Jövőre költözhet Kecskemétről Budapestre az ország legrégebbi alapítványi múzeuma

Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében erősítette meg nemrég Baán László, a Szépművészeti Múzeum és a Liget Projekt vezetője, hogy jövőre tényleg megnyílik a Kecskemétről 33 év után Budapestre költöztetett Magyar Fotográfiai Múzeum, de már Nemzeti Fotóművészeti Múzeum néven. De mi ez a múzeum és miért költöztetik el?

Az 1991 óta Kecskeméten működő intézmény nem csupán közel 700 000 műtárgya miatt foglal el kiemelkedő helyet az itthoni múzeumok sorában: ez volt Magyarország legelső alapítványi fenntartású múzeuma. De 2025-től már a Liget projektért felelős miniszteri biztos, Baán László által vezetett Szépművészeti Múzeum tagintézményeként működhet tovább, Nemzeti Fotóművészeti Múzeum néven. A múzeum „államosítása” és annak elköltöztetése körüli kérdések megosztották a magyar fotós szakmát, a projektet nyíltan kritizálta többek közt Keleti Éva Prima Primissima díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész.

A fotóra a magyar művészeti közeg sokáig a képzőművészet rút kiskacsájaként gondolt, nem tekintették egyenrangúnak a hagyományos képzőművészeti ágakkal. A fotográfia nyilvánosságáért foggal-körömmel küzdő Magyar Fotóművészek Szövetsége 1956–os alakulása óta legfontosabb feladatának tartotta a művészetileg és történetileg jelentős magyar fotók gyűjtését és konzerválását, de komoly problémát jelentett az összegyűjtött anyag tárolása. A Szövetség éveken át próbálta felhívni az állam figyelmét a magyar fotógyűjtés ügyére, de a fotósok igyekezete ellenére az államtól nem érkezett kézzelfogható terv a Fotográfiai Múzeum megalapítására.

A hazai fotós szakma folklórja szerint a Bács-Kiskun megyei tanácselnök 1989-ben személyesen ajánlotta fel a Fotóművészek Szövetségének a múzeum kecskeméti épületét. Az ingatlan eredetileg fogadónak épült, majd a második világháború előtt a helyi ortodox zsidó hitközség zsinagógának használta. A nyilasok az 1930-ban megszámlált 1567 kecskeméti zsidóból 1323-at kényszerítettek Auschwitz felé tartó vonatra, a koncentrációs táborból csak 74-en tértek haza. A hitközségben nem maradtak elegen a zsinagóga fenntartásához, az épület így kihasználatlanná vált. Kecskemét alkalmasnak tűnt a magyar fotográfia befogadására, mivel az ekkor már jelentős kulturális helyszínként volt számontartva az ott akkoriban már 15 éve működő Nemzetközi Kerámia Stúdió és az 1909-ben alapított, Iványi-Grünwald Béla vezette kecskeméti művésztelep miatt.

A Magyar Fotográfiai Múzeumot 1991-ben avatták fel Kecskeméten a Katona József utcában, a Katona József emlékévben, alapítója Katona István volt, első igazgatója pedig Kincses Károly.* Ez volt az első itthoni múzeum ami kifejezetten fotográfiával foglalkozott, fenntartója kezdettől fogva a Magyar Fotográfiai Alapítvány volt, aminek irányító testületét a Magyar Fotóművészek Szövetsége választotta. A múzeum célja a magyar fotóművészet bemutatása és fontos munkák konzerválása volt. A több százezer műtárgyat számláló gyűjteményben találhatunk 1840-ben készült dagerrotípiát és munkákat olyan nagy nevektől mint Robert Capa, Korniss Péter, André Kertész vagy Moholy-Nagy László.

Baki Péter, a budapesti Mai Manó Ház és a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója már 2008 óta nyilvánosan propagálta a múzeum fővárosba költöztetését, a Baán Lászlóval való együttműködést 2018-ban jelentették be. Tímár Péter Balogh Rudolf-díjas fotográfus elmondása szerint Baán felismerte, hogy Magyarország a képzőművészet terén igazából fotóban tudott világszinten is kiemelkedőt alkotni, ezért ragaszkodott a magyar fotó legfontosabb intézményének Ligetbe helyezéséhez.

