Telegram, kriptovaluta és korrupció – hogyan menekülnek el a hadköteles korú férfiak Ukrajnából a sorozás elől?

Ez a cikk a BIRN és a HotNews újságíróinak kezdeményezésére született. Az eredeti cikk december 18-án jelent meg angolul a Balkan Insighton és románul a HotNews.ro-n.

Szerzők: Gabriel Bejan, Oxana Bodnar, Claudia Ciobanu, Zsófia Fülöp, Sofie Kochmar és Valentina Nicolae-Gesellmann (Berlin, Bukarest, Budapest, Kisinyov, Lviv, Varsó)

„Apu éppen Magyarországon dolgozott, amikor kitört a háború. Otthon földjei vannak, jószágok, nem akarta hátrahagyni őket, úgyhogy visszament Ukrajnába. Úgy gondolta, mint sokan mások: a harcok hamar véget érnek, aztán újra szabad lesz az átjárás a magyar határon. Nem így lett, több mint két és fél éve nem tudja elhagyni az országot” – meséli Anita, aki Kárpátaljáról menekült el a gyerekeivel 2022. február végén, azóta Budapesten élnek. Anita apja a negyvenes évei közepén jár, már két katonai behívót kapott, egyiket sem vette át.

„Anyu ment be a hivatalba mind a kétszer, közölte, hogy apu nem tartózkodik Ukrajnában, külföldön van. Apu azóta gyakorlatilag bujkál. Dolgozni viszont muszáj, különben nincs mit enni, úgyhogy továbbra is kijár az erdőre, hogy legyen fa, amit el tud adni a faluban. Folyamatosan figyel, nehogy megállítsák a katonák, mert ha elkérik a személyijét, egyből látják, hogy már megkapta a behívót, és akkor aztán bajba kerül”.

Anita elmagyarázza a rendszert: a kárpátaljai kis falvakban mindenki ismer mindenkit, ha jönnek a katonák, hogy ellenőrizzék a férfiakat, egymást riasztják az emberek, hogy a település mely részét érdemes elkerülni. A katonák a házakba nem mennek be, így csak az utcai ellenőrzések során kaphatják rajta a behívót ignoráló férfiakat.

Már pedig a rendszer egyre csak szigorodik: 2023 végén az ukrán parlamentben arról vitáztak a törvényhozók, hogy leszállítsák-e a sorkötelezettség korhatárát 27-ről 25-re. Idén áprilisban ez végül megtörtént. A 18 és 60 év közötti férfiaknak már eddig is tilos volt elhagyniuk az országot (néhány kivételtől eltekintve), 2025 januárjától pedig minden 18 és 25 év közötti férfit köteleznek arra, hogy katonai kiképzésen vegyen részt.

Anitának van olyan fiútestvére, aki néhány hónap múlva tölti a 18-at. „Féltünk, hogy lassan majd őt sem engedik át a határon, úgyhogy október végén elhagyta Ukrajnát, már Németországban dolgozik.” Anita párja sincs Ukrajnában: a férfi hosszú évek óta Magyarországon dolgozik, éppen 10 nappal a háború kitörése előtt érkezett vissza Ukrajnából Magyarországra egy néhány hetes szabadság után, azóta nem is ment vissza.

Anita viszont nemrég meglátogatta a szüleit. Korábban győzködte az apját, hogy jöjjön át Magyarországra, de most már nem teszi. „A háború kitörése után sokan úsztak át a Tiszán, szöktek át a határon, fizettek csempészt, hogy átjussanak, de ez ma már nagyon veszélyes. Tele van a határszakasz katonákkal, drónokkal figyelik a területet” – mondja Anita és hozzáteszi, az ukrajnai látogatásból busszal jött Magyarországra, a határon mindenkit kiszállítottak a buszból, a határőrök átnézték a csomagokat, a rakteret, még az ülések alá is benéztek, nem bújt-e el ott valaki.

Itt az adat, hol az adat

Az Eurostat adatai szerint 2024 október végéig több mint 4,1 millió ukrán részesült ideiglenes védelemben az Európai Unióban. Ez az a státusz, ami azoknak az ukrán menekülteknek jár, akik 2022. február 24-e után hagyták el az országot. Jelenleg ez a státusz 2025 márciusáig érvényes, de folyamatosan megújul, és lehetőséget ad az Ukrajnából menekülőknek, hogy hozzáférjenek az uniós országokban a lakhatáshoz, oktatáshoz, egészségügyhöz és munkát tudjanak vállalni.

A 4,1 millió ukránból idén október végéig Magyarországon 38 ezren kaptak ideiglenes védelmet (más néven menedékes státuszt). Azt azonban nem tudjuk, hányan tartózkodnak jelenleg Magyarországon, a menedékes státusszal ugyanis szabadon mozoghatnak az EU-n belül.

Az Eurostat adataiból az kiderül, hogy a 38 ezer ukrán közül mennyi a férfi (közel 14 ezer) és mennyi a nő (24 ezer), életkori bontást azonban nem találni az adatsorban – a statisztikában egyedül Magyarország nem közli ezeket az adatokat. Ezért az Országos Idegenrendészeti Főigazgatósághoz (OIF) fordultunk, akik közölték, hogy „az eddigiekben nem történt a megjelölt nem [férfiak] és életkor [18-65 év között] szerinti külön adatgyűjtés a menedékesek vonatkozásában, emiatt nem került sor ilyen adat publikálására.”

Kérdéseinket elküldtük a Központi Statisztikai Hivatalnak (KSH) is, akik az OIF elutasító válasza után 10 nappal elküldték a részletes adatokat „az Ukrajnából származó, 18-65 éves, menedékes státuszt kapott férfiak számát {illetően} a 2022. márciustól 2024. augusztusig terjedő időszakra vonatkozóan, havi bontásban.” Majd hozzátették, hogy „az adatok forrása az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság nyilvántartása.”

Ebből tehát megtudtuk, hogy idén augusztus végéig pontosan 5241 18-65 év közötti ukrán férfi kapott ideiglenes védelmet Magyarországon.

Magyarország nem vonzó

Ez a szám Lengyelországban vagy Romániában is magasabb. A lengyel Belügyminisztérium adatai szerint idén szeptemberig több mint 167 ezer 18 és 60 év közötti ukrán férfi kapott ideiglenes védelmet az országban.

Az ukrán menekültek számára Magyarország nem a legvonzóbb opció, legfőképp a nyelvi nehézségek és az általános bevándorlásellenes hangulat miatt. Holott az ukrán menekülteket teljesen más hozzáállással fogadják a magyar hatóságok, mint ahogy a magyar-szerb határon érkező, Ázsiából, Afrikából vagy a Közel-Keletről jövőket.

És bár az a döntés, hogy 2024 nyarától kezdve csak azok az ukránok jogosultak Magyarországon lakhatási támogatásra, akik olyan háborús területekről érkeztek, ahol aktív harcok folynak, sokak életét megnehezíti; az az intézkedés éppen, hogy vonzóvá tehetné Magyarországot, amit Pál Norbert, az orosz–ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztos jelentett be idén júliusban: „a háború ideje alatt lejárt ukrán útleveleket is érvényesnek tekintjük hazánk területén a magyarországi ügyintézés és munkavállalás megkönnyítése érdekében.”

Ennek ellenére Magyarország vonzereje valami másban rejlik: a jó közút- és vasúthálózatban, amin keresztül Nyugat-Ukrajnából mindössze néhány óra alatt el lehet jutni Ausztriába.

