Február 17-én Connecticutban egy égő házról érkezett bejelentés, a kiérkező hatóságok a házban egy nőt találtak és a 32 éves mostohafiát. A házat a férfi gyújtotta magára egy öngyűjtó, papír és kézfertőtlenítő segítségével. A célja az volt ezzel, hogy végre kiszabaduljon a házból, ahol húsz éve fogva tartották és gyakorlatilag éheztették.
Az égő házhoz kiérkező tűzoltók és rendőrök szabadították ki a férfit, aki elmondása szerint 11 éves kora óta élt egy mosdó nélküli szobába zárva, miközben csak korlátozott mennyiségű vizet és ételt kapott, és naponta csak 15 percre vagy egy órára engedték ki a szobájából.
A 32 éves, 175 cm magas férfi – akit egyelőre nem neveztek meg – kiszabadításakor mindössze 31 kiló volt. Az éhhalál közelében, és krónikus fogyás- és izomsorvadás állapotában találtak rá, piszkosan és elrohadt fogakkal.
Visszaemlékezése szerint hároméves korában kezdték el többször is bezárni a szobájába. Azt mondta, gyerekkorában sokszor volt éhes, emiatt éjjelente kiosont a szobájából, hogy ehessen, negyedikes korában pedig már másoktól kért enni, néha lopott is ételt vagy a szemétből szedte ki. Miután otthon megtalálták nála az ételek csomagolásait, az apja és a mostohaanyja, Kimberly Sullivan bezárta a szobájába. A rendőrségi kihallgatásokon azt mondta, végül kivették őt az iskolából és csak akkor engedték ki a szobájából, ha házimunkát kellett végeznie. Illetve amíg élt az apja, néha kiengedte őt, hogy együtt tévézzenek, de csak akkor, ha a mostohaanyja nem volt otthon.
Azt mondta, 14-15 éves lehetett, amikor utoljára kint járt a házból. Az apja akkor elvitte magával, hogy elszállítsák a kerti hulladékot. Mivel a szobában, ahol fogvatartották, még mosdó sem volt, elmondása szerint egy üvegbe végezte a dolgát, és azt az ablakon keresztül vezette ki, egymásba fűzött szívószálakon keresztül. Újságpapírra ürített, azt pedig akkor dobta ki, amikor néha kiengedték, hogy házimunkát végezzen.
Az ablakot nem merte kinyitni, mert félt a megtorlástól. A helyi rendőrfőnök sajtótájékoztatója szerint a mostohaanyja „megtorlásától” a család többi tagja is félt, emiatt sem mertek semmit sem tenni. A kimentett férfinak két féltestvére van, nekik voltak barátaik, de ők se mehettek soha a házba. A férfi úgy fogalmazott, „titokban tartották” még a létezését is.
A nyomozók szerint a szoba, ahol fogvatartották, inkább hasonlított egy raktárhelyiséghez, ahol még fűtés sem volt. A rendőrök szerint „rosszabbak voltak a körülmények mint egy börtöncellában”. A tűzhöz kiérkező hatóságok azt mondták, a férfi szobájának ajta rétegelt lemezből állt, az ajtón pedig zár volt.
A rendőrségnek a férfi nagybátyja elmondta, úgy emlékszik, hogy a fiú „sovány és szelíd” volt, amikor pedig megpróbált beszélni a gyerekkel, Kimberly Sullivan közbelépett. Ez a nagybácsi utoljára 2004-2005 környékén látta a fiút, a gyerek apja és mostohaanyja aztán megszakította vele a kapcsolatot.
De nem csak neki tűnt fel, hogy gond lehet. Úgy tudni, hogy több mint húsz évvel ezelőtt, amikor a fiú negyedikes volt, az iskola, ahova járt, értesítette a gyámügyet – miután észrevették, hogy éhes, és másoktól kér enni vagy ételt lop –, a családot pedig 2004-ben kétszer is meglátogatták szociális munkások. Kihallgatásán most a fogva tartott férfi azt mondta, ezeken az alkalmakon mostohaanyja arra utasította, hogy azt mondja, minden rendben van. A gyámügy második látogatása után a család zaklatás miatt feljelentést akart tenni az iskolával szemben, amiért jelentették őket.
A rendőrség tájékoztatása szerint az akkori feljegyzések szerint miután kiküldtek a házhoz egy rendőrt, az azzal az információval tért vissza, hogy beszélt a gyerekkel és mindent rendben talált. Ezen a ponton egyébként érdemes azt is megemlíteni, hogy a CNN információi szerint a Connecticut állam gyermek- és családügyi minisztériumának hivatala most „alaposan átnézte” az adatbázisát és nem találtak semmilyen, a családdal kapcsolatos dokumentumot. De ez leginkább azért lehet, mert a „nem megalapozott” „elhanyagolásról vagy bántalmazásról szóló bejelentések” öt évvel a vizsgálat befejezése után törlődnek.
A rendőrség most azt próbálja kideríteni, hogyan történhetett meg mindez úgy, hogy senki nem vette észre, hogy baj van, hogy senkit sem zavart az sem, hogy 2004-ben a gyereket kivették az iskolából.
A zárva tartott férfi szerint egyetlen kapcsolata a külvilággal egy rádió volt a szobája előtt, a rendőrségnek azt mondta, ez segített neki nyomon követni az éveket és azt, hogy mi történt, de időközben szerzett néhány könyvet is.
Az apja 2024 januárjában halt meg, a fogság ezután még szigorúbb lett a férfi szerint. Azt állítja, az apja halála után lényegében csak napi egy percre engedték ki a szobából. Az egyik ilyen alkalommal talált az apja kabátjában egy öngyújtót, amivel aztán felgyújtotta a házat.
A mostohaanya, Kimberly Sullivan azonban teljesen mást mond. Pontosabban ő még nem mondott semmit, de ügyvédje szerint amit a férfi állít, az „egyáltalán nem igaz”. A nőt 300 ezer dolláros óvadék ellenében már kiengedték az őrizetből, legközelebb március 26-án kell megjelennie a bíróságon. Még nem tett vallomást, és ügyvédje szerint „fenntartja ártatlanságát”.
A rendőrök gyűjtést indítottak, hogy ruhákat, könyveket és minden olyat beszerezzenek a férfinak, ami segítheti a gyógyulását a több évtizedes traumából.