Múlt vasárnap a csúnya karácsonyfadísz-pályázat meghirdetésekor azt írtam, a fantáziát mindig felülmúlja a valóság. Így is lett. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen borzalmak settenkednek a családi karácsonyfák fenyőágai között.

Ez itt például egy Bagoly (1) Zoltán magángyűjteményéből:

Rengeteg képet kaptunk, fájdalmasan nehéz volt dönteni. Végül kénytelenek voltunk két díjazottat is választani – pályaműveik a cikk végén láthatók –, de kíváncsiak vagyunk, hogy a most közölt válogatásból Olvasóink szerint ki érdemelne külön jutalmat. Íme a felhozatal:

Állatosak

László Lila Cicája (2) a következő reakciót váltotta ki kiváló esztétikai érzékkel megáldott fotósunkból: „Ez csodálatos” – és ennél többet nem is érdemes elmondani róla.

A következő jelölt már sajnos elhagyta az országot, így nem jelölhettük díjra, de mindenképpen érdemesnek tartottuk közszemlére tenni. „A díszt jó pár éve a lányom kapta az egyik családi barátunktól, mivel éppen a Majommániás (3) korszakát élte, és volt egy ugyanilyen arcú alvós plüsse is. A szőke hajkorona és a lepkés öv a lányom keze műve, a többi mind eredeti” – mesélte Andrea.

Minél tovább nézzük Tímea Tacskóját (4), annál bizonytalanabbak vagyunk, miért ilyen vörös az angyalkutya feje. Fuldoklik? Túlketchupözött hot dog? Maga az angyalbőrbe bújt sátán?

Földi dolgok

„Minden évben fix dísze a családi karácsonyfánknak a két alapvető termékenységszimbólum” – írja Zoltán, a Fasza Karácsonyi Dísz (5) büszke tulajdonosa.

Igazán egyszerű eszközökkel dolgozik, mégis erős, minden érzékszerve kiterjedő hatást ér el Gergely jelöltje, a Macskaalmos Gömb (6). „Küldöm a győztest” – írta, és bár győztes nem lett belőle, egyértelműen be kellett kerülnie a gyűjtésbe.

Hogy mit ehetett a macska ürítés előtt? Az is előfordulhat, hogy épp azt a Csirkecombot (7), melynek igényesen kidolgozott másolatát Csaba kapta képzőművészeti egyetemista festő osztályában, mikor karácsonyfadíszeket készítettek egymásnak:

N. dísze nem is annyira esztétikai minősége, mint inkább az informatikus sztereotípia tökéletes reprezentálása és lelkes DIY-szellemisége miatt került be a gyűjtésbe. „2008, az első karácsonyom az albérletben egyedül. Csúcsdíszem nem volt a fára. IT-s vagyok (8), megoldottam. Sötétben úgyse nagyon látszik...” – írta N., aki kérdésemre elárulta, hogy a csúcsdísz „a számítógépház hátulján lévő takarólemezekből, illetve a 3,5"-es floppy közepéből” készült.

Figuratív

Az ördög meg az angyal (9), ki tudja, mióta merednek az ünnepi arcokra. „Én 45 éves vagyok, ezek a díszek apai örökségek. Nálam biztos, hogy jóval idősebbek, de kinézetük semmit sem változott az évek során. A fán mindig kiemelt helyre kerülnek, ügyelve arra, hogy az angyal mindig fentebb legyen, ezzel szimbolizálva a mennyországot és a poklot” – írja Tibor.

Zoltán szerint pont így néz ki az Anyósa (10) karácsonykor:

Számos politikust is kaptunk, de végül csak egy kerülhetett be a gyűjtésbe – talán nem függetlenül attól, hogy Szájer (11) az utóbbi hetekben tért vissza a közéletbe.

Akik viszik a pálmát

El is érkeztünk az első díjazottunkhoz, személyes kedvencemhez, A Világ Legszebb Kisangyalához (12). „Úgy szoktam forgatni, hogy a férjemet nézze” – írja Éva.

A másik díjazottunk Réka tulajdona, gyűjteményének ékköve: „az ideális csípő-derék-mell méretekkel megáldott Télapó (13) figurám, igaz, a mellméretbe a szakálla is beleszámít. Mikor megláttam a karmos-markolós játékautomatában, tudtam hogy kell nekem. És bár se tehetségem, se szerencsém nincs a játékgépekhez, elsőre sikerült megszereznem. Jelenlevő barátnőm szerint a gép is kivetette magából, szerintem a sors akarta hogy pár száz forintból ilyen kincshez jussak.”

A győzteseknek gratulálunk, januárban keressük nyereményeikkel, és utólag is elnézést kérünk mindenkitől, aki nem került be, közönségdíjra viszont még mindig van esély. Ha nem értett egyet a szakmai zsűrivel, vagy bejuttatna még egy díszt a győztesek közé, itt szavazhat: