A kis hazug: Ez nem egy anti-metoo könyv

A kis hazug című regény szereplője, a 15 éves Lisa megvádolt egy ártatlan férfit azzal, hogy szexuális erőszakot követett el rajta. Mikor öt évvel később úgy dönt, hogy elmondja az igazságot, új ügyvédet választ magának egy sikeres, tapasztalt ügyvédnő, Alice személyében. Az ő szemszögén keresztül láttatja a történetet első regényében Pascele Robert-Diard, a Le Monde bírósági tudósítója. Kételyről, feminizmusról és a Pélicot-ügyről is beszéltünk az írónővel. Interjú.

Karrierje során sok száz bírósági tárgyalásról tudósított. Ez a háttértudás és tapasztalat messzemenőkig érződik a könyvön, a bíróság nemcsak díszlet, hanem sokszor saját jogon is tárgya, témája a könyvnek. Például amikor egy rendőr bírósági kihallgatásáról van szó, szerepel egy ilyen mondat: “Röpködtek az olyan fordulatok, amilyenek a hús-vér drámákat egy perc alatt száraz tényleírássá csupaszítják.” Egy másik részben úgy ír a bíróságról, mint a helyről, ahol a szavak nem úgy hangzanak, mint bárhol máshol, ahol egyszerre hallják és látják őket aláhullani, az ítélethozókra, azokra, akiket elítélnek, a vádlottakra és a vádlókra. Hamarabb megszületett önben az igény ezeknek a gondolatoknak az elmondására, minthogy rátalált volna arra, mi köré épüljön a cselekmény?

Huszonegy éve vagyok bírósági tudósító. Nagyon-nagyon sok ügyet láttam. Az egyik különösen megérintett. Egy fiatal lányról volt szó, aki - a könyvbelihez hasonlóan - erőszakkal vádolt meg egy felnőtt férfit. Az egész ügyet nem tudtam követni, mert kiskorú volt a lány, és ezért zár tárgyalást rendeltek el. De engem nagyon megfogott ez a történet. A könyvírás felé azonban nem ez indított el, hanem az a vágy, hogy egy ügyvédnek a helyzetébe képzeljem el magamat, és abból a szemszögből írjak egy könyvet.

Miért pont ügyvéd a bíróság különböző szereplői közül?

Az eljárás során mindig van egy rész, amit nem mondanak el. Van a titok, ami összeköti az ügyvédet és a védencét. Az volt a célom az ügyvéd szereppel, hogy bejussak az ajtó mögé. Az ügyvéd mindig megpróbál erős lenni, magabiztos lenni, kételyt nem mutatni. De ha az egész mögé megyünk, szerettem volna megmutatni a másik oldalt, hogy az ajtó mögött ez az ügyvéd, aki egyébként magabiztos, ugyanolyan emberré válik, mint bárki, a kételyeivel, a kérdéseivel, a nehézségeivel együtt.

És mi volt az, ami annyira megfogta annak a lánynak az esetében?

Ami nekem nagyon meghatározó volt: ennek a fiatal nőnek volt bátorsága azt mondani, hogy hazudott, ami nagyon nagy lépés volt. Ő egyfelől bátor volt, másfelől tönkrement. Azt akartam, hogy a szereplő tükröt tudjon tartani a felnőttek világa felé, hogy “15 éves voltam, hazudtam, de önök túl könnyen hittek nekem, ezért sikerült”.