Már Strasbourg is azzal foglalkozik, hogy a magyar államigazgatásból bárkit meg lehet figyelni titkosszolgálati eszközökkel

• Több százezer, az államigazgatásban dolgozó magyar munkavállalót figyeltethet meg a kormány titkosszolgálati eszközökkel a munkahelyén, a szolgálati járműve belsejében és közterületen úgy, hogy a környezetükbe akár még „téglákat” is beépíthet.
• Sokan nem tudják, hogy mindezt jogszerűen, bármiféle bírósági kontroll nélkül, pusztán Pintér Sándor belügyminiszter vagy a Nemzeti Védelmi Szolgálat vezetőjének utasítására teheti meg a rendőrség úgy, hogy az egész folyamat felett a hozzájuk hasonlóan kormányzati irányítás alatt álló ügyészség gyakorol kontrollt.
• Mindez egy 2010-ben meghozott, 2021-ben pedig hatályában radikálisan kiterjesztett törvénynek köszönhető.
• A 444 tudomása szerint két olyan, egymástól független ügyet is befogadott a strasbourgi bíróság, amelyek elindítói a szerintük félelmetes hatású jogszabályt szeretnék megváltoztatni.
• De megtudtuk azt is, a valóságban hány állampolgárt, azon belül hány egészségügyi dolgozót figyeltek meg így 2021. január 1 óta.

Szelényi Zoltán traumatológus főorvos, aki függetlenként az MSZP egészségügyi tanácsadója, a 444 riporterétől tudta meg, hogy nem ő az egyetlen, aki az Alkotmánybíróság elutasításának ellenére tovább harcol a rendőrségi törvény egyik fejezetének megváltoztatásáért, ami az úgynevezett „megbízhatósági vizsgálatról" szól. Szelényi 2021 júniusában fordult az Alkotmánybírósághoz, miután kiszúrta, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló, frissen hatályba lépett törvénybe belecsempésztek egy pontot, ami alapján a kórházi dolgozókat is megfigyelhetik a rendőrségi törvényre hivatkozva. Szelényi úgy érezte, hogy az érdemi indoklás és bírósági kontroll nélkül elindítható titkos nyomozások sértik az egészségügyi dolgozók magánélethez és személyes adatokhoz fűződő alkotmányos jogait. Az Alkotmánybíróság nem így látta, ezért Szelényi 2023 áprilisában Litresits András ügyvéd segítségével a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult az ügyben.

Annak ellenére, hogy Strasbourgban a beérkező kérelmek durván 95 százalékát elutasítják, az ügyet a bíróság befogadta és kiemelt fontosságú, szakkifejezéssel impact case ügyként kezeli. Megtudtuk azonban, hogy van legalább még egy ügy lényegében ugyanebben a témában, amit Strasbourg befogadott: ezt eredetileg egy örökbefogadási tanácsadó, egy hivatásos gyám és az Oktatási Hivatal egyik munkavállalója indították. A rendőrségi törvény hatályának kiterjesztése ugyanis a gyermekvédelmisekre és az OH-sokra is vonatkozik. Ügyüket a TASZ képviseli - mondta el lapunknak Zeller Judit, a szervezet jogásza. Úgy tudjuk, az Emberi Jogok Európai Bírósága már ebben és Szelényiék ügyében is felvette a kapcsolatot a magyar kormánnyal. Jogi szakértők szerint nem lenne meglepetés, ha a két ügyet egyesítenék.

De mi ez az első hallásra is vadul hangzó törvény, ami ilyeneket tesz lehetővé, és mi indokolta egyáltalán a meghozatalát annak idején?

Eredendően a korrupcióval vagy más súlyos törvénysértéssel gyanúsított rendőrök és a kulcspozíciót betöltő államigazgatási dolgozók lebuktatására találták ki és írták bele 2010-ben a rendőrségi törvénybe az úgynevezett megbízhatósági vizsgálat intézményét. A vizsgálat lényege, hogy a célszemély viselkedését fedett nyomozók megrendezett élethelyzetben tesztelik olyan formában, hogy csapdát állítanak neki, amihez beszervezhetik az illető ismerőseit, kollégáit is, de „színészként” rendőrök és nyomozók is felléphetnek. Aki szereti a korrupt zsarus filmeket, jó eséllyel látott már ilyesmit: a belső elhárítás emberei olyan helyzeteket imitálnak, amik gyakran előfordulnak az illető munkája során, és titokban videóra veszik, ahogy az adott zsaru elfogadja/nem fogadja el a kenőpénzt, maffiaajándékot vagy szexuális felajánlkozást.