„Egyetlen olyan ukrán férfival sem találkoztam, aki Magyarországon akart volna maradni. Németország, Spanyolország, Portugália, vagy éppen Kanada felé tartanak, oda, ahol vannak ismerőseik vagy ahol jobb megélhetést és munkát remélnek” – mondja Adóba Éva szociális munkás, aki a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület nyírbátori irodájában dolgozik. Nyírbátor 80 kilométerre fekszik a magyar-ukrán határtól, Éva pedig sok ukrán férfival találkozik, akik a környező mezőkről érkeznek, sárosan, vizesen, néha cipő nélkül és nagyon kimerülve.

Visszafordítás nincs

„Amikor elmondom nekik, hogy Kárpátaljáról jöttem és ukránul beszélek velük, jobban bíznak bennem – mondja Éva. – Néha elmesélik, hogy Harkivból, Mikolajevből vagy Odesszából indultak, és az út Magyarországig hetekig vagy akár hónapokig is eltartott. Sokszor hetekig bujkálnak kárpátaljai falvakban, mire sikerül átjutniuk a határon. De néha nem mondanak semmit. Erősen traumatizáltak”.

Az viszont látszik, hogy jól felkészültek: „Azt a tanácsot kapják, hogy vegyenek vízálló ruhát és a lábuknál két számmal kisebb cipőt, hogy ne ragadjanak bele a sárba. Mégis találkoztam olyan férfiakkal, akik a derékig érő vízben minden holmijukat elvesztették, kivéve a telefonjukat és a pénzt, amit a nyakukban hordtak”.

Adóba Éva szerint a menekülő férfiakon látszik a hatóságoktól való félelem, sok esetben megpróbálják elkerülni őket, pedig szerinte is rendesen bánnak a határőrök és rendőrök az Ukrajnából érkezőkkel, legyenek azok nők, gyerekek, vagy akár hadköteles korú férfiak. Őket is ugyanúgy felveszik a határon, mint bárki mást, elviszik egy bevándorlási hivatalba, ahol megkapják a szükséges papírokat, száraz ruhát, ételt és vizet, aztán pedig szabadon távozhatnak. Azt, hogy a határon bárkit visszafordítanának, Éva sosem tapasztalta, hallotta, látta.

Megerősítette ezt egy uniós jogász is, aki szerint „Magyarország, Lengyelország és Románia is betartja a szabályokat, és nem bánik másképp azokkal az ukrán menekültekkel, akik hadköteles korúak.”

Létrán a szabadság felé

Vannak azonban kivételek is, vagyis olyanok, akik hadköteles korú férfiként is elhagyhatják Ukrajnát: például azok, akik hivatalos irattal igazolják, hogy valamilyen fogyatékosságuk vagy egészségügyi problémájuk miatt nem harcolhatnak vagy, ha három vagy annál több gyerekük van. Anita nagybátyjának öt gyereke van, de mivel a párjával nem házasodtak össze, a gyerekek sem voltak a férfi nevén. Eddig. „Ahonnan én jövök, ott nem nagy divat a házasság. De a nagybátyámat ezúttal éppen a házasság mentette meg: nemrég összeházasodtak a párjával, a nevére vette a gyerekeket és októberben el is hagyták Ukrajnát.”

A legtöbben azonban olyan módon tudnak csak elmenekülni Ukrajnából, ami nemcsak költséges, hanem sokszor veszélyes is. Andrij [nem a valódi neve] a kijevi Kommunikációs Főiskola hallgatója volt, amikor Oroszország 2022 februárjában elindította teljes körű invázióját Ukrajnában. Az ukrán ellenállást támogatta, önkéntesként dolgozott menekültekkel a nyugat-ukrajnai Lviv városában, és tagja volt Volodimir Zelenszkij elnök pártjának ifjúsági mozgalmának is. Aztán egyre jobban aggasztani kezdte, hogy bármikor behívhatják harcolni. Idén februárban jött el az a pont, amikor úgy érezte, el kell menekülnie Ukrajnából.

