Rob Reiner rendezőt és feleségét, Michelle Singert halálra késelték a Los Angeles-i Brentwood negyedben található otthonukban, a holttestekre vasárnap találtak rá. A Los Angeles-i rendőrség gyilkosság ügyében indított nyomozást.

A Los Angeles Times azt írja, a nyilvántartások szerint Rob Reiner fia, Nick Reiner gyilkosság gyanújával került a Los Angeles megyei börtönbe órákkal a szülei halála után. A börtönnyilvántartások kevés részletet tartalmaznak, de ezek szerint Nick Reiner óvadékát 4 millió dollárban állapították meg. A feljegyzések nem közölnek részleteket a letartóztatás okáról, csak azt, hogy vasárnap 21:15-kor vették őrizetbe, és hajnali 5:04-kor vették nyilvántartásba.

Nick Reiner tinédzserkorában többször megfordult rehabilitációs intézményekben, és időszakosan hajléktalanságot is átélt. Küzdelmeiről interjúkban számolt be. 2015-re sikerült tisztává válnia, ekkor dolgozott együtt apjával a Hey Charlie című, félig önéletrajzi filmen, amely a függőségről és a felépülésről szól. A filmet Rob Reiner rendezte, Nick pedig társszerzője volt. A történet egy sikeres, politikai ambíciókkal rendelkező színészről és drogfüggő fiáról szól.

A következő napokban és hetekben sokat olvashatjuk majd a hírekben Rob Reiner nevét, ezzel pedig tragikus véget ért egy olyan élet és karrier, aminek nagy részét a humor határozta meg.

1947 márciusában született, egy olyan családba, ahol a filmezés és a humor nem számított újdonságnak, anyja ugyanis a színész/énekes Estelle Reiner volt, apja pedig Carl Reiner. Utóbbi amellett, hogy rengeteg sorozatban és filmben szerepelt, humoristaként, de íróként is ismert volt, többek között ő volt a The Dick Van Dyke Show írója is. A magyar nagyközönség leginkább az Ocean's Eleven Sauljaként ismerhette.

Rob Reiner karrierjét íróként kezdte, és úgy nőtt fel, hogy tudta, apja nem találta őt viccesnek – erről ő maga beszélt többször is –, de végül bebizonyította az ellenkezőjét, először akkor, amikor huszonévesen szerepet kapott az All in the Family című amerikai sitcomban, amiért Emmy-díjat nyert.

Ezután rendezőként folytatta pályafutását: a nyolcvanas években több, azóta is klasszikusnak számító filmet készített. Első filmje, a This is Spinal Tap itthon kevésbé ismert, egy fiktív együttesről szóló, úgynevezett mockumentary/áldokumentumfilm volt, nem sokkal ezután pedig a romkom műfajával is megpróbálkozott. 1985-ben jelent meg John Cusack főszereplésével a The Sure Thing/Tuti dolog című filmje, amit követett a Stephen King-regény alapján készített felnövéstörténet, a Stand by Me/Állj mellém. Utóbbi sok szempontból számít ma már klasszikusnak, illetve olyan, akkoriban még fiatal színészeknek adott lehetőséget és nevet, mint Corey Feldman, Jerry O'Connel, Kiefer Sutherland és a pár évvel később drogtúladagolásban elhunyt River Phoenix.

Ezután rendezte meg a Princess Bride/A herceg menyasszonya című filmet William Goldman fantasyklasszikusa alapján, majd megalkotta minden idők legjobb romkomját, a Harry és Sallyt. A Meg Ryan és Billy Crystal főszereplésével készült 1989-es film írója Nora Ephron volt (őt a forgatókönyvért Oscarra is jelölték), a filmet és annak ötletét ketten, közösen szülték meg Reinerrel, miután kitalálták, hogy össze kéne rakni egy vígjátékot a randizásról. A Harry és Sally egy olyan alapmű, ami mai szemmel azért tűnhet sokszor klisésnek, mert azóta minden romkom-rendező a benne hallható poénokat és hibátlan párbeszédeket próbálja utánozni.