A törvény egy évtizeden át relatíve szűk körre vonatkozott: rendvédelmi dolgozókat és vezető pozíciót betöltő közszolgákat tesztelt így a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak (NVSZ) nevezett rendőrségi belső elhárítás. A régebbi számokból az látszik, hogy ezt az eljárást nemcsak néhány elszigetelt nagy ügyben alkalmazták: a TASZ által közérdekű adatigényléssel kikért adatok szerint az utolsó „békeévben”, vagyis 2020-ban 1009 személlyel szemben folytattak ilyen vizsgálatot, aki túlnyomó többsége rendvédelmis volt.

Csakhogy az Orbán-kormány 2020-21-ben jelentősen kibővítette a potenciális érintettek körét.Azóta gyakorlatilag bárki ellenőrizhető így, aki az államigazgatásban dolgozik: a minisztériumok és az alájuk tartozó költségvetési szervek dolgozói, a kormányhivatalok munkatársai, a gyermekvédelmisek, a navosok, a közszolgálati egyetemen dolgozók, az Oktatási Hivatal munkatársai.

És, hogy visszakanyarodjunk a szűkebb témánkhoz, az egészségügyi dolgozók (kivéve az egyházi kézben lévő kórházak alkalmazottait).

Szelényi évek óta tartó jogi küzdelmének és a jogvédők elítélő véleményének ugyanaz az oka: a megbízhatósági vizsgálatot szabályozó törvényi szakasz nem csak arra jogosítja fel a rendőrség belső elhárítását, hogy csapdát állítson. Hanem arra is, hogy az illető ellen a nyomozás ideje alatt titkosszolgálati eszközökkel titkos információgyűjtést folytasson, róla és környezetéről titkos hang- és képfelvételeket készítsen. És ha ez nem lenne elég, mindezt úgy, hogy az egész folyamat fölött nincsen semmiféle független bírósági kontroll: azt, hogy kit ellenőrizzenek, személyesen Pintér Sándor belügyminiszter vagy egy rendőri csúcsvezető dönti el, a kontrollt pedig a kormány alárendeltségébe tartozó ügyészség jelenti.

Pont ezek a részletek azok, amik miatt mind a jogvédők, mind Szelényi alkotmányellenesnek és emberi jogokat sértőnek tartják az érvényes jogi szabályozást.

Mi is a cél?

A trükk ezúttal a legelején van elrejtve, nem valahol az apró betűs függelékben. A vonatkozó törvényi szakasz – a jogszabály 7. fejezete – ugyanis azzal kezdődik, hogy mi is a megbízhatósági vizsgálat célja. Nem más, mint „annak megállapítása, hogy az azzal érintett eleget tesz-e az (…) előírt munkaköri kötelezettségének.” Ilyen alapon bárkit bármikor lehet ellenőrizni, hiszen a vizsgálat a törvényszöveg szerint még csak nem is valamilyen alapos gyanú bizonyítására szolgál, hanem simán csak annak az ellenőrzésére, hogy valaki a szerződése szerint végzi-e a munkáját. Ez ugye mindig, minden munkavállaló esetében kérdéses. A törvény következő mondata ugyanilyen zavarba ejtő: „A megbízhatósági vizsgálat során feltárt jogsértés alapján fegyelmi vagy szabálysértési eljárás nem indítható.” Vagy feljelentést tesznek tehát a nyomozás lezártával, vagy nem történik semmi.

A TASZ-os Zeller Judit külön felhívta a figyelmünket arra, hogy a törvény szövege szerint az ehhez nyilvánvalóan nem értő rendőröknek kellene eldönteniük, hogy egy gyermekvédelmis vagy egy kórházi dolgozó szakmailag jól végzi-e a munkáját.

Hogy néz ki egy ilyen vizsgálat a gyakorlatban?