Az első próbálkozás azonban sikertelennek bizonyult: négy másik férfival együtt elkapták őket az ukrán határőrök Odessza környékén. Egy éjszakán át fogva tartották, majd kiszabtak rá 8500 ukrán hrivnya (nagyjából 200 euró) pénzbírságot, és átadtak neki egy idézést a kijevi katonai toborzóirodába. Andrij azonban nem Kijev felé vette az útját.

A sikertelen határátlépési kísérlet után Andrij újra kapcsolatba lépett a csempészekkel, akiket helyben csak „szervezőknek” neveznek. Azt mondták neki, menjen vissza Odesszába. Másnap a csempészek Telegramon küldték el a koordinátákat, Andrij pedig taxiba ült és elment a meghatározott helyre, ahol már várta egy létra. Azon keresztül jutott át Transznisztriába (más néven Dnyeszter Menti Köztársaság), ami egy de facto állam a Moldovai Köztársaság területén, erős orosz katonai jelenléttel.

Kihallgatás FSZB ügynökökkel

„Nem tudom, hol léptük át a határt, mert a telefonjaink ki voltak kapcsolva” – meséli a férfi, akinek az út 4500 dollárjába került - ezer dollárt fizetett előre, a többit pedig akkor, amikor átjutott Transznisztriába.

A transznisztriai határőrök rövid időn belül elfogták, az éjszakát egy rendőrőrsön töltötte, másnap pedig kihallgatták - Andrij szerint az orosz hírszerzés, az FSZB ügynökei. „Azt senki nem mondta ki egyértelműen, hogy az FSZB-hez tartoztak, nyomozóknak hívták őket. De az biztos, hogy nem a határőrség emberei voltak” - mondja Andrij, majd hozzáteszi: „tiszta” oroszt beszéltek, ami arra utalt, hogy Oroszországból jöttek. Ráadásul az összes többi tisztviselővel ellentétben civil ruhát viseltek.

„Megkérdezték, ki vagyok, honnan jöttem, hol tanultam, hol élek, hol élnek a szüleim, milyen végzettségem van, mi a véleményem az ukrajnai helyzetről, miért akarok elmenekülni Ukrajnából. Különös hangsúlyt fektettek az ukrán fegyveres erőkre vonatkozó kérdésekre, arra, hogy tudok-e valamit a légvédelmi rendszerekről, a haditechnikáról, vagy ismerek-e valakit a hadseregben.”

A kihallgatás után Andrijt elengedték, az embercsempészek pedig Tiraszpol (Transznisztria „fővárosa”) központi buszpályaudvarára vitték és pénzt adtak neki, hogy jegyet tudjon venni Kisinyovba, Moldova fővárosába. „A transznisztriai határőr ellenőrizte az irataimat, és visszaadta őket – emlékszik vissza Andrij. – A moldovai tiszt le sem ellenőrizte őket”. Kisinyovban egy belvárosi lakást béreltek az embercsempészek azoknak, akik plusz pénzt fizettek, így tudott Andrij egy kicsit pihenni, mielőtt tovább utazott volna.

Csempészmaffia

Andrij alaposan felkészült az utazásra, utánanézett az embercsempészek szolgáltatásainak, az áraknak és annak, hogy mennyire szoktak sikeresek lenni a menekülőutak. A kutatáshoz főként Telegramot használt és elmondása szerint „ugyanazokat az embereket kérdezgettem különböző fiókokkal a határátkelés folyamatáról, ellentmondásokat és hazugságokat keresve.” Azt mondja, a csempészet mögött egy szervezet áll. „Szerintem ez egy maffiacsoport”.

Andrij beszámolója egybevág azzal, amire a moldovai ügyészek jutottak a hivatalos vizsgálat során. „Az ukrán állampolgárok meghatározott Telegram-csatornákon lépnek kapcsolatba az illegális migrációs hálózatok szervezőivel” - ezt a kisinyovi Szervezett Bűnözés és Különleges Ügyek Elleni Hivatal közölte.