A film egyik ikonikus jelenete után, amikor Meg Ryan egy étteremben színlel orgazmust, a híres mondatot, hogy „Azt kérek, amit ő”, egyébként Reiner anyja, Estelle mondja.

Rob Reiner a feleségével, akit szintén meggyilkoltak, a Harry és Sally forgatásán ismerkedek meg. 1989-ben házasodtak össze, és három gyerekük született, Mick, Jake és Romy.

1990-ben egy újabb Stephen King-regényből készített filmet, ez volt a Tortúra, majd 1992-ben az Egy becsületbeli ügy hozott újabb áttörést Reiner számára karrierjében. Az Aaron Sorkin forgatókönyve alapján és Tom Cruise, illetve Jack Nicholson és Demi Moore főszereplésével készült filmet több Oscarra is jelölték.

Három évvel később újra együtt dolgoztak Sorkinnal, ennek eredménye a The American president/Szerelem a Fehér Házban lett, ami mai szemmel egy újabb tökéletes példája annak, hogy milyen típusú romkomok alkották Hollywood gerincét a 90-es években. (Hasonló vonal az 1999-es Velem vagy nélküled Bruce Willis és Michelle Pfeiffer főszereplésével is, majd a sajnos elég rosszul sikerült, már 2005-ben bemutatott Azt beszélik, Kevin Costnerrel és Jennifer Anistonnal.) A közönséget rendezőként utoljára talán a 2007-es Bakancslistával tudta megfogni, de színészként több emlékezetes szerepet is kaptunk tőle.

Legutóbb A mackóban láthattuk, a Wall Street farkasában pedig ő játszotta a Leonardo DiCaprio által megformált Jordan Belfort apját.

Rob Reiner úgy rendezett mára már klasszikusnak számító filmeket, hogy azokat szinte sohasem az ő nevével azonosítjuk. A Harry és Sally kapcsán nekem is szinte kizárólag a két főszereplő, illetve Nora Ephron jut eszembe, még úgy is, hogy Reiner is nagy részt vállalt a film forgatókönyvének írásában. De talán ezért is volt kiváló rendező. Mert nem a saját képi világával vagy ízlésével foglalkozott, hanem azzal, hogy a színészeit úgy instruálja, hogy adják át az adott történetet, hogy ne tudjunk és ne is akarjunk mást elképzelni ezekbe a szerepekbe, és ne tudjunk, és ne akarjunk mással foglalkozni, mint a történettel.

Filmes karrierje mellett ismert demokrata párti politikai aktivistaként is működött: a kilencvenes évek végén Kaliforniában kezdeményezte a dohánytermékek adójának emelését, 2005-ben pedig a filmes szakszervezetekkel együtt ment neki Arnold Schwarzenegger akkori kaliforniai republikánus kormányzó politikájának.

2006-ban a választók elutasították azon kezdeményezését, ami emelte volna a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők jövedelemadóját, hogy az így kapott bevételből finanszírozzák Kaliforniában a négyévesek óvodai ellátását. Később támogatta azt a jogi kampányt, amelynek célja az volt, hogy meggyőzze a Legfelsőbb Bíróságot az azonos neműek házasságának alkotmányos jogként való elismeréséről.

Támogatta azt a kampányt is, aminek célja volt meggyőzni a Legfelsőbb Bíróságot az azonos neműek házasságának alkotmányos jogként való elismeréséről.

Barack Obama volt amerikai elnök a Twitteren így emlékezett Rob Reinerről:

„Rob a legkedvesebb történeteket vitte képernyőre. De az általa készített történetek mögött mélyen hitt az emberek jóságában, és egész életében elkötelezett volt ne csak higgyen, de segítsen is. Feleségével együtt céltudatos életet éltek, az általuk képviselt értékek és a számtalan ember, akiket inspiráltak, örökre emlékezetünkben maradnak.”