Pert vesztett a Külügyminisztérium, így közelebb kerültünk annak bemutatásához, hogyan értelmezi a sajtószabadságot Szijjártó Péter

• Miközben Szijjártó Péter külügyminiszter nem győzi hangoztatni, hogy a magyar kormány biztosítja a sajtó szabadságát, éppen az ő minisztériumában korlátozzák azt súlyosan.
• Szijjártó ugyan rendszeresen tart sajtótájékoztatókat, azokra azonban a sajtóosztálya erősen szelektálva hív meg szerkesztőségeket.
• A 444 hiába kért meghívókat ezekre az alkalmakra, hogy kérdezhessen a minisztertől, nem kaptunk választ.
• Ezek után közérdekű adatigényléssel fordultunk a minisztériumhoz, hogy egyáltalán mely szerkesztőségek kapnak meghívót, de nem válaszoltak.
• Így aztán pereltünk, de a külügy minden trükköt bevetett, hogy ne kelljen kiadni a listát, végül azt is bedobták, hogy sajnos törölték az adatokat, amiket őrizniük kellene.
• A pert jogerősen is megnyertük, várjuk a kiválasztott szerkesztőségek listáját.

„A sajtó munkatársainak most lehetősége nyílik kérdezni a miniszterektől." Ez az a mondat, ami időről időre elhangzik Szijjártó Péter és valamelyik vendégül látott kollégája sajtótájékoztatóján a minisztérium Bem téri épületében.

Egy tavaly nyári kormányinfón Gulyás Gergely is azzal hárította el egy Szijjártó Péterre vonatkozó kérdésünket, hogy ő arra nem tud válaszolni: „A külügyminisztert javaslom megkérdezni. (…) Rendszeresen tart sajtótájékoztatókat, ahol – ha jól követem a sajtót – rendszeresen kérdeznek is a jelenlévők. Tehát Szijjártó Pétert sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal, hogy elmenekülne a sajtó elől, ezzel nem.”

Csakhogy a sajtó jelentős része, így a 444 sem vehet részt ezeken a sajtótájékoztatókon, csak a kiválasztottak kérdezhetnek Szijjártótól. Pedig bőven lenne téma.

Szijjártó szerint ők nagyobb szabadságot biztosítanak a sajtónak, mint Nyugaton

A külügyminisztérium annak ellenére zárja ki a sajtó nagy részét Szijjártó sajtótájékoztatóiról, hogy a miniszter külföldön folyamatosan értetlenkedik a magyar sajtószabadságot ért kritikák miatt, szerinte a helyzet Nyugaton sokkal rosszabb.

Csak egy példa a sok közül, Szijjártó a román Digi24 tévé riporterének 2021 februárban:

Amikor Gulyás Gergely tavaly július 6-án Szijjártóhoz irányított minket, írtam a külügynek, hogy ha már eddig nem küldtek, a jövőben szeretnénk meghívót kapni a miniszter sajtótájékoztatóira. Nemcsak meghívót nem kaptunk, de választ sem, ezért újra és újra megismételtem a kérést.

Fél év után megunva az egyoldalú kommunikációt, december 3-án közérdekű adatigényléssel kikértem a minisztériumtól, hogy mely szerkesztőségeknek küldenek ki meghívókat, és kik vesznek részt Szijjártó sajtótájékoztatóin, ami azért elég pontosan megmutatná, hogyan biztosítják a maguk értelmezése szerint a sajtó szabadságát. 2023-ra kérdeztem rá, és nemcsak Szijjártó Bem téri tájékoztatóira, hanem azokra is, amiket Brüsszelben tartott. Merthogy ezeknél is gyanúsan szűk volt a kérdezők köre.

A minisztérium azonban mindent bevetett, hogy ne csak távol tartson több szerkesztőséget a sajtótájékoztatóktól, de semmilyen információt ne adjon ki arról, kik kérdezhetik Szijjártót.

Újságírókám, lehet nézni a minisztert Facebookon

A 2023. december 4-i közérdekű adatigénylésre a minisztérium a 15 napos határidő legvégét kivárva, 2023. december 19-én válaszolt. De nem egy listát küldtek, hanem ezt a választ:

„Minden sajtótájékoztató esetén – itthon és külföldön – gondoskodunk arról, hogy minden újságíró élőben követhesse az eseményeket, s utána is korlátlanul, teljes egészében hozzáférhessenek a vonatkozó tartalmakhoz.”

