Laknia mindenkinek kell valahol: ismerd meg Móni történetét, és támogasd az Utcáról Lakásba! Egyesület munkáját adód egy százalékával
A legtöbben, amikor hajléktalanságra gondolnak, akkor rossz mentális állapotú, középkorú férfiak jutnak az emberek eszébe. De Móni – ahogy sok hajléktalan ember – az élete során többször megcáfolta ezt a sztereotípiát. Csupán 11 éves volt, amikor utcára került. Móni története megmutatja, hogy a biztos lakhatás miért emberi jog: mert az emberhez méltó élet alapja. Ahhoz, hogy minél több Mónihoz hasonló embertársunk lakhatását tudjuk biztosítani, te is hozzájárulhatsz: ajánld fel adó 1 százalékod az Utcáról Lakásba! Egyesület javára!
A biztonság, amit egy otthon jelenthetne, Móni számára sokáig teljesen ismeretlen volt. Szívességi alapon, ismerősöknél tudott aludni, így nem csoda, hogy már fiatalon egy bántalmazó kapcsolatba menekült a teljes létbizonytalanságból.
Az állami ellátórendszer nincsen felkészülve arra, hogy gyerekek is otthontalanná válnak. Drámaian kevés, pár ezer főnyi férőhely áll az érintettek rendelkezésére családok átmeneti otthonaiban. Az otthonukat elveszítő gyerekeket más lehetőség híján gyakran a családjukból is kiemelik, és intézetbe vagy nevelőszülőkhöz kerülnek. Ilyenkor a származási család akkor sem kap segítséget a lakhatása rendezésében, ha a gyermek kiemelésének fő oka az otthontalanság volt.
Az Utcáról Lakásba! Egyesülettel számos gyermekes családnak tudunk abban segíteni, hogy a gyermekeiket méltó körülmények közt nevelhessék. Móni történetének a legszebb fordulópontja is az volt, hogy a lakhatása rendezésével a lányát magához tudta venni.
Számos olyan ügyfelünk van, akik számára az állami gondozásból vezetett az út az otthontalanságba, és sokaknak Mónihoz hasonlóan gyerekkoruktól nem volt otthona mielőtt az Egyesület programjába költözhettek. Móni számára a kislánya adott erőt a talpraálláshoz.
Móni fiatal korára teljesen gyökértelenné vált, és amikor a bántalmazó párkapcsolatából Budapestre menekülvevégül az utcán találta magát, kábítószerfüggőséggel is küzdött: az utcán élők számára a túlélés gyakran nemcsak fizikai, hanem lelki harc is, amelyben a szerek jelentenek menekülést.
Móni azonban egy ponton ráébredt: ha nem változtat, talán soha többé nem fogja látni a kislányát, aki ekkor a nagyapjával élt. Móni tudta, hogy csak akkor lehet esélye újra mellette lenni, ha teljesen új életet kezd.
És ezt az utat végül saját erejéből járta végig, szakszerű segítség nélkül, példás kitartással. Móni önerőből jött ki a függőségből. Kijózanodása után folyamatosan dolgozott. Takarított kisebb és nagyobb cégeknél, minden munkát elvállalt, amit csak tudott, de továbbra sem volt otthona, továbbra is a sátorból járt dolgozni és oda is tért haza minden este. Rengeteg hajléktalan ember jár éveken át az utcáról is munkába. Nagy port kavart a sajtóban bérlőnk, László története is, aki évtizedekig barlangban élt.
Móni a sátorban élve próbált félretenni minden forintot. hiába dolgozott évekig megállás nélkül, takarítói fizetéséből nem tudott albérletbe költözni. Ekkoriban találkozott velünk. Amikor megismertük, egy egyszemélyes sátorban élt karnyújtásnyira a belvárostól. Munkatársai soha nem mondták volna meg róla, hogy hajléktalanságban él, hiszen mindig pontosan és tisztán érkezett dolgozni, munkájára pedig sohasem volt panasz. Később az Egyesületünk lakhatási programján keresztül sikerült biztonságos otthonhoz jutnia.
A biztos lakhatásnak és a stabilizálódó élethelyzetének köszönhetően ma már újra együtt élhetnek a lányával. Az a remény, amit hosszú éveken keresztül kapaszkodóként őrzött magában, végül valóra vált.
Mónit életében számtalan megrázkódtatás és veszteség érte. Sokszor került olyan helyzetbe, amelyből szinte lehetetlennek tűnt a kiút, de a tenni akarása és a jókedve soha nem hagyta el.
Akik ismerik, azt mondják: még a legnehezebb időszakokban is képes volt mosolyogni és másoknak erőt adni. Talán éppen ez segítette át azokon az éveken, amikor újra és újra elölről kellett kezdenie az életét.
Móni története nemcsak a túlélésről szól, hanem arról is, hogy megfelelő támogatással, bizalommal és lehetőséggel emberek élete változhat meg gyökeresen.
Az adód 1%-a valódi újrakezdést jelenthet.
Az Utcáról Lakásba! Egyesületnél hisszük, hogy mindenkinek jár egy biztonságos otthon és egy új esély.
Az adód 1%-ának felajánlásával te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy olyan emberek, mint Móni, stabil lakhatáshoz és kiszámíthatóbb jövőhöz jussanak.
Adószámunk: 18625880-1-42