A Pesti Srácok Orbánt pihenni küldő vezércikkében a gyilkosságok és drog miatt elítélt Bouterse elnökhöz hasonlítják a bukott miniszterelnököt

A fideszes vereségfeldolgozás jegyében vezércikkben foglalkozik a Pesti Srácok nevű egykori kormánylap azzal, hogy pontosan mire és kire kellene kiterjednie a fideszes önvizsgálatnak. A cikk az első napok sorozatos hűségnyilatkozataihoz képest a végén arra fut ki, hogy Orbánnak pihennie kéne és maximum pártelnökként lenne érdemes megtartani, nem pedig potenciális miniszterelnökként. De már ez előtt is érik meglepetések az olvasót.

A szerző, a selyemzsinórt később elküldő Jeszenszky Zsolt azzal kezdi, hogy nincs más hátra, mint először is elfogadni a vereség tényét. Majd azzal folytatja, hogy tényleg szükség van a felelősök megnevezésére és önvizsgálatra, de csak módjával, nem pedig „önsorsrontó módon egymásnak esve”, mert utóbbi esetben „az ellenfél” csak röhögne a markába. Utána azt fejtegeti, kissé nehezen követhető módon, hogy óriási hiba bocsánatot kérni a gyűlöletkampányért, mert bár tényleg volt fideszes gyűlöletkampány, az akkor is az ellenzék hibája, mert a gyűlöletet igazából ők szítják. „De akkor sem nekünk kell bocsánatot kérni. Maximum a saját választóinktól, mert elhibáztuk. De nem en bloc, mindenkitől” – fejezi be a talán csak hithű fideszesek szmára érthető, a hagyományos értelem, logika és erkölcs kereteit szétfeszítő gondolatmenetet Jeszenszky.

Ezek után mond pár szót a kampányról:

„Persze, a kampány rossz volt, ez nem kérdés. Téves helyzetfelismerésen alapult. (…) valakik nagyon rosszul mérték fel a jeleket, a társadalom aktuális hangulatát, igényeit. Akár meg is lehet nevezni a felelősöket. (Leginkább egymás közt, házon belül.)”

Ezek után fordul rá Orbán személyére és felelősségére. Két bekezdésen át magyarázza, hogy Orbánnak igenis van felelőssége, de szerinte ennek ellenére nem lehet hibáztatni és nyilvánosan számonkérni:

„Lehet, hogy elfáradt, az is lehet, hogy elvesztette a fókuszt. Hiába koncentrált valójában fontosabb dolgokra, civilizációs kérdésekre; a társadalmat jelenleg nem ezek érdekelték, hanem a mindennapjaik (vélt vagy valós) nehézségei. Abban is hibázhatott, hogy olyan emberekre bízott dolgokat, stratégiai döntésektől a gyakorlati végrehajtásig, akik nem voltak méltóak erre a bizalomra.”

De – mondja szerzőnk – Orbánnak óriási sikereket is köszönhet a jobboldal. „Nélküle nem lett volna ez a tizenhat év. Talán egy sem.”

Ekkor jön a polgári alapon álló keresztény jobboldal egyik legtalányosabb gondolatmenete és összehasonlítása.

„Orbán Viktornak VAN felelőssége a vereségben. De 2,4 millió ember szavazott rá. Ezek az emberek döntő részben nem a Fideszre, hanem Orbán Viktorra szavaztak.”

kezdi ezt a blokkot Jeszenszky.

„Nem csak morálisan súlyos vétek elfordulni tőle, „ballasztként” tekinteni rá, hanem taktikailag is öngól.”

– folytatja a szerző. Na de mi lehet Orbán praktikus haszna taktikai értelemben?

„Lehet, hogy vele nem lehet már választást nyerni, de ez korántsem biztos, láttunk már bőven ilyet: Suriname egykori elnöke, Dési Bouterse még ennél is kalandosabb utakon járva volt negyven év során több alkalommal is az ország vezetője.”

– vágja ki a magyarázó példát az asztalra Jeszenszky, de ezután, némileg meglepő módon, nem pazarol több szót erre a Bouterse-re.

Megteszem helyette én pár szóban. Désiré Bouterse tényleg Suriname egykori elnöke és valóban több alkalommal volt az ország vezetője. Ha úgy tetszik, tényleg nagy túlélő és visszatérő. Csakhogy. Az első két alkalommal katonai diktátorként vezette az országot 7, illetve 1 évig, majd 10 éven át volt Suriname megválasztott elnöke is. Egy hollandiai bíróság 1999-ban távollétében 11 év börtönre ítélte Boutersét 474 kiló kokain csempészése miatt. Egy jóval későbbi kiszivárogtatás révén derült ki, hogy az amerikaiak tudomása szerint 2006-ig aktív keménydrogcsempész volt. Már korábban is perbe fogták az 1982-ben elkövetett úgynevezett „decemberi gyilkosságok” miatt. Ekkor 15 kritikus ügyvédet, újságírót és más értelmiségit hurcoltak a katonai diktátor főhadiszállására, ahol megkínozták és meggyilkolták őket. Az ügyben Bouterse ellen korábban egyszer már eljárás indult, de amnesztiát kapott, hogy 2019-ben mégis elítéljék jogerősen 20 évre. Az Orbán példaképeként kezelt politikus nem vonult be a börtönbe, hanem elszökött, és még akkor is szökésben volt, amikor tavalyelőtt meghalt. Egy másik ügyben, egy falu legalább 30 lakosa, főleg nők és gyerekek nyolcvanas évek közepi lemészárlása miatt el ugyan nem ítélték, de ezért is őt tartották felelősnek.

A morbid összehasonlítás után Jeszenszky nem lassított, és a következő mondatában lényegében politikai hullának nevezte Orbánt:

„Trumpra politikai hullaként tekintettek 2021-ben; ma újra ő az Egyesült Államok elnöke.”

De ez még semmi az „Orbánra - így vagy úgy - szükség van” címet viselő záró szakaszhoz képest.

Ezt azzal indítja a szerző, hogy az új hatalom mennyire fél Orbán visszatérésétől, ezért akadályoznák meg azt jogi eszközökkel.

„De OK, tegyük fel, a választóknál sincs többé esélye a többségre. És szüksége van a jobboldalnak egy új vezetőre, aki hallja az idők szavát, képes megszólítani az újabb generációkat (…) Könnyen lehet, hogy így van, és hogy ezt neki is látnia kell.”

Nem sokan mondták ki ilyen nyíltan eddig a Fideszben, hogy elég volt, papa.

„Mindenki másnak viszont azt kell látnia, hogy Orbán Viktor politikai éleslátása, szellemi vezető ereje nélkül a jobboldal szétesik.”

– teszi azért hozzá Jeszy. Na de akkor mi a megoldás? Nem maradunk sokáig sötétben:

„A megújulásban, az új vezető felemelésében és kiteljesedésében aktív szerepet kell vállalnia. Lehet, hogy most nem a reflektorfényben van a helye, de nem is a szertárban. Pártelnökként nemhogy nem kell, nem is szabad most lemondania. Ha új vezetője is lesz a jobboldalnak, „gardedámként” ott kell állnia. (Igen, egyáltalán nem biztos, hogy az új vezető férfi kell, hogy legyen.)”

A Pesti Srácok tehát már néniszerepben látna csak szívesen az egykor macsóként bemutatott, tesztoszteronban tocsogó utcai harcost.