„Kriptovalutában vagy készpénzzel fizetnek, hogy a nyomozóknak nehezebb legyen nyomon követni a pénzmozgásokat. Az ukrán állampolgárok a fizetés után utasításokat kapnak (szintén Telegramon keresztül) a határátkelés útvonaláról és arról, hogy hol találkoznak azzal a személlyel, aki elviszi őket a Moldovával közös határra”.

Az ügyészség azt is elárulta, hogy 2022 februárja és 2024 augusztusa között 120 különböző esetben indult vizsgálat ukrán állampolgárok illegális határátlépésével kapcsolatban illetve, hogy ebben az időszakban 45 feltételezett csempészt állítottak bíróság elé – ukrán és moldovai állampolgárokat egyaránt – mintegy 60 ukrán állampolgár Moldovába csempészése miatt. A hivatal hozzátette: „Többségük hadköteles korú férfi, akikre érvényes Ukrajna elhagyásának tilalma”.

A moldovai határrendészet pedig arról számolt be, hogy 41 olyan büntetőügy van folyamatban, amiben határőrök érintettek. Őket illegális migrációban való bűnrészességgel vádolják. A hatóság szerint az ukránok többek között a Dnyeszter folyón átúszva jutnak Moldovába, vagy személygépkocsikban, buszokban vagy teherautókban elrejtőzve, illetve hamis személyazonossági igazolványok segítségével.

Oroszország a Telegram-csatornák mögött

Az, hogy a katonaképes korú férfiak elmenekülnek Ukrajnából, nemcsak Ukrajna katonai erőfeszítései szempontjából rossz, hanem rossz PR is. Az ukrán hatóságok ezért igyekeznek Oroszországra hárítani a felelősséget, azzal vádolva Moszkvát, hogy tőrbe csalja a fiatal ukrán férfiakat.

Egy, a neve elhallgatását kérő ukrán információbiztonsági szakértő, az Információpolitikai Minisztérium egykori tisztviselője arról beszélt, hogy valóban Oroszország áll számos olyan Telegram-csatorna és Facebook-oldal mögött, amik tanácsokat nyújtanak ahhoz, hogyan hagyják el Ukrajnát, és hogy elkerüljék el a sorozást a hadköteles korú férfiak. „Állhat a csatornák mögött egy valódi csempész is, aki tényleg pénzt akar keresni, de az is lehet, hogy valaki az orosz titkosszolgálatoktól, Transznisztriából vagy Oroszországból”.

Szerinte Oroszország célja az, hogy „a Telegram-csatornákon és más közösségimédia-oldalakon keresztül azt közvetítse az ukrán férfiaknak, hogy a mozgósítás egyenlő a halállal”. Ezek az oroszok által működtetett csatornák eltúlozzák az ukrán áldozatok számát, és azt vallják, hogy segítenek a férfiaknak elkerülni a mozgósító katonákat, akik az ukrán városokat ellenőrzik, katonaképes férfiak után kutatva.

A szakértő elmondta: az ukrán hatóságok rendszerint jelentik ezeket az oldalakat a Metának és a Telegramnak, arra kérve őket, hogy távolítsák el azokat – sikertelenül. Mi is megkérdeztük mindkét vállalatot arról, hogy kapnak-e ilyen jelzéseket az ukrán hatóságoktól és ha igen, mit tesznek, de cikkünk megjelenéséig egyik cégtől sem kaptunk választ.

„Az egész busz illegális volt”

Kisinyovból Andrij busszal utazott tovább a kelet-romániai Jászvásárra. A határon a sofőr megkérdezte az utasokat: „Ki az, aki illegális határátlépő?”

