Itt van előttem az álomkonyhám, és csak az OBI-ig kellett mennem

„És milyen színű bútorlapban gondolkozol?” – kérdezte tőlem Bence, a Soroksári úti OBI Design Studiojának egyik munkatársa. Erre pedig teljes magabiztossággal vágtam rá, hogy szürkét, mire megjelent 3 árnyalat, amik közül természetesen a legsötétebbet választottam. Innentől számítva alig 20-25 perc alatt megszülettek a 3D-s látványtervek, a renderelt fotók már a számítógépemen pihennek, és kaptam egy részletes árajánlatot, is, hogy tisztában legyek azzal, mennyibe is kerülne nekem, ha valóra váltom az álmom.

Vitathatatlanul milleniál vagyok, és nemcsak a szürke iránti rajongásom miatt. Sok kortársammal együtt örökölt lakás híján mostanra jutottam el odáig, hogy egy apró garzon megvásárlása előtt állok. Mivel ez életem első ilyen projektje, úgy érzem, semmit nem aprózhatok el: a Facebook Marketplace-t majdnem mindennap ugyanolyan szenvedéllyel pörgetem használt és használható bútorokat keresve, mint esténként fáradtan elalvás előtt a TikTokot. És miközben tisztában vagyok vele, hogy egyik sincs túl jó hatással rám, próbálok azzal is foglalkozni, hogy a valóságban nem a csecsebecsék lesznek majd a legfontosabbak az új lakásban, hanem például egy használható konyha.

Nyilván én is nézegettem már katalógusokat, de például Pinterest-boardom nincs. Meg ezeknél megfoghatóbb formában szerettem volna elképzelni azt a konyhát, amiben majd minden reggel kávét főzhetek magamnak. Úgyhogy adta magát a helyzet, hogy megnézzem, mit kínál egy barkácsáruház akkor, amikor konyha-, fürdőszoba vagy gardróbtervet ígér.

Röviden: pont azt, amire egy átlagos kedden ideje van az embernek ezzel kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne a dolgokat cifrázni, itt is el lehet veszni a fogantyúk, munka- és bútorlapok szín- és kialakítástengerében. Inkább arról van szó, hogy az egész folyamat kézre áll, egyszerű és a Design Studio munkatársai ahelyett, hogy tukmálással nehezítenék a választást, segítenek abban, hogy minél egyszerűbb legyen megtalálni az egymáshoz passzoló elemeket.

Az aprócska konyhámmal pedig nem volt könnyű dolguk.

Még a bicikli is elfért

Így, hogy az egész lakás kevesebb, mint 35 négyzetméter, a konyha pedig egyszerre konyha és folyosó, nyilvánvaló, hogy kompromisszumokat kellett kötnöm, de ezekkel már a 0. pillanatban tisztában voltam. A tervezés során pedig azzal főztünk, ami van, ehhez hozzátartozik az is, hogy egy elég hiányos és rossz minőségű alaprajzzal érkeztem. Az első lépés tehát az volt, hogy készítettünk egy kicsit jobban használható változatot, ami alapján már meg lehetett állapítani, hogy mekkora polcok és hol férhetnek el.

A mozgástér nem volt óriási: bár a gyerekkori álomkonyhám minimum akkora lenne, mint az egész lakás, és bizonyára konyhaszigettel, pulttal és egy hatalmas étkezőasztallal is fel lenne szerelve, most csak egy rövid pulttal és alsó-felső szekrényekkel számoltunk. Ezeket viszont – szerintem – csodálatos színben, stílusos fogantyúkkal és egész pofás bútorlappal terveztük meg.

Bevallom, kezdetben nem volt konkrét elképzelésem, de a Design Studio körül kialakított bemutatótérben elég inspiráló megoldásokat rejtettek el. Ez már önmagában segíthet a hozzám hasonló tanácstalan, de válogatós álmodozóknak.

A felmérés során a csenevész rajzomra hagyatkoztunk, ám a CAD-es rajzok pillanatok alatt 3D-s modellekké váltak, ami nagyban megkönnyítette, hogy még ha nem is 100 százalékosan pontosak a konyha méretei, a bútorok elképzelhetők legyenek a térben.