Magát a vizsgálatot az NVSZ vezetője vagy Pintér Sándor belügyminiszter kezdeményezheti, mindig konkrét személy ügyében, névre szólóan. A megfigyeléssel kombinált lépre csalási kísérlet azután indulhat el, hogy az NVSZ írásos akciótervet készít, amit az ügyészségnek kell jóváhagynia két munkanapon belül. A törvény általános megfogalmazása miatt akkor is nehéz lenne elképzelni a visszautasítást, ha az ügyészség nem a kormány felügyelete alatt állna a rendőrséghez hasonlóan, hanem független szereplő lenne. Ezután indulhat is az akció, ami 15 napig tarthat, de további 15-tel meghosszabbítható. Egy ember ellen egy éven belül 3-szor is vizsgálódhatnak, így akadhatnak olyan egészségügyi dolgozók, akiknek évente 90 napon át lehallgatják és kamerázzák az irodáját a tudtán kívül, miközben közterületen is követik és folyamatosan figyelik, anélkül, hogy tudna róla. A titkos vizsgálat megindításáról ugyanis értelemszerűen nem kell értesíteni az érintettet. Annak befejezése után maximum 15 nappal viszont tudatni kell vele, hogy rászálltak.

Az egyik legvitatottabb elem, hogy az alkalmanként 15+15 napos titkos nyomozás során engedélyezett a titkos információgyűjtés az illetőről. Itt jönnek az igazán ijesztő lehetőségek. Első látásra megnyugtatónak tűnhet, hogy a törvény nem engedi a keményebbnek számító, azaz az úgynevezett „bírói engedélyhez kötött eszközök” alkalmazását, csak a bírói engedélyhez nem kötöttekét. Csakhogy a szó hétköznapi értelmében ez utóbbiak is durván sértik az ember magánszféráját.

Hogy konkrétan mit tehetnek meg bármelyik egészségügyi dolgozóval a tudtán kívül?

• A lakása belterületét kivéve bárhová követhetik és felvételt készíthetnek róla. Közterületen, nyilvános helyeken, de a munkahelyén, az irodájában, és ha van neki, akkor a szolgálati járműve belsejében is.
• Kívülről végig figyelhetik a lakását és a kocsija mozgását.
• A megfigyelésbe beletartozik, hogy ezeken az engedélyezett helyeken megfigyelőeszközöket is telepíthetnek, vagyis bepoloskázhatják a szolgálati kocsit, az irodát, a rendelőt vagy a munkahely bármely más részét.
• Megismerhetik az illető telefonjának metaadatait, vagyis hogy mikor kivel beszélt és merrefelé mozgott a telefonja.
• Beépített emberekkel rázhatják át az illetőt, akár a beszervezett ismerőseivel, akár fedett nyomozókkal, és ezek a szereplők a célszemély gyanakvásának csillapítása végett akár bűncselekményt is elkövethetnek, hogy elnyerjék a bizalmát.

Amit nem tehetnek meg, az a telefon lehallgatása, a számítógép meghekkelése, a levelek, csomagok felbontása, a magánlakás és a privát autó titkos átkutatása, illetve a lakás és a privát kocsi betechnikázása. Ezek ugyanis bírói engedélyhez vannak kötve.

Mindeközben okszerűen igen sok kívülállóról, ügyfelekről, ismerősökről, páciensekről és kollégákról készülhet titkos felvétel. Ezeket a törvény szerint 3 napon belül törölni kell, de ettől még elkészülnek.

A törvény biztosította lehetőségek megfélemlítő mivolta elég nyilvánvaló. Potenciálisan több százezer emberre szállhatnak rá jogszerűen bármikor, kémfilmekbe illő módszerekkel, a gumiparagrafus miatt akár minimális indoklás alapján.

Azt mind Zeller, mind Szelényi megemlítette, hogy hiába „csak” a munkahelyükön figyelhetők meg az érintettek, az a gyakorlatban a magánélet súlyos sérelmét jelenti, hiszen sok munkavállaló annyi időt tölt munkában, hogy a magánélete nem kis részét is ott vagy onnan éli.

Szelényi Zoltán szerint a megfélemlítés volt a cél akkor, amikor a törvény hatályát kiterjesztették az egészségügyisekre is. Az orvos a kezdetektől úgy gondolta, hogy a megbízhatósági vizsgálatoknak valós gyakorlati értelme nem sok lehet az orvosok és más egészségügyi dolgozók esetében. Aztán 2024 nyarán Komjáthi Imre, az MSZP elnöke és parlamenti képviselője írásbeli kérdésben firtatta Pintér belügyminiszternél, hogy hány ilyen vizsgálat zajlott e.ü.-dolgozók ellen és milyen eredménnyel. A nevében Rétvári államtitkár adott egymondatos választ augusztus 15-én, amiből az derült ki, hogy 2021. január 1. óta, vagyis bő 3 és fél év alatt 16 vádemelés történt, és 3 emberrel szemben hozott a bíróság elmarasztaló ítéletet.