A fotós szakma zöme támogatóan állt a múzeum Pestre költöztetéséhez. A kecskeméti múzeum kevés kiállítást tudott rendezni amit jellemzően kevés látogató nézett meg. A múzeum nagyon alulreprezentált volt a médiában, szinte sehol nem hirdették magukat, megnyiló kiállításaikról csupán szaklapokból értesülhetett a nyilvánosság. A nagyobb közönség és figyelem mellett az új Nemzeti Fotóművészeti Múzeum munkalehetőséget is teremt pályakezdőknek, Baki Péter a múzeum igazgatója a Múzeumcafénak azt mondta: „Pillanatnyilag azért is olyan kevés a fotográfiai szakember, mert nincsenek álláslehetőségek a fiatal kutatók számára. Nincs egy ragyogó jövőképe ennek a pályának.”

A múzeum budapesti otthona a Városligeti fasorban álló Klösz-villa, az 1890-es években itt kapott helyet Klösz György városfotós műterme. A villát a Városliget Zrt. Szabó András vállalkozótól vásárolta meg, aki eredetileg Zsolnay porcelán magángyűjteményét akarta kiállítani az épületben. (A gyűjteményt végül az ugyanazon a telken álló Kőrössy-villában állították ki.) Az épület homlokzatának rekonstrukciója Szabónak köszönhető, aki borzalmas állapotban szerezte meg a villát az államtól, cserébe azért a Mészáros utcai épületért, ami először a Duna TV székháza, majd az SZFE új kampusza lett. Az új épület mellett a tervek szerint a kecskeméti házat is megtartják az alapítók ragaszkodása miatt, de most már csak a gyűjtemény másodlagos kiállítótere lesz.

Az, hogy a múzeum kikerül az Alapítvány irányítása alól, nem feltétlenül akkora probléma, mint amekkorának elsőre tűnhet. Az Alapítvány kuratóriumának összetételével kapcsolatban sok kritika hangzik el a szakmában. 2011-ben a kuratóriumi tagok száma a vezetőség döntésére 5-re csökkent, közülük Arató András fotós és Király László György közgazdász már ezelőtt is kurátori pozícióban működtek, őket egészítette ki Borókai Gábor volt kormányszóvivő, Vági Márton, a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára és Szamódy Zsolt Olaf fotós. Sokan úgy érezték, a kuratóriumot nem a magyar fotográfia érdekei, hanem Baki Péter múzeumigazgató személyes igényei szerint állították össze.

Keleti Éva, Bánkuti András és Tímár Péter fotográfusok valamint Gecser Ottó közgazdász a múzeumcafénak adott interjút a témában, szerintük a feszültségeket az szította, hogy a szövetség és az alapítvány vezetősége Baki Péterrel karöltve a fontosabb döntésekbe nem vonta be a Szövetség tagjait, a szakmát félhomályban tartották. Ilyen eset volt például 2015-ben a múzeum felbecsülhetetlen értékű gyűjteményéért felelős alapítvány jogainak átruházása az OTP bankcsoportra, amiről a Szövetség tagjai a mai napig nem tudtak teljes képet alkotni. Innentől az OTP dönthetett a kuratórium összetételéről és ők rendelkezhettek a gyűjtemény sorsáról is, de ezek a jogok egy újabb átruházást követően ma már a Szépművészeti Múzeumot illetik. De nem ez volt az egyetlen eset amikor a vezetőség a kritikusai szerint nem kommunikált megfelelően. Keleti Évát például nem értesítették arról, hogy kitették a kuratóriumból és fontos papírokat többedik kérésre sem osztottak meg.

Érdekes helyzet a Mai Manó Házé, ami egy már meglévő budapesti fotográfiával foglalkozó kiállítótér, eddig ezt is az Alapítvány működtette Baki Péterrel az élen. Jelentősége a Nemzeti Fotóművészeti Múzeum megjelenésével csökkenhet, a szóbeszéd szerint lehet hogy a jövőben csupán egy állandó történeti kiállítás otthona lenne. A Mai Manóra váró változtatásokkal kapcsolatban az intézmény sajtósát kerestem nagy reményekkel, de ő sajnos csak a jövő év elején állna rendelkezésre.

* A cikk első változatában a múzeumot megalapító Katona Istvánt tévesen az intézmény első igazgatójának neveztük.

(A cikk gyakornokunk, Ács Berta munkája)