Világéletemben utáltam sportolni. Az iskolában a tesiórákat a végtelennek tűnő Cooper-tesztekkel, a képességeimet jócskán meghaladó kötél- és rúdmászással, valamint a számomra életveszélyesnek tűnő szekrényugrással asszociáltam. Ha mozogtam, azt nem sportnak fogtam fel: amikor korcsolyázni jártunk, a barátaimmal beszélgettem, a biciklizésnél meg a közös fagyizást vártam. Aztán, amikor vége lett a gimnáziumnak, vége lett – egy időre – a mozgásnak is.

Ez egészen addig így volt, amíg az egyetemen nem kellett kötelezően testnevelésórára járni. Szerencsés voltam, sokféle sportból választhattam, de az, hogy végül a konditermi edzést vettem fel, tulajdonképpen csak annak volt köszönhető, hogy semmi mást nem tudtam összeegyeztetni az órarendemmel. Így lettem életemben először rendszeres konditerem-látogató. Aztán így is maradtam.

Egyre több olyan ismerősöm lett, aki szintén szívesen ugrott le a terembe edzeni vagy vett részt egy spinningórán, ilyenkor pedig nemcsak együtt mozogtunk, hanem beszélgettünk is. A terem egy találkozási ponttá vált az életünkben, ahogy sok más ember életében is.

Hangulat, közösség, ismerősség

A saját történetem megmutatta, hogy a fitnesztermeknek van egy sajátos hangulata, amihez hozzátartozik a gépek hangja, a zene (amit lehet szeretni vagy nem szeretni), a fertőtlenítő illata és az a néhány profi, aki egy-két szóval képbe tud hozni, hogy egy-egy számodra új géppel mit kell csinálnod, hogy legalább a sérülést elkerüld.

Később az élet úgy hozta, hogy jártam női edzőterembe, privát edzőstúdióba, óriási vadonatúj konditerembe, és belekóstoltam a szuterén, kicsit kevésbé csillogó hangulatba – eldugott vidéki kisvárosokban is. Amikor a munkám miatt rengeteget utaztam, már előre megnéztem, hogy az adott kisvárosban hol és milyen fitnesztermek várnak majd – meglepetésemre mindenhol találtam olyat, amit szívesen kipróbáltam, ráadásul mindenhol úgy éreztem, hogy egy kicsit ismerős helyen vagyok. Miután már tudtam, hogy melyik gép nagyjából mire való, tanultam róluk és éreztem az izmaimban a használatuk hatását, az ismerősséghez és olykor a beilleszkedéshez elég volt.

Egyszerre kihívás és komfortzóna

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki kikapcsolódásnak olykor kihívásokat keres. A konditermek közönsége legalábbis szinte biztos, hogy legalább a szabadideje egy részét valami olyasmivel tölti, ami túlmutat a megszokáson és a kényelmesen. Mégis, a környezet, amiben a csoda történik, a fejlődés és a változás, ismerős marad. Ha cserélődnek is az emberek, a keménymaggal azért újra és újra lehet találkozni. A gépek ott lesznek, és őszintébbek lesznek mindennél, illetve mindenkinél. A súlyok nem hazudnak: könyörtelenül szemre hányják a kihagyott heteket, de megígérik azt is, hogy minden visszaépíthető. A sikerélmény garantált, ahogy az is, hogy nem kell egyedül eljutni odáig.

Házi versenyek, közös, a termen kívüli programok színesítik megannyi edzőterem programját. Ma már elég csak az utca végébe elsétálnom, hogy egy olyan konditeremben dolgozhassak magamon, ahol minden évben karácsonyi gyűjtést szerveznek egy közösen kiválasztott alapítványnak. De van, ahol közösen vesznek részt faültetésen a csapat tagjai, és olyan is, amikor az edzők számolnak be napról-napra az egymásnak előírt kihívások teljesítéséről – és ezek csak olyan példák, amik látványosak. Eszter Tiszaújvárosban edz és számára soha nem az volt a lényeg, hogy látványos izomzatot építsen, vagy, hogy vékonyabb legyen. Őt mindig az vonzotta, hogy a súlyok között leadhassa a felgyülemlett feszültséget, kiizzadhassa a csalódásokat és legyőzhesse saját magát. Néhány hónap alatt hasonló cipőben járókkal lett jóban, akikkel azóta időnként együtt szerveznek a termen kívül is programokat. Ő szerencsés, mert 6 konditerem közül is választhat, Magyarországon sajnos nem minden kisváros és kisebb településen érhető el ennyi edzési lehetőség.

András akkor kezdett el konditerembe járni, amikor a barátnője egy triatlonversenyre készült, és a keresztedzésnek számító erősítéseket együtt csinálták végig. Eleinte tényleg csak a párja motiválta, de pár hét után rájött, hogy ez tényleg jó program. Neki az edzőterem továbbra is megmaradt egyfajta baráti találkozási pontnak, de így, hogy több város között ingázik, megvan, hogy hol kivel futnak össze egy-egy edzésre, ami időnként inkább beszélgetés, mint érdemi munka, de a gépek ismerős csörömpölése jó alapzaj számukra.

