A kedvezőbb 2024-es folyamatok után tavaly ismét emelkedni kezdtek Magyarországon a korrupciós kockázatok, nőtt a verseny nélkül, egyetlen ajánlattevővel odaítélt szerződések aránya – áll a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) legfrissebb jelentésében. A szervezet a magyar közbeszerzéseket 1998 óta vizsgálja, a mostani jelentésük a 2025. szeptember 30-ig terjedő időszak adatai alapján, és mint a hozzá tartozó csv-táblázatból kiderül, csaknem 437 ezer tender eredményének elemzésével készült.
Az elmúlt évek trendjei nemcsak a korrupciós kockázatok eltérő alakulása miatt vegyesek. A tavalyi első háromnegyed évben mind az uniós finanszírozású, mind a nemzeti finanszírozású szerződéseknél nőtt a korrupciós kockázat, előbbieknél – 2023 után ismét – az Európai Bizottság által meghatározott kritikus érték (0,1) fölé emelkedett. Nemcsak a verseny nélkül kötött szerződések száma, hanem logikusan az ilyen szerződések nettó névértéke is jelentősen megnőtt 2024-ben, szintén az uniós finanszírozású közbeszerzéseknél.
A minisztériumi közbeszerzéseknél enyhén csökkent, a védelmi célú beszerzéseknél enyhén nőtt a korrupciós kockázat 2022-2024 között, hogy aztán 2025-ben mindkét területen meredeken emelkedni kezdjen. A tavalyi első háromnegyed év végén a minisztériumoknál 0,395-ös, a katonai beszerzéseknél 0,616-os szinten volt – ez ugyebár csaknem négyszeres és több mint hatszorosa az uniós kritikus értéknek.
A MÁV-nál 2015 óta 0,15-0,29 ponttal magasabb a korrupciós kockázat a hazai közbeszerzések átlagánál, ebben az elmúlt két év sem hozott változást. A magyar állami szervezetek közül a legmagasabb korrupciós kockázat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság közbeszerzéseiben figyelhető meg, ahol szinte minden beszerzés versenyeztetés nélkül zajlik. Az NMHH-nál tavaly sikerült egyéni rekordot döntenie a 0,992-es korrupciós kockázati szinttel: az odaítélt 254 szerződésből csak 1-nél volt legalább két ajánlattevő, a többi 253 esetben nem volt verseny. Kedvezőbb folyamatok zajlanak viszont a kórházaknál és az egyetemeken, 2021 óta mindkét csoportban csökken a korrupciós kockázat.
A jelentés külön foglalkozik az orbáni kleptokráciával, ennek részeként a közbeszerzéseken induló vállalatok közül 13 kulcsszereplő szerződéseit vizsgálja. A tendereken kiosztott pénzek több mint 7 százaléka, ezen belül az uniós forrásból közbeszerzéseken költött pénzek mintegy 13 százaléka ezeknél a vállalatoknál landolt (elnyert nettó szerződéses érték részesedése a teljes nettó szerződéses értékből). És bár ezeknek a „baráti” cégeknek a súlya kisebb volt a közbeszerzésekben tavaly és tavalyelőtt, mint a korábbi években, a hozzájuk kapcsolódó korrupciós kockázat, vagyis a verseny nélkül elnyert tenderek aránya jelentősen nőtt.
Ez különösen az uniós finanszírozású szerződések esetében volt hangsúlyos, ahol a mutató meredeken emelkedett. Az értéke 2023-ban még 0,025-ös szinten, tehát az uniós kritikus érték alatt volt, innen egy év alatt 0,542-re lőtt ki, majd 2025. január–szeptemberben már csak kis mértékben, de tovább emelkedett, és elérte 0,568-as szintet. Magyarán az uniós pénzekből kiírt tendereknek három éve még csak töredéke, tavaly és tavalyelőtt már több mint fele verseny nélkül került a NER-rel leginkább baráti viszonyt ápoló cégekhez.
Az elemzés szerint „a politikai favoritizmus intenzitását jól mutatja, hogy 2025-ben a 13 legnagyobb szereplőhöz kapcsolódó vállalatok nyerési esélyei elérték a 2,4-et – ez négyszerese a többi magyar vállalatnál megfigyelt mediánértéknek (0,6)”. Még nagyobb eltérések mutatkoznak az uniós finanszírozású szerződések esetében: 2025-ben a kleptokráciához kötődő 13 legnagyobb szereplőhöz kapcsolódó vállalatok nyerési esélyei 4,125-re emelkedtek, ha uniós forrásokról volt szó, ami több mint nyolcszorosa a többi magyar vállalaténak.
A korrupció jelentés és a táblázat ezen a linken érhető el, maga a jelentés pdf-ben innen tölthető le.