Olyannyira, hogy még a hűséges biciklim helyét is megterveztük a zsebkendőnyi helyiségben.

Burkolattól a fogantyúkig

Amikor a bútorok elhelyezkedése megvolt, és túl voltunk az olyan apróságokon, hogy egy- vagy kétajtós szekrények legyenek a falakon, beléptem egy számomra addig ismeretlen világba. Pontosabban nem volt ismeretlen, csak egyszerűen eddig soha nem kellett azon gondolkodnom, hogy a bútorokra milyen fogantyút tegyek. Úgyhogy csodálatos érzés volt látni a több százféle opciót, amit egyébként meglepően könnyen szűkítettünk le egy egyszerű fekete típusra, annak is végül a szélesebb változatára.

Az adott fogantyút pedig, ahogy a bútorlapot, még a helyszínen meg is tudtam vizsgálni. A milleniálságom egyik szerves összetevője, hogy nemcsak a Sims játékokban, hanem különböző online lakberendező szoftverekben is próbáltam már csinosabbnál csinosabb (és drágábbnál drágább) lakásokat berendezni, az viszont mindenképpen adalék, hogy most valóban kézbe foghattam, hogy az elképzeléseim milyenek igazából, és arról is meggyőződtünk, hogy a fogantyú passzol-e a kiválasztott munkalaphoz.

A legmeglepőbb viszont mégis az volt számomra, amikor kiderült, hogy ebben a tervezőkörnyezetben egészen a burkolatokig kiválaszthatjuk az álomkonyha összetevőit. Azt, hogy ez jó vagy rossz hír, még nem tudtam teljesen eldönteni: praktikus, hogy egy helyen beszerezhető gyakorlatilag minden az adott helyiség berendezéséhez és akár a burkolásához vagy a festéséhez is, másfelől eddig nem terveztem, hogy a csempét is lecserélném a konyhában.

Ezen az átlagos kedd délutánon viszont sikerült beleszeretnem egy csempébe, amiről már ott a tervezés közben meggyőződhettem, hogy tökéletes választás lenne a sötét pulthoz és bútorlapokhoz.

Tervezni könnyű, de dönteni sem lenne nehéz

Végig olyan érzésem volt, mintha egy valódi, felnőtteknek szóló Sims-be csöppentem volna. Már a motherlode kód, most nem működik, de szinte mindent meg tudnék rendelni egy helyről, még a festéket is, sőt, ha kell, akkor a burkoláshoz való kiegészítő anyagokat és eszközöket is. Ezeknek az összes bútorral együtt kérhetem a házhoz szállítását, és ha kész vagyok a csempe felrakásával, amit természetesen valódi, mindenre hobbiként tekintő milleniálként megpróbálnék én kivitelezni, akkor a bútorok összeszerelését is vállalná az OBI.

Ezek alapján nehéz volt élni a lehetőséggel, hogy a 7+7 napig érvényes árajánlatot egyelőre csak átgondoljam. Mert ebben a fél órában sikerült tényleg egy olyan konyhát elém varázsolni, amiben egy pillanat alatt bele tudtam szeretni. Azóta pedig bújom az OBI oldalát, a Design Studio katalógusát, hogy hátha találok még valamit, amire – bár most még fogalmam sincs róla – hasonlóan szükségem van, mint arra a csempére, amit a kis álomkonyhámba választottam.

Ez az álomkonyha pedig nyilván nem egy díjnyertes belsőépítész munkája, de nem is ez a cél, mert így sokkal inkább a sajátomnak érzem. A tervezési folyamatban jól esett partnerként részt venni, a profi tanácsok pedig segítettek, hogy a helyiség ne csak az ízlésemet tükrözze, hanem praktikus is legyen. December 31-ig ráadásul még ingyenes is a szolgáltatás, ami újabb kihívást jelent: még az is lehet, hogy addig a fürdőszobámat is újraálmodom.