„Az egész busz illegális volt” – mondja Andrij. „Leszállítottak minket, elvették az útleveleinket, bementünk a moldovai határőrség épületébe, ahol név szerint, csoportosan szólítottak minket kihallgatásra”. Elmondása szerint a légkör feszült volt, a moldovai határőr mérges volt, és azt követelte tőle, hogy oroszul írjon. Az őrök megkérdezték, hogy érkezett Moldovába, majd ellenőrizték a telefonját, a csempészek elérhetősége után kutattak. Andrij „szervezői” már előre figyelmeztették erre az eshetőségre, és arra kérték, törölje a velük való kommunikáció minden nyomát, illetve hazudjon arról, hogyan lépte át a határt.

„Azt mondtam a moldovai rendőröknek, hogy egy random taxival, random időpontban, egy ukrán és egy moldovai falu között léptem át a határt” – meséli a férfi, aki azt is mondta a rendőröknek, hogy mindössze száz dollárt fizetett egy falubelinek, hogy vigye el őt Kisinyovba.

„Ez azért elég vicces volt – idézi fel Andrij. – Egy busz tele ukránokkal, akik ugyanazt hazudják egy random taxiról és 100 dollárról. Nyilvánvalóan tudják, hogy vannak „szervezőink”, de ha nem találnak kézzelfogható bizonyítékokat, például üzeneteket, nem tudnak mit tenni. Lepecsételik az útleveleket és elengednek”.

Andrij busza egyenesen Hamburgba ment, a többi határátkelés gond nélkül zajlott. A férfi Németországban kért ideiglenes védelmet, elkezdett egy nyelvtanfolyamot és azt tervezi, hogy az egyetemre is jelentkezik. Andrij nincs egyedül: a Külföldiek Központi Nyilvántartása szerint október közepén valamivel több mint 1,2 millió ukrán menekült volt Németországban. Közülük mintegy egymillióan rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, munkavállalási és szociális ellátások igénylésére jogosító engedéllyel. Nagyjából 37 százalékuk férfi, közülük 260 ezren katonakötelesek.

Tüntetés a sorozás ellen

Andrij aktív maradt a Telegram- és TikTok-csatornákon, tartja a kapcsolatot társaival. Azt mondja, élénk beszélgetések folynak az ukrán hatóságok állítólagos visszaéléseiről és a menekülési stratégiákról.

A 31 éves Szergej Khorolszkij, egy TikTok blogger, az egyik leghangosabb kritikusa Ukrajna katonai sorozási stratégiájának. Khorolszkij a Dnyeszter folyón keresztül menekült el Ukrajnából, és idén ősszel kezdett el tüntetéseket szervezni Berlinben. A legutóbbi, november 17-i tüntetésről Khorolszkij azt mondta: „Ezúttal azoknak a férfiaknak a sorsára akartuk felhívni a figyelmet, akik meghaltak, miután Ukrajnában a toborzó bizottságok őrizetbe vették őket”.

Ezzel nagyjából egy időben az ukrán védelmi minisztériumhoz köthető média orosz besúgóknak nevezte a tüntetőket, és felszólította az ukránokat, hogy ne vegyenek részt a megmozduláson.

Khorolszkij és a többi berlini tüntető azonban tagadta, hogy bármi közük lenne az orosz hírszerző ügynökségekhez, vagy hogy orosz érdekeket szolgálnának. Mindannyian azt mondták, hogy anyagilag támogatták az ukrán háborús erőfeszítéseket, de a hadsereg toborzói által alkalmazott erőszakot elítélik. Khorolszkij azt állítja, bizonyítékai vannak arra, hogy hét férfi meghalt, miközben az ukrán katonai toborzóközpontok erőszakkal besorozták őket. Ukrán sajtóértesülések szerint a hét esetből háromban folyik nyomozás.

Az ukrán védelmi minisztérium a cikk megjelenéséig nem reagált a megkeresésre és nem kommentálta az esetet.

A kivételes bánásmód nem olcsó

Konsztantyin [nem a valódi neve] is követi Khorolszkijt a közösségi médiában, és hasonlóan gondolkodik a sorozásról. „Három percbe telt elhagyni Ukrajnát – mondja a 22 éves férfi, aki idén júniusban Lengyelországba menekült. – Még csak sorban sem kellett állnom a többiekkel együtt. Amikor néhány kilométerre voltam a határtól, felhívtak a határőrök és elmagyarázták, merre kell mennem. A diplomaták által használt sávban hajtottam át Lengyelországba”.

Ez a bánásmód azonban nem volt olcsó: Konsztantyin 12 ezer dollárt fizetett. Ez a legtöbb menekülni vágyó ukrán férfinak teljesen elérhetetlen összeg, Konsztantyin azonban profi sportolóként évekig nagyon jól keresett.

A férfi azt is tudta, hogy kinek kell fizetnie: egy helyi civil szervezet vezetőjének, aki megszervezte neki, hogy egy hónapra elhagyhassa az országot a szervezet önkénteseként, állítólag azért, hogy „az ukrán hadsereg érdekében” dolgozzon külföldön. Az összeg egy része azoknak a határőröknek ment, akik Konsztantyint átengedték.

Az egy hónapos útlevél lejárt, de a férfi soha nem tért vissza Ukrajnába.

„Általában azok az ukrán férfiak jönnek Lengyelországba, akiknek van elég pénzük, hogy kenőpénzt fizessenek” – véli Jakub Ber, aki korábban a varsói székhelyű think tanknél, az OSW Central for Eastern Studiesnál dolgozott, jelenleg független szakértő.

Ber elmondta, hogy a Lengyelország és Ukrajna közötti határvidék nagyrészt sík terület, így a határőrök könnyen észreveszik azokat, akik illegálisan próbálnak átkelni. Ez megnehezíti a csempészetet is. Minden hadköteles korú férfinak, aki itt akar átjutni, „legálisan” kell azt megtennie: egy Ukrajnában szerzett dokumentummal, ami ideiglenes belépésre jogosítja.

Korrupt rendszer

Erről több más ukrán menekült is beszámolt: Németországban egy ukrán nő elmondta, hogy a párjával együtt az összes megtakarításukat arra fordították, hogy 7 ezer dollárt fizessenek egy hamis rokkantsági igazolásért, ami felmentette a férfit a sorozás és a kiutazási tilalom alól, így 2023 végén átléphetett Lengyelországba.

A nő arról is beszámolt, hogy pontosan megmondták nekik, mikor keljenek át, hogy „barátságos” határőrökkel találkozzanak. Minden kommunikáció a Telegramon keresztül zajlott, személyesen soha nem találkoztak a közvetítővel. „A párom egy „taxival” ment a határra – erre már teljesen kiépült egy rendszer: alapvetően nők csinálják, akik abból élnek, hogy embereket fuvaroznak a határra, de semmi közük az illegális határátlépéshez. A rendszámot kellett megadnunk a közvetítőnek, hogy ő továbbíthassa azt a határőröknek”.

Konsztantyint 2023 őszén hívta be az állami orvosi bizottság egy egészségügyi vizsgálatra, de mivel szívproblémái és magas vérnyomása van, úgy vélte, ez elég indok arra, hogy elkerülje a sorozást. „Az egészségügyi problémáim valósak és orvosok által jól dokumentáltak, ennek ellenére a bizottsági tag azt mondta, hogy harcképesnek nyilvánít, hacsak nem fizetek 20 ezer dollárt”. Konsztantyin ezt visszautasította.

„Ukrajnában, ha gazdag vagy, egy életre szóló felmentést szerezhetsz magadnak a katonai szolgálat alól – mondja a férfi. – Teljesen egészséges politikusokról derül ki, hogy „alkalmatlanok” a szolgálatra, ezzel szemben egészségügyi problémákkal küszködő férfiak ezrei kerülnek a harctérre”.

Címlapi kép: Igor Vujcic/BIRN