A Magyar Orvosi Kamara főtitkára, Svéd Tamás ráerősített arra, hogy elég rossz a helyzet a Szent Imre kórházban. Pár napja kiszivárgott egy levél, ami szerint gyakorlatilag az összes sürgősségi szakorvos felállt, nem tudják kiállítani az ügyeletet és veszélyben az ellátás. A kórház ezt részben cáfolta, azt írták, hogy most is fogadják és ellátják a sürgősségire bevitt betegeket, de a sorok között olvasva világos, hogy komoly emberhiánnyal küzdenek.

Svéd Tamás aneszteziológus, intenzív terápiás szakorvos a Magyar Orvosi Kamara Facebook-oldalán közzétett posztjában azt írta, többször jelezték már, hogy hova vezet a magyar egészségügy krónikus alulfinanszírozottsága, a menedzsment az eladósodás és a működőképesség veszélyeztetése közül választhat. A helyzet következtében kizsigerelik a dolgozókat a túlmunkával és az átvezénylésekkel.

Az elmúlt napokban megjelent hírek alapján Svéd szerint úgy fest, a kórház igazgatása és leginkább Bedros J. Róbert szinte bármi áron az adósságot próbálja minimalizálni. Svéd szerint ez vezetett oda, hogy „az osztályok és vezetőik fejlesztési és eszközigényeit, jobbítási javaslatait anyagi okokra hivatkozva rendre visszadobták, a rosszul megfizetett, túlterhelt szakdolgozók pedig elfogytak.”

Osztályok hivatalosan nem zártak be, de ápolók hiányában egyre több kórterem volt zárva, a műtők is akadozva működnek, miközben a megmaradt orvosok és szakdolgozók erejüket megfeszítve próbálják fenntartani az ellátást a megmaradt ágyakon.

Svéd szerint a bezárt részlegek közé tartoznak az osztályok mellett működő szubintenzív részek, őrzők, ébredők, kiemelt ápolási egységek. A súlyosabb állapotú eseteket most már szinte kizárólag a központi intenzív osztály látja el, de az sem tud teljes kapacitással működni. Miután kevesebb pácienst lehet ellátni az osztályokon, „a betegek feltorlódtak a sürgősségin, az osztály bedugult, az újabb érkező betegek rendszeresen hosszú várakozásra kényszerültek, a folyosón, lépcsőkön ültek-feküdtek sorukra vagy vizsgálati eredményekre várva.”

Miután a fejlesztési igényeket (például újabb és több műszer) visszautasította a vezetés, a helyzet ellehetetlenítette a jó minőségű és tempójú betegellátást, napi szintű feszültségekhez, frusztrációhoz vezetett, melyek miatt a sürgősségi osztály szakorvosai, végül nemrégiben osztályvezetője is sorban felmondtak – írta a főtitkár.

Tudomása szerint a helyzet megoldására nem hivatalosan a kórház más osztályairól, elsősorban a belgyógyászatokról kezdtek orvosokat levezényelni a sürgősségi osztályra. A szabályok szerint a sürgősségi osztályon (SBO-n) csak sürgősségi szakorvos vagy aneszteziológiai és intenzív terápiás szakvizsgával rendelkező orvos vezethet műszakot. Mikor ők elfogytak, egy idő után egyre többször más területeken dolgozókat neveztek ki műszakvezetőnek. Svéd posztja szerint az orvosok kérése ellenére a menedzsment nem volt hajlandó a sürgősségire vezénylésüket hivatalossá tenni, így látszólag önként jelentkeztek az orvosok a feladatara, és viseltek minden felelősséget.

A főtitkár tudomása szerint végül a leggyakrabban átrendelt szakorvosokat adó osztályok fellázadtak – hiszen az osztály sem tudott rendesen működni így -, és a kórházvezetés ultimátumot kapott, az orvosok követelték a helyzet rendezését azzal, hogy amíg nincs más megoldás, hivatalosan rendeljék ki őket, kapjanak biztos intenzíves hátteret, maximalizálják az SBO-s műszakokat, és ezért kapjanak normális ügyeleti díjat.

Céljaik eléréséig a további SBO műszakok vállalását egy előre meghatározott időponttól megtagadták – írta Svéd.

A főtitkár szerint a kórházvezetés először fenyegetőzött – például azzal, hogy „semmiből nem áll 8-9 szakorvost kirúgni”, próbálták leszalámizni, megfélemlíteni az összefogott orvosokat. Ők azonban egyben maradtak, vállalták, hogy bárki kirúgása esetén mindenki felmond.

Ezek után a vezetés békülékenyebb hangnemre váltott, már azzal érveltek, hogy átmeneti intézkedésekről van szó, és az orvosok hivatástudatára és a betegérdekekre apelláltak. Elkezdtek ígérgetni is, ami szinte napról napra változott. A kórházvezetés által kidolgozott megoldási javaslatot az orvosok nem fogadták el, mert nem az volt, amit vártak, így nem született megoldás.

Svéd szerint a kórház vezetése megkísérelte a SBO-t hivatalosan lemondani, hogy helyettük a betegek ellátására más intézményeket jelöljenek ki, ezt azonban az OKFŐ nem engedélyezte. Most patthelyzet van, az osztály új osztályvezetővel, foghíjas beosztással működik, napról-napra odakönyörgött műszakvezetőkkel.

Mindeközben hivatalosan azt kommunikálják, hogy a betegellátás zavartalan. „A valóságot illetően bátran használjuk a fantáziánkat” – írta Svéd.

Szerinte az ügy főbb tanulságai, hogy hosszabb távon rendkívül drága, ha az egészségügyön spórolnak.

„Az árat lepusztuló épületekben, bezáró kórtermekben, elfogyó dolgozókban - végső soron romló minőségű betegellátásban, emberéletekben fizetjük meg.”

Az egészségügyi dolgozókat nem lehet karhatalmi eszközökkel megtartani, hosszabb távon az átvezénylés sem működik. Az is kiderült, hogy egy egységes csapat mekkora erőt tud képviselni.