Vagyis a minisztérium szerint az jelenti a nyugatit messze meghaladó sajtószabadságot, hogy az újságírók megnézhetik Szijjártó sajtótájékoztatóit Facebookon. Sőt, nem egyszer, hanem ahányszor csak a kedvük tartja.

A választ természetesen nem fogadtuk el, és pert indítottunk.

Az adatokat sajnos töröltük

Talán nem minden esetben rejtenek nagy izgalmakat egy közérdekű adat kiadása iránt indított per részletei, de ritkán látni olyan produkciót, amit a külügy mutatott be, hogy ne kelljen kiadnia a Szijjártó sajtótájékoztatóira emailben meghívott szerkesztőségek listáját.

Vegyük sorra.

Nem is közérdekű adat. A külügyminisztérium először ezzel próbálkozott. A Fővárosi Törvényszék (még februári) első fokú ítélete szerint de bizony azok, mert az, hogy a külügyminisztérium mely szerkesztőségeket hív meg a sajtótájékoztatóira, „az kifejezetten és diszkrecionálisan” a minisztérium döntésétől függő, és a minisztérium „közfeladata ellátásának ellenőrzése tekintetében domináns adat".

Nincsenek is meg, mert nem kell megőrizni azokat. A minisztérium közölte azt is, hogy a kért adatok nem állnak rendelkezésére, azokat ugyanis törölték. Mégpedig azért, mert a meghívókat az iratkezelési szabályzatuk 18. 1. pontja alapján nem kell iktatni, csak érkeztetni és kezelni. Azokra nem vonatkozik a kétéves megőrzési kötelezettség, ezért rendszeresen törlik azokat.

Ez a legtrükkösebb kibújási próbálkozás. Mert a minisztérium által hivatkozott iratkezelési szabályzatnak ebben a részében (valójában a 18. 2.-esben) valóban szó van meghívókról, de nézzük meg, milyen felsorolásban:

„Az Iratkezelési Szabályzat 18.2. pontja alapján nem kell érkeztetni, iktatni, és más módon sem kell nyilvántartásba venni
a) a reklámanyagokat, tájékoztatókat,
b) az üdvözlőlapokat,
c) az előfizetési felhívásokat, az árjegyzékeket,
d) a közlönyöket, sajtótermékeket,
e) a meghívókat,
f) a könyveket, tananyagokat.”

A Fővárosi Törvényszéket valahogy nem sikerült meggyőzni ezzel. Az ítéletben azt írják, hogy ezek azok a meghívók, amelyek a külügyminisztériumhoz érkeznek, mindenféle spamekkel együtt, nem azok, amiket a minisztérium küld ki.

Azokra a meghívókra viszont, amelyeket a minisztérium küld ki szerkesztőségeknek, a minisztérium iratkezelési szabályzatának egy másik, az iratok megőrzését előíró szakasza vonatkozik. Ahogy arra a 444-et képviselő ügyvéd, Palatics Edit felhívta a figyelmet, valójában a „Kommunikáció, sajtó, média” résznél található az ide illő szabályozás. A sajtónak adott tájékoztatókra vonatkozó iratokat két évig, a rendezvények előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatos iratokat 5 évig kell őrizni. Márpedig ebben az esetben a bíróság szerint is erről van szó, nem lehet törölni a meghívókat.

Lehet, hogy őrizni kellett volna, de hát töröltük. A Törvényszék - egy Alkotmánybírósági határozatra is hivatkozva - azt közölte, hogy az alperes mint közfeladatot ellátó szerv nem mentesülhet a közfeladata ellátása során keletkezett közérdekű adat kiadásának kötelezettsége alól arra hivatkozással, hogy a kiadni kért adatot törölte – abban az esetben, ha jogszabály alapján a kiadni kért adattal változatlanul rendelkeznie kellene. És ez is olyan eset, ahol nem hivatkozhat erre a Külügyminisztérium.

