Ha az eufemizmusnak szobra lenne, Nagy Márton lenne az

„Az idei évben a hiány csökkenését kihívások terhelik, hiszen a növekedés nem lett akkora, mint gondoltuk.”

Nagy Márton leendő gazdasági csúcsminiszter mondta ezt a parlament költségvetési bizottságának keddi ülésén, amelyen Vajda Zoltán bizottsági elnök gazdaság-visszafejlesztési miniszternek nevezte őt, és hosszasan sorolta a gazdaságpolitika elmúlt kétéves kudarcait, szóvá téve többek között a költségvetési politika hiányosságait és Nagy előrejelzési képességeinek hiányosságait is.

Nagy száját akkor hagyta el ez a mondat, amikor arról beszélt éppen, hogy az államháztartás egyenlege és így az államadósság-mutató idén nem éppen úgy alakult, ahogy a kormány tervezte.

Az, hogy „kihívások terhelik” – és nemcsak idén, hanem már évek óta – a deficit csökkentését, már önmagában egy vaskos eufemizmus. Az idei költségvetési törvény szerint 2514 milliárd forint lehetne az államháztartási hiány, de ez lényegében már márciusra összejött, majd november végén már csaknem 3300 milliárd forint volt. De az ábrán látható, hogy a költségvetési célokat évek óta nem tudja elérni a kormány.

Ha nem összegszerűen, hanem GDP-arányosan nézzük a dolgot, akkor sem jobb a helyzet. Tavaly GDP-arányosan 6,7 százalék volt a deficit, 0,5 százalékkal rosszabb, mint egy évvel korábban, és több mint másfélszerese lett a tervekben szereplő 3,9 százaléknak. Idén aztán még ambiciózusabb volt a cél, 3,1 százalékra kellett volna levinni a deficitet, amit a kihívások 4,5 százalékra terheltek, hogy Nagy Mártonosan mondjuk.

És hogyan alakult a „nem akkora, mint gondoltuk” gazdasági növekedés? Ez talán az előzőnél is vaskosabb eufemizmus. A kormány a 2023-as költségvetés elfogadásakor arra az évre 4 százalékos növekedést várt, majd az idei költségvetés megalkotásakor erre az évre ismét 4 százalékos növekedést prognosztizált.

És mi lett a kétszer 4 százalék helyett? Egyszer mínusz 0,9, aztán idén háromnegyed év alatt plusz 0,7 százalék, ezen belül két egymás utáni negyedévben visszaesés, vagyis újabb, bár most csak technikai recesszió. Vagyis nagyjából két évnyi egy helyben toporgás, ráadásul úgy, hogy a harmadik negyedévben Magyarország a legrosszabb GDP-mutatót produkálta az egész EU-ban.