Így lettem a 444 bulitudósítója vasárnap este:

Két évvel ezelőtt, 2024. március 15-én azt találtam ki, hogy motorra pattanok és bejárom az összes párt ünnepségét, kezdve egy kora reggeli MSZP-s koszorúzással. Ezen a napon tartotta első nyilvános beszédét Magyar Péter az Andrássy úton, így ez is a programom része volt. A napot megbeszélő szerkesztőségi email-threadben többek között azt tippelgettük, hogy hányan lesznek majd Magyaron. Én annyira tippeltem, amennyi egy MTK-meccs valós nézőszáma szokott lenni: 2-300-ra. Aztán több tízezer társammal együtt végigálltam az eseményt, és arra jutottam, hogy ők fogják megdönteni Orbán Viktort. Azért többesszámban, mert bár Magyar is ügyesen beszélt, a tömeg hangulata volt az igazi újdonság. Olyanok voltak, mint az a focicsapat, aminek a játékosai a 67. percben egyszer csak elhiszik, hogy nyerhetnek a favorit ellen, és onnantól egy pillanat alatt minden megváltozik és minden passz emberhez megy, hiába bénáztak előtte 66 percen keresztül. Nekem, az MTK-ultrának ennyi pont elég volt, hogy megértsem, miről van szó.

Egy hónapra rá, miután Orbán gépezete láthatóan nem ismerte fel a Magyar-veszélyt, és nem tudta azonnal eltaposni őt, már teljesen biztos voltam benne, hogy a Tisza fogja megdönteni a NER-t, és ezzel a felismerésemmel onnantól kezdve boldogan hecceltem szegény befeszült környezetemet. A gyerekeimet idén februárban már azzal biztattam arra, hogy mindenképp jöjjenek haza szavazni, hogy életük utcai bulija várja őket, olyan, mintha a magyarok nyerték volna a foci-vébét, csak még annál is jobb. Sőt, a tisztánlátás ritka pillanatában pár napja még azt is felvetettem egy szerkesztőségi listán, hogy béreljünk teherautót és 444-es mini Love Parade-del szálljunk be a Nagykörúton várható spontán buliba. Nem kaptak az ötletemen, így arra gondoltam, hogy ha egyszer ennyire biztos vagyok abban, hogy buli lesz, miért ne töltsem az estét bulitudósítóként.

De előtte még történt valami, aminek a későbbiek szempontjából lett jelentősége. Az eredményváró outfitek otthoni válogatása közben B., a fiam egyszer csak megkérdezte, hogy nincs-e otthon magyar zászló, mert vinne magával.

Lelkiismeretes bulitudósítóként ott kezdtem az estét, ahol a legjobb bemelegítésre, úgyis mint warm up, számítottam. Vagyis a Fidesz eredményváróján a Bálnában.

Aki kárörvendő típus - én szerencsére nem ilyen vagyok -, annak vasárnap délután hat felé még egyértelműen a Bálna Szabadság híd felőli bejárata előtti placc volt a legjobb budapesti bulihelyszín. Fermentálókongresszuson nem látni ennyi savanyú arcot.