Arról egyébként, hogy törölték volna a meghívókat, a perhez előre beadott iratokban nem tett a minisztérium említését. Csak akkor álltak elő ezzel, amikor a 444-et képviselő ügyvéd bebizonyította, hogy azok esetében őrzési kötelezettsége van a külügynek. Erre a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla is rámutatott, kitérve arra is, hogyan önkényesen vajon hogyan törölhetne egy osztályvezető megőrizendő adatokat, és arra is, hogy a törlés tényét amúgy semmivel sem bizonyította a minisztérium (hosszabb idézet következik):

„Az alperes (a Külügyminisztérium) a törlést állító nyilatkozatát az írásbeli ellenkérelmében még nem adta elő, ezt csak később, a tárgyaláson közölte, amikor a felperes (a 444) az őrzési kötelezettség hiányára alapított védekezést követően rámutatott arra, hogy az őrzési kötelezettség fennállt. Azonban ezen, általános hivatkozását meghaladóan nem vezette le, hogy a felperes által bemutatott és igazolt őrzési kötelezettség ellenére hogyan lehetséges – a minisztérium erősen formalizált működése mellett –, hogy egy osztály vezetője a saját döntése alapján elektronikus formában rendelkezésre álló hivatalos dokumentumokat (e-maileket) töröljön. Azt nyilatkozta, hogy a törléseket az alkalmazottak nem dokumentálják, és a megtörténtének igazolására az elsőfokú eljárásban bizonyítási indítványt sem terjesztett elő. Majd az elsőfokú ítéletből egyértelműen értesült arról, hogy az elsőfokú bíróság miként ítélte meg a bizonyítási érdeket, de ezután sem tért ki arra, hogy az adatok törlését a belső szabályozói ellenére milyen okból végezte el, és azzal kapcsolatban sem adott elő semmit, hogy ez milyen módon igazolható, pusztán az adat helyreállíthatóságával kapcsolatos következtetést kifogásolta. Tehát összességében helyesen következtetett arra az elsőfokú bíróság, hogy az alperes az adatok törlését nem bizonyította, tehát azok a rendelkezésére kell, hogy álljanak."

Vagyis ha nincs bizonyítva a törlés, akkor igenis ott kell lenniük ezeknek az adatoknak a minisztériumban, semmi akadálya, hogy kiadják azokat.

És ami a lényeg. A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú döntése kimondta:

„A sajtószerveknek kiküldött meghívók alapján semmi akadálya nincs az azzal kapcsolatos adatok közlésének, hogy a Külügyminisztérium mely szerkesztőségeket hívta meg a megadott időszakban a sajtótájékoztatókra."

Az adatigénylésünk ugyanakkor arra is vonatkozott, hogy kik vettek részt a külügy sajtótájékoztatóin.

Személyes adat. A külügy úgy értelmezte a kérdést, hogy személy szerint kik vettek részt a sajtótájékoztatón, márpedig az személyes adat, amit akkor sem adnának ki, ha egyébként kezelnének adatokat a résztvevőkről, de nem is kezelnek ilyen adatokat. A bíróság ugyanakkor úgy értelmezte, hogy a résztvevő szerkesztőségekre vonatkozik a kérdés. A külügy jelezhette volna, ha szerinte ez nem egyértelmű, de ezt nem tette meg az adatigénylésre adott válaszában.

Nincs nyilvántartás a sajtótájékoztatókra meghívottakról és a résztvevőkről. A bíróság szerint lehet, hogy nincs ilyen kimutatás és nyilvántartás, de ezek az adatok rendelkezésre állnak. A szerkesztőségeknek emailben kiküldött meghívókra ugyanis szintén emailben regisztrálni kellett. Ez alapján állította össze a sajtóosztály a bejáratnál lévő rendőröknek, hogy kik és melyik szerkesztőségtől érkeztek a sajtótájékoztatóra, ott pedig ismét regisztrálni kellett. Nehezen képzelhető el, hogy akiket így engedtek be, azok nem vettek részt a sajtótájékoztatón, csak az épületben kóricáltak.

Majdnem 10 hónap telt el a közérdekű adatigénylés benyújtása óta, most már jogerősen is pert nyertünk, várjuk a külügyminisztérium tájékoztatását arról, hogy mely szerkesztőségek kaptak lehetőséget Szijjártó kérdezésére. Amint elküldik, jelentkezünk.