Az emberektől lesz igazán jó

Amilyen idegennek és hidegnek hathat elsőre egy fémmel teli konditerem, annyira meg lehet tölteni élményekkel és közösséggel. És ezt teszik a legtöbb helyen, ahol már a bejáratnál beszippanthatja a látogatókat az élmény, ami fakadhat pusztán a hely szellemiségéből, de talán még fontosabb az emberi tényező, hogy kik látogatják a termet.

A BioTechUSA-cégcsoporthoz tartozó Scitec Nutrition pedig pont ezt keresi, hogy hol vannak azok a (15 ezer fő alatti lélekszámú) kisebb településeken található edzőtermek, amiknek a legösszetartóbb a közössége. Olyan történetekkel lehet pályázni, amik megmutatják, hogy a terem nemcsak az egyéni fejlődés színtere, hanem fontos közösségi tér is egyben.

A nyertes terem 3 millió forinttal lehet gazdagabb, amit felújításra szánhatnak, emellett pedig 2 darab edzőtermi gépet kap a közösség a Kathi Béla Emlékére Alapítvány felajánlásával. A pályázatokat Salamon Dia és Bohos Kornél, valamint a Scitec Nutrition marketingcsapata értékelik majd.

Mit tud az edzőterem, amiért tényleg érdemes odamenni?

A felhívás célja, hogy rámutasson, hogy a kisebb településeken (ez nagyjából 1690 település) a konditermek nemcsak sportolási lehetőséget biztosítanak, hanem egyfajta megtartó erőt is jelenthetnek a közösségükön keresztül. Az edzés összehozza az embereket, akik ha máshol nem, itt rendszeresen találkoznak, de hosszabb távú emberi kapcsolatok formálódhatnak az itt kialakuló ismertségekből. Bár Magyarországon még mindig probléma, hogy a magyarok egy jelentős része mellőzi a rendszeres sportolást, akik mégis időt szakítanak rá, vagyis a lakosság kb. 12 százaléka, azoknak nemcsak a fizikai állóképessége, hanem a kedve is jobb, az egészségmegőrzésnek pedig az egyik legkézenfekvőbb módja, ha többet és funkcionálisan mozgunk.

Az említett kisebb településeken sajnos a közösségi terek mennyisége és változatossága is alacsony, illetve trenddé vált, hogy a fiatal generáció az online térben keres közösségi élményeket. Sok helyen a kocsmák és a konditermek között lehet választani, ha az emberek kimozdulnának otthonról, és emberek között szeretnének lenni, nem valamilyen szervezett, kulturális programon. Azonban, míg a KSH adatai szerint országszerte kb. 12 ezer kocsma működik, addig az edzőtermek száma ennek alig a tizede. Ráadásul a kb. 1200 fitnesz- és konditerem jó része Budapesten vagy nagyobb, megyei jogú városokban található, így a kistelepüléseken sokkal kevesebb hasonló létesítmény érhető el.

A falvakban általában nincsenek is edzőtermek, a kisebb városokban pedig 1-2 konditerem várja az érdeklődőket. Így a 15 ezer főnél kisebb lélekszámú települések 20–30 %-ában vannak edzőtermek, összehasonlításképp viszont a 70–90 %-ukban van valamilyen közművelődésre szolgáló tér. Ez utóbbiak azonban alapvetően kötelező szolgáltatásnak számítanak, mégsem szolgálják ki a teljes lakosságot a programkínálatukkal. A kocsmák helyzete hasonló a konditermekéhez: az igazán apró községekben nem éri meg üzemeltetni őket az alacsony látogatószám miatt, mégis kb. háromszor annyi működik belőlük a kisebb településeken, mint konditerem.

Pedig a konditerem alternatív közösségi térként funkcionál, ahol gyakorlatilag minden életkornak megfelelő mozgás végezhető, megfelelő segítséget kaphatnak a teljesen kezdők és a fejlődésre vágyók. Gyakran ehhez nem is kell személyi edzőhöz fordulni, ugyanis rengeteg összeszokott edzőtermi csapat szívesen fogadja az újonnan csatlakozókat és támogatja őket egy tudatosabb és egészségesebb életmód kialakításában. Amibe belefér egy-egy pohár sör is ugyanúgy, mint a falunapon főzött bográcsos ételek kóstolása. A közösségi terek és tevékenységek listájáról tehát kár lenne kihagyni az edzőtermeket, amik életeket tehetnek sínre, egyéni rekordoknak adhatnak teret vagy egyszerűen csatornái lehetnek a mindennapi feszültség levezetésének.