Másfél millióan lennének jogosultak az otthonfelújítási ingyenpénzre, de olyan bonyolult a kiírás, hogy csak néhány ezren adták be a pályázatot

Már négy hónapja nyitva van a kormány családi házak energiakorszerűsítésére kiírt pályázata, mégis nagyon kevesen adták be rá az igénylést. Pedig a nyertesek 3 millió forint vissza nem térítendő támogatást és mellé 3 millió forint kamatmentes kölcsönt kaphatnának, és ehhez csak egymillió forint önerőt kell letenni, miközben a korszerűsítéssel jelentős rezsimegtakarítást is elérhetnének.

Ehhez képest a júliusi indulástól október végéig alig 500 támogatási szerződést kötöttek meg a program keretében, és az NGM adatai alapján mindössze 4000 - még nem mind elbírált - igénylést adtak be.

Erről a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) számolt be egy pénteki sajtóbeszélgetésen, amin a mérsékelt érdeklődés valószínűsíthető okai is kiderültek: adminisztratív nehézségek, a túl bonyolult, 80 oldalas pályázatot tanácsadók nélkül nem sokan tudják beadni, és a potenciális igénylők nagy része, ha hallott egyáltalán a lehetőségről, abban sem biztos, hogy érdemes-e belevágnia a projektbe, és abból pontosan milyen korszerűsítések valósíthatók meg.

Pedig ez a kormány első, kifejezetten lakossági energiakorszerűsítésre kiírt pályázata, aminek a feltételei nemcsak első ránézésre vonzóak. A már említett 3+3 millió forint vissza nem térítendő támogatást, illetve kamatmentes hitelt szigetelésre, fűtéskorszerűsítésre, nyílászárócserére is lehet fordítani, ha ezzel legalább 30 százalékos energiamegtakarítás érhető el.

Ezt a projekt előtt-után készült energiatanúsítvánnyal kell bizonyítani. De az elvárás teljesítése messze nem lehetetlen, főleg, hogy a magyar családi házak többsége energiaszempontból rendkívül pazarló. A 4,5 milliós hazai lakásállomány negyede H energetikai besorolású, ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy súlyosan elavult, rendkívül magas fogyasztással. A családi házaknál ez teljesen általános probléma: a 2,8 millió családi házból 2 millió tartozik a GG (átlagost közelítő), vagy annál rosszabb kategóriába.

Ehhez képest iszonyú kevés a felújítás, és energiaszempontból többnyire az is átgondolatlan. Miközben az EU-s Hosszú Távú Felújítási Stratégia szerint 2030-ig a felújítási rátának el kellene érnie az évi három százalékos arányt, a tényleges arány Magyarországon évi egy százalék körül van. Azok között is ritka ráadásul a komplex energetikai mélyfelújítás, amivel akár nulla közelébe is le lehetne vinni a ház/lakás energiafogyasztását.

Erre azonban a háztartások nagy részének nincs szabad megtakarítása, az elmúlt évek lakossági felújításait jelentős részben a kormányzati támogatások, a 3+3 milliós építőipari támogatás, otthonfelújítási támogatások hajtották. Ezek jellemzően nem írtak elő semmilyen energiahatékonysági feltételt, így az igénybevevők nagy része a támogatásokat inkább például konyhaátalakításra költötte, nem olyasmire, ami érdemben csökkentette volna a fogyasztásukat. Ha történtek is az energiarendszert érintő beruházások, azok általában pontszerűek voltak, hosszú távú, komplex tervezés ritkán kapcsolódott hozzájuk, így például sok helyen úgy cserélték le a gázkazánt, hogy közben a meleg továbbra is megy ki a szigeteletlen falakon és elavult nyílászárókon.

Az, hogy a kormány végre kiírt egy célzottan az energiahatékonyság javításáról szóló programot, nem feltétlenül a saját politikai prioritása volt. Az Európai Bizottság von der Leyen első bizottsági elnöki ciklusában zászlóshajó-projektté tette az épületfelújításokat, a Helyreállítási Alapból Magyarországnak is kiemelten kellett energetikai felújításokra költenie. Tudomásunk szerint a mostani programot is bizottsági nyomásra indították el, azt a REPowerEU keretből finanszírozzák.