmilyen erkölcsi iránytűje nem volt. A Harrods összes alkalmazottját a játékszerének tekintette.”

„Mindannyian nagyon féltünk, és ezt a félelmet ő táplálta is. Ha azt mondta, hogy »ugorj«, akkor mi azt kérdeztük, milyen magasra.”

Al Fayed rendszeresen pásztázta a Harrods eladótereit, ahol kiválasztotta áldozatait. Azokat az eladónőket, akik megtetszettek neki, előléptette személyes asszisztensévé. Az erőszak az áruház első emeleti irodáiban vagy a milliárdos londoni lakásán, a Park Lane 60-ban, illetve külföldi üzleti utakon történt – például a párizsi Ritz szállóban, ami szintén az ő tulajdona volt.

A Harrods alkalmazottai között nyílt titok volt, hogy a tulajdonos mit művel a neki megtetsző nőkkel. Egy férfi részlegvezető szerint mindenki, aki azt mondja, nem tudott a nőkkel szembeni szexuális visszaélésekről, hazudik. Igaz, a nemi erőszakról neki sem volt tudomása.

Az egykori alkalmazottak szerint az áruházban a félelem kultúrája uralkodott, emiatt is nem emelt szót senki a visszaéléseket látva, tapasztalva. Az áldozatok egymással is féltek beszélni, mert attól tartottak, lehallgatják őket a biztonsági és rejtett kamerákon keresztül. Félelmük nem volt alaptalan, Al Fayed csakugyan lehallgatta alkalmazottait.

Az oknyomozásra a Harrods is reagált. Azt írták, ők már egy egészen más szervezet, mint amilyen az áruházat 1985 és 2010 között tulajdonló Al Fayed alatt lehetett. Fontos számukra az alkalmazottak jóléte. A korábbi tulajdonos bűneiért bocsánatot kérnek.

A szexuális visszaélésekről már a kilencvenes, kétezres években is tudni lehetett, voltak kósza nyilatkozatok is erről egy-egy áldozat részéről, de a legtöbb nő csak most, Mohamed Al Fayed halála után képes kiállni a nyilvánosság elé, és elmondani, mi történt vele annak idején a Harrodsban.