Letöltendőt kapott a kőbányai lakásban száznál is több macskát tartó nő

Állatkínzás minősített esetéért 10 hónap letöltendő börtönbüntetést szabott ki kedden a Pesti Központi Kerületi Bíróság arra a nőre, K. J.-re, aki macskákkal töltötte meg 73 négyzetméteres kőbányai otthonát. K. J. leghamarabb a büntetése kétharmadának letöltése után kerülhet feltételes szabadságra az egyelőre nem jogerős ítélet szerint.

A lakásban uralkodó állapotokra 2019. július elsején derült fény, mikor a Segítő Angyalok nevű állatvédő szervezet jelzésére hatósági intézkedés történt.

A bíró az ítélete indoklásakor a helyszínen készült elborzasztó fotók mint bizonyítékok jelentőségét emelte ki. Ahogy mondta, a képek alapján az ember a szagokat is oda tudja képzelni. „Nehéz szavakba önteni, hogy ott milyen állapotok voltak” - mondta, és megjegyezte: nem is érti, miért volt olyan következetes a vádlott a tagadásban az egyértelmű helyzet ellenére.

K. J. ugyanis az eljárásban mindvégig tagadta, hogy bűnös lenne. Először is azt állította, hogy sokkal kevesebb macskája volt a vádiratban és a rendőrségi jelentésben szereplő 107-nél, illetve az állatvédők számláján feltüntetett 108-nál, csupán harminc-negyven.

A bíró szerint „tulajdonképpen nem releváns”, hogy 40, 50, 107 vagy 108 állatról van szó, mert mindenképpen sokszorosa a szám annak, ahány állatot ekkora területen egészségesen tartani lehetséges. A perben korábban meghallgatott igazságügyi szakértő viszonyítási alapként azt mondta: egy 60 négyzetméteres lakásban "4 macska a plafon”.

A vádlott szerint a lakást akarták

K. J. nemcsak a számot vitatta, hanem azt is, hogy rosszul bánt volna az állataival. A vádirat szerint a nő az állatai számára nem biztosított megfelelő takarmányozást, ivóvízellátást és tiszta almot, az állatok az elhanyagolás következtében külső- és belső paraziták okozta megbetegedésektől szenvedtek. Sok macska el is pusztult, a többieket el kellett altatni. K. J.-nek egyébként volt egy agara is, a kutyát a vádirat szerint fertőzés következtében kialakult betegsége miatt szintén el kellett altatni.

„Felháborító, ami az állataimmal történt” - mondta az utolsó szó jogán felszólalva a vádlott. Azt állította, hogy a váddal szemben nem voltak sem rühösek, sem férgesek a macskák, jól is táplálta őket, a kutyának pedig semmi baja nem volt. “Nála jobban nagyon kevesen szeretik őket” - mondta az állatok és védence viszonyáról a védőbeszédében K. J. ügyvédje is.

„Én soha nem fogom tudni ezt kiheverni” - jelentette ki K. J., aki a maga részéről úgy éli meg a vele történteket, hogy hamis váddal illették, többen összefogtak ellene, mégpedig szerinte azért, mert a lakását akarták megszerezni. Szerinte “szépen kifundálták” ezt, mert „fájt a foguk” a lakásra.

A bíró ugyanakkor arra jutott, hogy a vádlott védekezését minden bizonyíték cáfolja: tanúvallomások és számos okirati bizonyíték, mint például a rendőri jelentés vagy épp a már említett fényképfelvételek.

Hiányolta a bíró a megbánást

Az állatkínzással az ítélet szerint K. J. különös szenvedést okozott és több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását idézte elő. Emiatt a kiszabható büntetés felső határa három év volt. A bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét és azt, hogy közel hat év eltelt már. Súlyosító körülménynek vette viszont a megbánás hiányát, valamint azt, hogy nagyon sok állatról volt szó, és hogy elhúzódóan okozta nekik a szenvedést.

Az ítélet nem emelkedett jogerőre, mert minden érintett fellebbezett. Az ügyész súlyosabb büntetést akarna, a vádlott és védője elsősorban felmentést, másodsorban a büntetés felfüggesztését.