• Sokan el sem tudnák képzelni, mennyi idegenhonos, egzotikus állat nyüzsög a természetben Magyarországon.
• Különösen sok közöttük a vízi lény: halak, kétéltűek és hüllők.
• Egy random magyar városi csónakázótó példáján mutatjuk be, hogy hol tart a folyamat.

A tatabányai Csónakázó-tó pont azért érdekes, mert annyira átlagos: egy közepes méretű magyar város szokásos kiegészítője. A két és fél hektáros, lefolyástalan csónakázótavat a hetvenes évek végén épült Sárbereki bányászlakótelep lakóinak szórakoztatásra ásták ki a nyolcvanas évek közepén. Az új tó mellékesen arra is alkalmas volt, hogy ide vezessék el a talajvizet a nevéhez illően sáros, néhol mocsaras területre épült panelházak alól. A tó és a körülötte kialakított park hamar népszerűvé vált: miközben a partja emberekkel, a víz őshonos állatfajokkal népesült be.

Mára azonban teljesen megváltozott a helyzet, leginkább teknősfronton. Hogy mennyire, azt részben 2025-ben Petrovics Milán jóvoltából lehetett tudni egészen pontosan. Petrovics ugyanis a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság önkénteseként tavaly áprilistól tél elejéig egész évben rendszeresen járta a tavat és a merítőszákjával idegenhonos és inváziós teknősökre vadászott. A tóban ugyanis, ahová annak elkészülte után először az egyetlen őshonos hazai teknősfaj, a mocsári költözött be, az utóbbi években már kizárólag lelkiismeretlen akvaristák által szabadon engedett észak-amerikai és ázsiai teknősöket lehetett látni. Illetve kenyérrel etetni, mert ez itt is népszerű szórakozás.

Petrovics évvégi összegzése szerint 2025-ben 48 idegenhonos hüllőt fogott ki a tóból, 10 különböző faj képviseletében. Volt olyan napja, hogy ilyen zsákmánnyal zárt:

Ebben a nem túl nagy vízben olyan fajok gyakran jókora példányai élnek és nem ritkán szaporodnak is, mint a fenti fotón a vödörből kifelé igyekvő kínai lágyhéjú teknős. Ez nemcsak jókora, de elképesztően agresszív faj is. Gimnáziumban tartott ilyet egy haverom. Az volt a fő műsorszáma, hogy fogott egy masszív műanyag tálcát, mármint a gazda, nem a teknős, és odatartotta a terrárium fölé, mire a lágyhéjú hirtelen kilőtte a nyakát és pisztolylövésszerű hangeffektus kíséretében ráharapott a tálcára, amit annyira nem eresztett, hogy fel lehetett emelni a levegőbe, miközben fogak híján a csontkeretes szájával kapaszkodott.

De fontos – és erre egy posztjában maga Petrovics is felhívta a figyelmet – hogy a lágyhéjú saját kezdeményezésből nem támad az emberre. Harap, és a méretesebb példányok súlyos sebet képesek ejteni, de csak akkor támad, ha valaki nyúlkálni kezd felé. Akkor viszont ilyen:

A tóban az önkéntes hüllőszakértő egy évvel korábban egy másik példányt fotózott le, szóval többen is lehetnek.

Ez volt a teljes 2025-ös termése:

• 22 Vörösfülű ékszerteknős (Trachemys s. elegans)
• 13 Sárgafülű ékszerteknős (Trachemys s. scripta)
• 5 Hieroglifás ékszerteknős (Pseudemys concinna)
• 1 „Szigeti" ékszerteknős (Pseudemys peninsularis)
• 1 Közönséges tarajos teknős (Graptemys pseudogeographica)
• 1 Ouachitai tarajos teknős (Graptemys ouachitensis)
• 1 Kínai csíkos teknős (Mauremys sinensis)
• 1 Kínai háromélű teknős (Mauremys reevesii)
• 1 Kínai lágyhéjú teknős (Pelodiscus sinenis)
• 2 Közönséges pézsmateknős (Sternotherus odoratus)

A célpontjait egyenként hosszú nyelű merítőszákkal levadászó önkéntessel párhuzamosan csapdáztak is a tavon. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI), a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület, az MME – Magyar Madártani Egyesület, Tatabánya önkormányzata és a Fővárosi Állat- és Növénykert közös akciójában 2 napozócsapdát és két varsát helyeztek ki.

Innen a tavalyi első félév adatai vannak meg: június végéig 79 teknőst fogtak, ezek közül 47 volt tájidegen fajból való, 32 pedig őshonos mocsári. Az arányok majdnem pont olyanok voltak a fix csapdák esetében, mint cserkészéskor: a 47 idegenhonos betolakodóból 41 volt ékszerteknős. Ők is fogtak egy kínai lágyhéjút, egy kínai csíkosteknőst, egy kínai háromélű teknőst és 2 mississippi tarajosteknőst is. Valamint nagyságrendileg ezer inváziós fajba tartozó halat, nevezetesen törpeharcsát és naphalat.

Látható, hogy a kisállatkereskedések kínálatának megfelelően az észak-amerikai származású ékszerteknősfélék dominálnak Tatabányán. A vörös- és sárgafülű verziót mindenki ismeri, valamivel ritkább – de sokkal mutatósabb – az itt látható hieroglifás ékszerteknős

A két leggyakoribb ékszerteknősfajból annyi példány él a tóban és olyan régen, hogy hősünk egy rakás kis hibrid példányt is kifogott: