Alig léptem be a lágymányosi egyetemi kampusz területére, megpillantottam őt és máris szerelembe estem. Ír farkast közelítő termet, gólyalábak, búbánatos csőfej, szálkás szőr, tétova járás és olyan megkövült tekintet, mintha a kétezres évek legelején lettünk volna kollégák az Indexben.
Dr. Másnap úgy nézett ki, mint aki azonnal eldől, ha nem kap gyorsan egy tripla kávét. A lelkesedésem valóságos eksztázisba csapott át, amikor megtudtam, hogy Natsu fajtájára nézve ibizai kopó és hogy amikor nem afterről jön munkába, jellegzetesen szökdécselő mozgással halad, mivel eredeti élőhelyén kis, szúrós bokrokkal és cserjékkel tarkított, magas fűvel borított tájon kell nyulat fognia.
Az esőtől nedves budapesti gyepen nem pattogott és olyannak tűnik, mint aki jelenlegi állapotában egy megkötözött lajhárt sem tudna elkapni. Friss szerelmesként nagyon megörültem, hogy ő is oda igyekezett, ahová én: a HUN-REN-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport etorobotikusainak kutyák vs robotok akadályversenyére.
Az ELTE két épülete közötti gyepen már felállították a pályát, ami kisebb volt egy szabványos agility pályánál, de hasonló elemekből raktak össze. Az esőtől nedves fűben 5 ugróakadály, 1 rövid és 1 hosszú cső és 2 pásztorkutya volt látható, majd olyan hang hallatszott, mintha valaki egy óriási csomag plasztikkártyát kezdett volna keverni és megjelent egy sárga, a Boston Dynamics netes videóiból ismerős robotkutya, vagyis akkor már inkább levágott farkú robotdinoszaurusz, merthogy a robotnak hosszú dinónyaka és Natsuénál is kisebb feje volt. Bemelegítésnek lazán berogyasztotta a lábait és átmászott a rövid csövön. Ekkor még nem tudtam, hogy a robotkutyák Tony Hawkját láttam megugrani a legendás, két és fél fordulatos 900-ast.
A verseny igazi első alkalom volt: 5 robot és 5 kutya melegített, hogy minél gyorsabban és minél kevesebb verőhibával teljesítsék az akadálypályát. Vagyis abban az értelemben nem versenyre készültünk, hogy mindenkinek világos volt, hogy ki fog nyerni. Az esemény igazi célja inkább az volt, hogy rögzítsen egy pillanatnyi képet: 2024 végén ekkora a különbség egy hús-vér kutya és egy kutyaként nevelt robot között.
Az ELTE etológusainak egy része ugyanis robotokat nevelget egy ideje egy vadonatúj tudományág keretében, amit etorobotikának hívnak.
Az etobotika az a tudományág, amikor az állatok viselkedését kutató etológusok összeállnak a robotépítő- és programozó kockákkal azért, hogy az embert természetesen és kedvesen szolgáló robotokat hozzanak létre, bármit is jelentsen mondjuk ez egy kerekeken guruló henger esetében, amelyik egy tálcán italokat visz körül egy szobában. Eleve fura, hogy pont a kutyakutatók találták ki ezt, hiszen a világon létező összes élőlény közül a kutyák szolgálják a legkevésbé az embert, miközben az ellenkezőjére csak ma reggel óta több tucatnyi példát tudnék hozni egyedül az én háztartásomból, ahol a tacskókat simán csak szolgálnom kell csendben, a Macska viszont szabályosan csuklóztat, amióta elmentek a gyerekek külföldre, „nincs májkrém? Akkor összetöröm a telefonodat”-alapon.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!