De azt nem árulta el, hogy hány ilyen vizsgálatot végeztek összesen, ebből hányat egészségügyisek ellen, és ezek közül hányban alkalmaztak titkos eszközöket. Szelényi értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy

„Egyértelműen látszik, hogy a megbízhatósági eljárást a Kormány csak vegzálásra és nyomásgyakorlásra használja, amit az is igazol, hogy Rétvári Bence nem merte megmondani, hogy 2020 óta egyébként összesen hány ilyen vizsgálatot folytattak le és azok során milyen eszközöket használtak.”

Megkérdeztem a számokat a BM-től, az NVSZ pedig meg is adta a kért adatokat. Ezekből igen érdekes tendenciák rajzolódnak ki.

Mire utal, hogy csak minden huszadik alany esik bele a csapdába?

A nagy képet nézve kiderült például, hogy a törvény hatókörének radikális kiterjesztése ellenére sem végeznek több megbízhatósági vizsgálatot 2021 óta, mint azelőtt. Sőt. Az utolsó „békeévben”, mint korábban említettem, 1009 ilyen vizsgálatot folytattak le. A kiterjesztés évében, 2021-ben 1172-t csináltak végig, a következő két évben 949-et majd 988-at, idén augusztus végéig pedig 619-et.

Csapdát állítani a gyakorlatban nem könnyű, ez a számokból is pontosan látszik: miközben évente durván 1000 titkos nyomozási engedélyt adott ki az ügyészség, az eseteknek csak jó egynegyede jutott el a szakzsargon szerinti „kontaktusig", vagyis négy megbízhatósági vizsgálatból csak egy jutott el a célszemély tényleges, éles helyzetben történő teszteléséig, mondjuk egy lefizetési kísérletig. Pap Judit alezredes, az NVSZ sajtóreferense példaként a rendőrök belső vizsgálatát hozta fel: gyakran elfordul, hogy az illető megbetegszik, vagy más ok miatt nincs az adott időpontban szolgálatban, vagy egyszerűen megjelenik a helyszínen egy másik kolléga vagy egy járókelő, és a gondosan eltervezett, ügyészileg jóváhagyott akciónak máris fújtak.

Az egyik legérdekesebb adat az, hogy még akkor is milyen feltűnően kevés alany ugrik be a kiprovokált élethelyzetekben, amikor sikeres a kontaktus. Vegyük példának 2022-t. Ebben az évben összesen 278 megbízhatósági vizsgálat jutott el a kontaktusig, vagyis ennyiszer teremtettek olyan éles helyzetet a fedett nyomozók, amiben az alanyt törvénysértésre próbálták rávenni. De csak kevesebb mint egyhuszaduk, összesen 13 érintett fogadta el az így vagy úgy, be bűnös ajánlatot. Ha ezen belül megnézzük az egészségügyi dolgozókat célzó vizsgálatokat, hasonló arányokat találunk. A 278 kontaktusból 45 vonatkozott egészségügyisekre, ennyi ügyben végül mindössze 2 (kettő) feljelentés született.

Vagyis az a kép rajzolódik ki, mintha a megbízhatósági vizsgálatok nem pontosan becélzott, bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható figurák tesztelését jelentenék, hanem egyfajta vakon tüzelést, ami közben valaki nagy néha találatot kap ugyan, de csak az esetek kicsiny töredékében. Az egészségügyi dolgozók esetében például a rendőrség szempontjából legjobb években is csak minden nyolcadik csapdaállítás eredményezett feljelentést. Idén pedig az év kétharmadáig 26 egészségügyist próbáltak beugratni, de közülük egy sem állt kötélnek semmilyen törvénysértésben.

Ezek az adatok inkább azok véleményét látszanak alátámasztani, akik szerint a megbízhatósági vizsgálatok kiterjesztése aránytalan eszközöket ad az állam kezébe, miközben sokkal inkább alkalmas az érintett kör megfélemlítésére, mint a tényleges bűnösök fülön csípésére.