Nemcsak Nobel-díjat kap: Krasznahorkairól neveztek el egy új lepkefajt

Nemcsak Nobel-díjat kap kézhez szerdán Krasznahorkai László, egy korábban ismeretlen lepkefajt is neki ajánl és róla nevez el földije, a Krasznahorkai legújabb hőséhez sok tekintetben hasonlító gyulai lepkeszakértő: Sáfián Szabolcs.

Sáfián tavaly vett részt egy délnyugat-afrikai lepkeexpedíción Angolában, ahol többek között egy új fajt fedezett fel. Mint a Természettudományi Múzeum posztjában olvasható, a Pseudaletis Druce nemzetségbe tartozó új fajt

„gyulai földijének, Krasznahorkai Lászlónak ajánlja, aki a mai napon veszi át a neki ítélt irodalmi Nobel-díjat.”

„Az ünnepelt legújabb, A magyar nemzet biztonsága. Vadászat pillangóra című művében, a muzeológia és a lepkészet titokzatosságait próbálja feltárni a rá olyannyira jellemző monologizáló stílusban”

- írja Sáfián munkahelye.

És valóban: Kraszkanorkai új regénye, mely friss magyar Nobel-díjas művéhez illően kiemelt helyen toporog a könyvesboltokban, a történet szerint egy lekeszakértő és az író kapcsolatáról szól: főhőse dr. Papp András entomológus a Természettudományi Múzeum alulfizetett munkatársa, akit a történet szerint Krasznahorkai azért keres meg, hogy választ kapjon tőle az élet keletkezésének rejtélyére.

Puszta véletlen is lehetne, hogy a Természettudományi Múzeumnak van egy valóságos lepkeszakértő entomológusa, aki éppen Krasznahorkai-rajongó, és éppen gyulai, mint maga a városból elszármazott író. Mindenesetre, miután az író regényében egy pillangászt szúrt a gombóstűjére, most a pillangók tudora nevezi el az íróról ezt a hangyatársulásokat és magas lomboronában élő lepkefajt - a Krasznahorkai-Sáfián mérkőzés egy-egyre áll.

Sáfián Szabolcs írta egy posztjában, rácsodálkozva Angola után a magyar vasút állapotára:

„Ezúton szeretném megköszönni Krasznahorkai Lászlónak, hogy rávilágított arra, még ha a legtöbben nem is fogják megérteni sohasem, hogy ami körülöttünk történik, az csak egy tünetegyüttes és nem maga a betegség. Üzenem továbbá neki, hogy mi itt Gyulán, a szülővárosában, legalábbis a csendes többség nagyon büszke rá. Én biztosan. Még ha ez nem is számít semmit sem.”