Százával vásárolnak dizájnerdrogért szavazatokat a magárahagyott gettótelepüléseken, a dílereket a választásokig nem is nagyon zaklatják, sokan egy-egy pakkért szavaznak le – állítja több megszólaló a csütörtök este élesedett A szavazat ára című dokumentumfilmben.

A szavazatvásárlásnak ez csak az egyik formája, az interjúalanyok a készpénzes kifizetések aktuális árfolyamáról és a szervezők módszereiről is beszámolnak, amelyekkel a megfelelő szavazásra próbálják kényszeríteni az embereket – többek között a gyerekek elvételével való burkolt fenyegetésekről.

A filmmel a nyilvánosság elé lépő De! akciócsoport szerint 5–600 ezer szavazatot próbál a Fidesz így magához húzni, elsősorban az észak- és kelet-magyarországi falvakban.

Néhány állítás elöljáróban a legsúlyosabbak közül:

• Több településen a dílerek is részt vesznek a mozgósításban.
• Egy szavazat ára az egy adagnyi kábítószertől a jellemzően tíz–húszezer forintos készpénzes kifizetésekig terjed.
• A kora reggeli órákban várható a legtöbb visszaélésgyanús eset, ilyenkor szállítják le a kényszerrel mozgósított szavazók nagyobb részét.
• Egyre jellemzőbb a „bekísérés”, az, hogy a szavazó a megbeszéltek szerint segítséget kér a szavazásnál, és így bemennek vele a fülkébe, akát helyette is ikszelve.
• A filmben aktív rendőr, anonimitást kérő polgármester és az indulástól zsarolásokkal távoltartott korábbi jelölt is megszólal.
• A De! civil „őrzőket” toboroz, hogy minél több, várhatóan gyanús szavazókörnél monitorozzák az esetleges választási visszaéléseket.

A filmet itt lehet megnézni:

Az előző választáson 70 ezer forintot kapott zsebbe az a szervező, aki egész nap részt vett abban, hogy szervezett módon a szavazókörbe vigye a településéről azokat, akik rajta voltak a listáján – annak pedig, akinek az volt a dolga, hogy bekísérje a szavazófülkébe a függöny mögé azokat, akik az előre megbeszéltek szerint „segítséget kérnek a szavazáshoz”, fele annyi, 35 ezer forint járt – állítja a kamerának háttal ülő, rózsaszín baseballsapkás férfi. Ő maga főszervezőként ennél sokkal többet, 12 millió forintot kapott fizetségként és a költségeire, mondja.

Valahol Északkelet-Magyarországon járunk, az egyik településen azok közül, ahol az elmúlt hónapokban több mint hatvan interjút készítettek a csütörtökön debütáló dokumentumfilm készítői.

Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám (ő a Magyar Hang újságírója, aki a tiszaburai választási csalásokat is alaposan dokumentálta) eredetileg a konkrét szavazatvásárlások jelenségéről akartak forgatni, és a filmjük bőven hoz ezekre is példát, de közben ennél mélyebb, szerintük rendszerszintű visszaéléseket találtak, amelyek messze nem csak a szavazás napján vannak jelen.

„Ez már bőven nem roma kérdés. Korábban sokkal inkább az volt, de a rendszer ebbe az irányba tolódott, és már egyáltalán nem csak a romáknál van jelen. Ez az uralomgyakorlásról szól. Az uralomgyakorlásról, aminek az alapja a kiszolgáltatottság. A szavazatvásárlás már csak a hab a tortán”

– mondta a film bemutatóján Tímár Áron.

A filmben megszólalók között volt olyan, aki arról számolt be, hogy órákon át rendőrök voltak nála, amikor a stábbal lett volna találkozója, és csak akkor állhatott fel, amikor úgy hallották, hogy „már elmentek az újságírók”. Egy másik jelenetben a polgármester intézőjeként fellépő mezőőr követi a forgatócsoportot, majd azzal vádolja meg őket, hogy biztos drogoznak – a falu utcáján nyilatkozó idős asszony pedig a polgármestertől való általános félelemről beszél, mielőtt lehalkítja a hangját, mert egy rendőrautó megy el mellettük.